Vitték a keresztet

A római katolikus egyház két kiemelkedő személyiségére emlékezünk ma. Egy lengyelre és egy magyarra. Kilencvenesztendős lenne II. János Pál pápa. Karol Wojtyla csaknem három évtizeden keresztül ült Szent Péter trónján. Mindszenty Józsefhez is kapcsolódik ez a nap, a hercegprímást húsz esztendeje ezen a napon rehabilitálta a magyar politika. Nem mindennapos egyházi tevékenységük mellett közös volt bennük a diktatúrák elleni meggyőződéses szellemi harc. II. János Pál pápasága alatt, és az azt megelőző életében a diplomácia minden eszközével küzdött a szellem és a megtestesült ember szabadságjogaiért. Igazi békeharcos volt, ha nem lenne elcsépelt a kifejezés, azt írnám ide: hitt a szó erejében…
A legnehezebb időkben lett főpap a Csehimindszenten született Pehm József, aki aztán Mindszenty József hercegprímásként vált az egyház historikus személyiségévé. Nem csak kommunista börtönökben ült hitéért, megelőzően, 1944–1945-ben Szálasi hurcoltatta rács mögé. Mindszenty az elsők között tapasztalhatta meg, hogy a fasizmus és a kommunizmus azonos tőről fakad. Nem véletlen, hogy Rákosi Mátyás, a rafinált fenevad koncepciós perben életfogytig tartó fegyházra ítéltette. Az ötvenhatos forradalomtól kapott néhány nap szabadság után az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének kényszerű vendége lett tizenöt éven át. Ausztriában érte a halál harmincöt esztendeje, hálátlan volt a sors…
Egymással talán soha nem találkozott a két kiemelkedő ember, de biztosak lehetünk benne: ugyanaz a meggyőződés hajtotta mindkettőt. A lengyelt is, a magyart is.