Búcsú

Ugyanis, hét országra szóló Albán Úr, ugyanis az Orbán Viktorról is kellene néha beszélni. Például amiatt, hogy. De ezt majd később. Először szeretnék röviden örülni, mégpedig abban az ügyben, hogy a Baloldal minő ügyes ravaszsággal szavazott a kinti nácik állami polgársága idején. Mert nyomtak igent, nemet, tartózkodtak, meg nem voltak ott. És pont ennyi lehetőség is van, amit lehetett kimeríteni. Tehát az MSZP képviselte az összes néptársadalmi réteget, ahogy az illik is egy nagy párthoz. Hát ebbe kössön bele valaki, tenyeres-talpas Albán Úr, ha tud! De nem tud, mert mindenki felkarolva lett. És akkor most az Orbán Viktor, akinek a személyes felelősségéről megítélésem szerint csekély szó esik. Pedig van neki. Most utoljára kihirdette, hogy a megszokott gyülevész tábora holnap megint röffenjen össze a Kossuth téren. Azt hiszi ez a gazember, hogy tovább tüntethet a Gyurcsány Ferenc Úr ellen? Hát nem, azért sokan átlátunk a szitán, hiszen a Gyurcsány Ferenc Úr már régóta nem miniszterelnök, bármekkora nagy baj is ez nekünk. Hanem az lesz, hogy saját magát akarja ünnepeltetni a csőcselékkel, meg díszszemlét tart a Magyar Gárda fölött. És itt jövök én, mint pártatlan szemlélő. Adok egy esélyt a Pintér Sándor Úrnak. Tessék rámenni arra csürhére, és keményen szétverni az egész jogtalan rendezvényt, vízzel, gázzal, gumival, nem sorolom tovább, drága Albán Úr, tudja maga, mindennel, ami az eszköztári megszokásban benne van, törjön a csont, vérezzen a Máriusz, ha már ilyen harcias római neve van annak a disznónak. Az Orbán Viktor meg meneküljön, mint az ázott ürge, de az sem baj, ha elfogják. Ez lenne ugyanis a jogállami minimum a Pintér Úrtól, ha ő egy rendes, igazi Belügyminiszter. Meglátom, mi lesz. Ehhhhh… De nem lesznek ilyen kedves pillanatok, tudom én. A Fidesz már megszállta az összes minisztériumot, mindenhová új vezetőt raktak, ennyit arról, hogy miként állnak ezek a csirkefogók a demokráciához. Kormányozni még nem kezdtek el, de az új minisztereket már azonnal kijelölték. Hát persze. Bennem folyvást nő a félelem, aranyos Albán Úr, mint ahogy magában is nyilván. Különítményesek járkálnak majd a városban, a Kubatov listájával a kezükben, és akit megtalálnak, annak huss, egy pipa kerül a neve mellé, és ennyi volt! El leszünk vive. Én azt találtam ki védekezés gyanánt, hogy eltűnök a tömegben, bár ez magának nem fog sikerülni, vérpezsdítő Albán Úr, mert a maga orgánumát mindenhol ismerik, mondjuk, ez nekem nagyjából mindegy, nem az én gondom. Az én gondom én vagyok. Valószínűleg együtt fogok üvölteni a farkasokkal, az a legbiztosabb, mert túl kell élni mindenáron ezeket az időket, hogy amikor Gyurcsány Ferenc Úr majd diadalmasan visszatér az érdemtelen övéi közé, néhányan tudjuk még üdvözölni, és biztatni Őt a táncra perdülésre. Ez azonban nem holnap lesz, a sok marha nép miatt. Lélekben mindig magával leszek, keserves Albán Úr, de a konkrét testi kiállás persze más lapra tartozik, attól vézna alkatom miatt általában visszariadok, szerintem most is így lesz. De, hogy úgy mondjam, ez is egyfajta küldetés, majd titokban hírül viszem a nyugdíjasoknak, hogy maga, drága, aranyos Albán Úr, megcselekedte, amit megkövetelt a haza.

Az utolsó részt lejegyezte: Csermely Péter