Félig már kész a mű

Amekkora volt tegnap a hőség Szlovéniában, akkora lesz a hideg januárban Svédországban. Férfi kézilabda-válogatottunk remélhetőleg ez utóbbit is megtapasztalhatja majd a világbajnokságon, hisz az oda-visszavágós vb-selejtező első felvonásán, tegnap 27-25-ös vereséget szenvedett. Előbb persze vasárnap Veszprémben még nekünk is be kell fűtenünk.

(Ljubljana)

Tegnap 15 óra 6 perckor közepes erősségű diadalüvöltés rázta meg Ljubljanát. Szlovénia labdarúgó-válogatottja ugyanis megszerezte a vezető – és mint hamarosan kiderült, egyúttal győztes – gólt az Algéria elleni világbajnoki csoportmérkőzésen. Ahogyan hajdan, magyar vb-részvétel idején nálunk, ezúttal itt is az ilyenkor szokásos városkép fogadta az érkezőt, üres utcákkal, tömött kocsmákkal. Az őrület azonban összességében nem is súrolta az elvárható szintet – hiába, Szlovénia sokkal inkább tűnik alpesinek, mint délszlávnak –, és a kézilabdameccsre ez fokozottan érvényes volt.
Egy órával a kezdés előtt csupán magyar szurkolót láthattunk a csarnok környékén, no meg Lino Cervart, minden idők legsikeresebb horvát szövetségi kapitányát, akit meg is kérdeztünk az esélyekről. „Nehéz tippelni. Ha Nagy László itt volna, könnyebb lenne, de szerintem nagyon sok múlik majd Laluskán. A továbbjutás nem ma fog eldőlni” – fogalmazta meg saját véleménye mellett egyúttal a mi reményeinket is Cervar mester.
A kopottas, már-már ódon falak, a trópusokat idéző hőmérséklet és páratartalom, a szűkös lelátó (bár telt ház így sem volt) mind-mind méltatlannak látszott a téthez és az eseményhez, csapatunkat azonban nem kellett külső körülményekkel mentegetni. A parádésan védő Fazekas úgy elbizonytalanította a házigazdákat, hogy egyre inkább túlhelyezték a ziccereiket is, és bár a változó mértékben nyitott védelemmel szemben a mieink sem ontották a gólokat, előbb a döntetlent tartották, majd egy-két góllal majdnem folyamatosan vezettek, egészen szünetig és 12-12-ig. Hajdu János exkapitány, szövetségi elöljáró előzetesen egygólos vendéggyőzelmet tippelt, így igen biztatónak találta a helyzetet: „Nándi a kapuban fantasztikus, visszaérünk, nem kapunk indításgólokat, jobbak vagyunk.” Mocsai Lajos, a válogatott szakmai igazgatója pedig, jelezve, hogy még egyértelműbb lehetne az összkép, azt sóhajtotta: „Túljátszszuk őket.”
A második felvonás flúgos futammal, Skof kapus háromszori rojtosra lövésével és két könnyelműséggel kezdődött, a klíma ráadásul Rejtő Jenő légiós regényeit másolta. A hűvös Baltikumból érkezett lett bíróknak meg is ártott, emellett tovább fokozta az esetlegességet, hogy minden egyre cseppfolyósabbá vált, a törlés és törülközés időtartama vetekedett a kézilabdáéval. Kispadunkról és az azzal szemközti tribünről is ömlött a tiltakozás, a szlovének eközben kis túlzással bozótharcszerű kézitusába fogtak, a körülmények alapján mintha Kenyával vívtunk volna interkontinentális selejtezőt. Fiaink azonban, az élen továbbra is Fazekassal és a tízgólos Iváncsik Gergővel, megkíséreltek dacolni e viszontagságokkal. Bő öt perccel a vége előtt, 23-23-nál megkezdtük a viszszaszámlálást, és 27-25-ös hátránynál fejeztük azt be.
Persze messze nincs még vége, Mocsai Lajos is úgy fogalmazott: „Amit fel akarunk építeni, azzal félig készen vagyunk. Becsületes munkával és nagy odaadással otthon a másik felet is hozzátehetjük.” Azért, hogy ez nem lesz automatizmus, arra Fazekas Nándor így figyelmeztetett: „A hajrára sajnos elfáradtunk, nem tudtuk megtartani az előnyünket, de remélem, otthon ötezer ember hajszol bele minket a továbbjutásba. Szükségünk lesz rájuk, mert ezzel a szlovén csapattal vigyáznunk kell.”