Változó geopolitikai realitások

Sokan teszik fel a kérdést az elnökválasztások után, vajon milyen modell szerint folytatódik a jövőben Ukrajna átalakulása, miként alakul a viszonya a szomszédaival, s miként viszonyul az integrációs folyamatokhoz. Az európai integráció áthatja az egész kontinenst, bár ennek formái jelentős mértékben különböznek egymástól.
Az EU, bár feladatának tekinti, hogy közelítse az országot az uniós normákhoz, egyelőre nem helyez kilátásba Kijevnek tagságot. Ukrajna ezt az ajánlatot elégtelennek tartja, s nem ért egyet azzal sem, hogy beszorítsák a Keleti Partnerség számára igazi előrelépést nem jelentő programjába. Célja ennél több, a társult tagság. A csalódottság és a hatalomváltás, az elődjénél kiegyensúlyozottabb külpolitikai irányt kijelölő, ennek jegyében az eddigi, egy irányba elbillent külpolitikát a geopolitikai realitásoknak megfelelően helyrebillentő régi-új elit szemében felértékelődnek posztszovjet térség egyéb integrációs formái is. Ilyen lenne például az orosz–kazah–belorusz vámunió, ám egyelőre aligha várható Ukrajna csatlakozása. Kijev stratégiai célja továbbra is az európai integráció.
Az ukrán külpolitika finom korrigálása szoros összefüggésben van a régióra kiterjedő geopolitikai erőviszonyokon belüli eltolódással. Az Egyesült Államok számára több okból kifolyólag leértékelődött a régió, az EU nagy országai mindig is jobban figyelembe vették az orosz érdekeket, így mint a Newsweek fogalmazott, a Nyugat annak minden előnyével és terhével Medvegyev kezébe helyezte Ukrajna sorsát. Ezek és más, az ország jövőjét, azok európai kihatásait érintő kérdések állnak majd a jövő hét elején Kijevben a varsói Keleti Kutatások Intézete által negyedik alkalommal megrendezendő Európa–Ukrajna fórumon részt vevő politikusok, üzletemberek, elemzők és újságírók érdeklődésének középpontjában.
Ukrajna új vezetőinek alkalmuk lesz elmagyarázni a Kijev és Moszkva között köttetett friss alku hátterét is. A hosszú távú geopolitikai üzlet lényege, hogy Oroszország 30 százalékkal, azaz 100 dollárral olcsóbban adja a gázt, cserébe pedig újabb 25 évig, tehát 2042-ig használhatja a szevasztopoli tengeri bázist. Másképp fogalmazva, Moszkva évi nagyjából négymilliárd dollárt fizet az „örök” barátságért. A még a washingtoni nukleáris konferencián tető alá hozott megegyezés végső formába öntése egyrészről lehetővé teszi, hogy megszülessen az idei ukrán költségvetés, másrészt Oroszország elérte egyik legfontosabb stratégiai célját, hosszú távon állomásozhat fekete-tengeri flottája a Krímben, amellyel egyben ugyanennyi időre lezárja Kijev előtt a NATO-ba vezető utat is. Jól járnak az ukrán oligarchák, s támogatja az orosz flotta állomásozását az lakosság 60 százaléka is. A Nyugat szintén hallgat, s Ukrajna belügyének tekinti a kérdést.