Angyalföldi mennybemenetel

Így veszíteni is lehet, nyerni viszont mindig csak így szabadna. A Vasas tegnap idegenben győzött 10-9-re az Eger ellen az ob I-es finálé ötödik, utolsó összecsapásán, ezzel zsinórban negyedik aranyérmét halmozta fel. Az egri pólósok centenáriumi ünnepe emiatt ezüstösen csillog, és 1964 óta még mindig nincs vidéki bajnoka a magyar férfi vízilabdázásnak.

Ballai Attila
2010. 06. 04. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Tegnap délutánra minden előzmény jelentőségét veszítette. Mert szép, szép, hogy az Eger az alapszakasz élén zárt, majd mindkét gárda egy-egy döccenővel, 10-4-es összesítéssel vette a Ferencváros, illetve a Szeged elleni elődöntőt, a fináléban pedig négy meccsen át, két büntetőpárbajt is beiktatva gyürkőztek egymással 2-2-ig – de a sportban minden áldott és áldatlan nap új hősök születnek, és azok két csapat párviadalában semmiképpen sem lehetnek ikrek.
A csúcsra több út vezethet. Ennek igazolásaként a hazaiak tegnapi góljait inkább munka és koncepció, a vendégekéit művészet és intuíció alapozta meg; emitt a pontosan megjátszott fór dominált, amott Varga Dénes ejtése, Hosnyánszky Sydneyt és Várit idéző csavarja, Létay elhajlásos lökete. E két módszer erényeit egyesítette Varga Dániel, aki „iparművész” módjára termelt, ám félidőben 8-6-os Vasas-előnynél még minden kérdés nyitva maradt. Annál is inkább, mert a meccs menete az új magyar időjárást másolta. A gólzuhatag egyszer csak elállt, az indulatok viszont a tétnek és a szituációnak megfelelően gerjedeztek, ám a házigazdának ezúttal szava sem lehetett a bíráskodásra, az ellenoldal méltatlankodását pedig elnyomta a csatazaj. Miután Kis Gábor afféle XXI. századi Herkulesként bebirkózta együttese kilencedik gólját, egyre valószínűbbé vált, hogy a rutin és az egyéni képességekben rejlő különbség a Vasas javára dönt.
Így is történt, de amint a 10-9-es végeredmény jelzi, ez egyáltalán nem volt törvényszerű. Bár a sorozatban besöpört negyedik piros-kék arany mintha erre utalna; ahogy 1989 és 2006 között átok sújtotta az angyalföldi pólósokat, újabban ők a sors kegyeltjei. Persze, tesznek is érte. Markovits László klubelnök például azzal, hogy stratégiai határozatot hozott: a vízilabdasikerek oltárán fel kell áldozni a női kézilabdát. Amikor tegnap felvetettük neki, az előbb említettek tükrében számára különösen fontos-e az újabb elsőség, így felelt: „Igen, visszaigazolta a döntésünket, ezért is nagyon örülök, bár őszintén megmondom, annyira azért már nem, mint az első vagy a második bajnokság megnyerésekor. Talán azért sem, mert ebben a szezonban volt két-három hónap, amikor gyengébben teljesített a csapat, de a fiúk tudását és erejét mutatja, hogy a legfontosabb pillanatokra összeszedték magukat.”
Valóban, ez a követendő recept. Hisz mostantól két-három hónapon át a teljes magyar póló is szusszanhat egyet, aztán augusztus 29-én Zágrábban kezdődik az Európa-bajnokság – egyesített angyalföldi és egri hadakkal, közös zászló alatt.

Végeredmény. A bajnoki döntő ötödik meccsén: Eger–Vasas 9-10. Összesítésben 3-2-es különbséggel a Vasasé lett az aranyérem. A bajnokság élmezőnye: 1. Vasas, 2. Eger, 3. Szeged, 4. Ferencváros, 5. Honvéd. A 2010/2011-es idényben az első három helyezett az Euroligában, a negyedik és az ötödik a LEN-kupában szerepelhet.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.