Sosem volt igazán derűs ábrázata Veres János egykori pénzügyminiszternek. Most még mogorvább lesz a fizimiskája, mert a szocialista táborban semmiféle tisztséget nem ajánlottak fel neki a szegfűs tragédiát követően, neve még a frakcióvezető-helyettesi poszt kapcsán sem jött szóba. A pokróctempójáról elhíresült makaói turistának korábban erős párton belüli támogatottsága volt, ám őt is elérte a végzet. A hajdani szabolcsi kiskirályt alaposan elverték az országgyűlési választásokon. Pedig nagy tervei voltak, úgy okoskodott, ha összeomlik a Gyurcsány-akol, beáll az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank alelnökének. Fáradozása azonban nem járt sikerrel (talán utánanéztek magyarországi munkásságának), így most itthon vakarózik, mint oly sok hoppon maradt párttársa. (Neki nem jött be a Gyurcsány-javaslat: el is lehet menni innen.)
Lám, milyen esendő egy patrónusát veszített, habzó szájú pártkatona. Gyurcsány Ferenc orra bukott, és magával rántotta mamelukjait. A legnyálasabbak már most kiterültek, a dörzsöltebbek, a jobban lebetonozottak viszont még próbálnak fizimiskát igazítani, más színű nyakkendőt kötni. Ők azok, akik még mindig hibbantnak nézik az országot. Aztán vannak, akik tudják, hogy lelepleződtek, nincs visszaút, ők vádaskodnak, fröcsögnek (legfrissebb példa a trágár Braun Róbert a jegybankban).
Csak a végállomás azonos mindnyájuknál: Waterloo.
Magyar Péter 10 leggyalázatosabb mondata