Újraéled a Nimród

A nagyközönség május 21-én, Ócsán láthatja először az egyetlen megmaradt magyar gyártású, lánctalpas harci járművet, a 40 M Nimród páncélvadász és légvédelmi gépágyút. A második világháborúban használt tankot több hónapi munkával újítják fel.

A 40 M Nimród páncélvadász. Hosszúság: 5,32 m. Szélesség: 2,30 m.
Magasság: 2,80 m. Tömeg: 10,5 t. Legénység: 6 tagú. Fegyverzet: 40 mm-es
36 M Bofors légvédelmi gépágyú. Motor: 8 hengeres Büssing vagy GANZ VIII. VGT 107; 155 LE. Sebesség: 50 km/h (úton). Hatótávolság: 225 km.
Páncélzat: 6–13 mm. Gyártó: Ganz.

Először Ócsán, a május 21-én nyíló haditechnikai kiállításon láthatják az érdeklődők felújítva az egyetlen megmaradt magyar gyártású, lánctalpas harci járművet, a 40 M Nimród páncélvadász és légvédelmi gépágyút. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) tulajdonában lévő tankot több hónapos munkával restaurálják, amelynek eredményeként nemcsak a motorját, hanem az ágyúját is működőképessé teszik a szakemberek.
A Nimródot 1941-ben kezdték el gyártani, és körülbelül 135 készült belőle a második világháború idején. A HIM egy korábbi közlése szerint az egyetlen példány úgy maradhatott meg, hogy elromlott. Először a Dráva mentén zajló harcokban vetették be, majd a románok átállása után a délkeleti országrészbe vezényelték. 1944 őszén Budapestre irányították, azonban menet közben, Kecskemét térségében mozgásképtelen lett.
Mégis eljutott Budapestre – írta a Múlt-kor –, ugyanis a műszakiak a fővárosba vontatták, és beállították a Nándor laktanya udvarára, a bejárati kapuval szemben. A Nimród ezután a védelmet erősítette, mert 40 milliméteres gépágyúja kifogástalan maradt. Az ellenség nem tört be a laktanyába, így a tankkal egyetlenegyszer sem kellett tüzet nyitni. Mindezek után évtizedeken át állt jobb sorsra várva az udvaron, míg végül januárban jelentette be a HIM, hogy felújítja.
A Szegedi Tudományegyetem archívuma szerint a Magyar Honvédség által 1940-ben rendszeresített Nimród alapját a Toldi harckocsihoz hasonlóan egy svéd tervezésű jármű, az L–62-es képezte. Ennek alváza hosszabb volt, mivel négy helyett 5 pár (bár kisebb) futógörgővel szerelték fel. A magyar mérnökök áttervezték a tornyot, de a fegyverzetet megtartották, mert a Bofors gépágyút Magyarországon is gyártották. A második sorozatban a motoron változtattak: a német Büssing helyett annak Ganz licencét szerelték be. A Nimródot eredetileg kettős célra szánták, páncélvadászként és légvédelmi gépágyúként is számításba vették. A Szovjetunióban vívott harcokban kiderült, hogy előbbi szerepkörében a gyengén védett célokat leküzdi, de hatástalan a T–34-es és KV–1-es tankok ellen. Annál inkább bevált páncélos csapatokat és a gyalogságot támogató önjáró légvédelmi lövegként. Éppen ezért a kezdetben a páncélos egységekhez rendelt Nimródokat 1943–44 fordulóján fokozatosan a légvédelmi tüzérséghez osztották be.