Iparosok

Könyvkötésből élő, kóborló iparosfamília első letelepedett tagja, Kner Salamon fiaként jött napvilágra Kner Izidor a békési Gyomán 1860-ban. Anyja helybeli suszter leánya volt. E szociológiai háttér azzal az adattal egybevetve fölöttébb érdekes, amely szerint 38 évvel később a Kner Izidor tulajdonában – akkor már tizenhat éve! – üzemelő nyomdában százhetvenféle termék készült. 1882-ben egy ócska sajtóval, szegényes betűkészlettel és némi papírral indította el vállalkozását, első komolyabb gépét 1890-ben vásárolta, az 1898. évi árulistáján pedig már ezerötszáz tétel szerepelt, köztük a 265 oldalas Közigazgatási Mintatár. E sikertörténet, majd a Kner Nyomdának a századfordulótól az első világháborúig tartó bámulatos fejlődése a kiegyezés utáni Magyarországon végre megnyílt szabad verseny, a lehetőség, az iparkodás és a tehetség példája. 1902-ben ötven – átlag feletti bérű, átlag alatti munkaidejű – munkásnak adott kenyeret az akkor már országos hírű nyomda. Létszáma 1914-ig a duplájára, százezer koronás termelési értéke az ötszörösére emelkedett, az utolsó békeév lipcsei vásáráról aranyéremmel tért haza a Kner-cég. Öt évvel később az Alföldre betörő románok elrabolták a gyomai nyomda készleteinek és eszközeinek kétharmadát, 1920 után az új országhatár elvágta a vállalat addigi piacának kétharmadát. E kis biográfia tanulságaihoz hozzátartozik a geográfiai lecke is.
A mesterségét művészi színvonalon űző Kner Izidor szívesen és sűrűn forgatta az írótollat is. Összegyűjtött szakcikkei 1906-ban a saját – fiával, Imrével közös – kiadójánál jelentek meg, később kötetbe rendezett két önéletrajzi munkát. Napi rendszerességgel írt mindenféle műfajban: kisebb-nagyobb prózai darabokat, elmés és humoros történeteket, tréfákat, anekdotákat, aforizmákat és rajzokat kísérő szövegeket. „A Kner Izodor olyan ötletes, víg ember, hogy ha igazán mulatságos könyvet akar kiadni, hát maga ír magának” – írta róla barátja, Ágai Adolf, a Borszem Jankó című vicclap nagy hatalmú főszerkesztője az agyafúrt alakok első, 1914-es kiadása előszavában. A kor leghíresebb újságrajzolói – Bér Dezső, Homicskó Athanáz, Mühlbeck Károly és mások – akkoriban ipari mennyiségben gyártották a karikatúrákat és illusztrációkat, biztos kézzel, hibátlan szaktudással és brutális karakterábrázolással készített ábráikhoz szintén seregnyi „iparos” rótta a szövegeket. A sordíjas viccfirkászok sorából nemcsak azok emelkedtek ki, akik valódi stílusértéket felmutató szellemes, netán elmés prózát tudtak írni – közéjük tartozott Jókaitól és Mikszáthtól kezdve „Pósa bácsin” és „Elek nagyapón” át Bródyig és Gárdonyiig irodalmunk elitje –, hanem azok is, akik eredeti ötleteikkel „fel tudták dobni a lapot”.
Kner Izidornak ehhez is jó érzéke volt. Százszámra papírra vetett aforizmái között olyanokat is olvashatunk, amelyek színvonala nem marad a régi latinos filozofálók és a modern moralizálók hasonló röpke opusainak nívója alatt, humoreszkjei kidolgozott iparosmunkák. Az aforizmákkal az 1917-ben megjelent szerzői kiadás friss hasonmásában, agyafúrt alakjaival az 1926-ig többször megjelent kötet reprint kiadásában találkozhatunk újra. „Hát itt a könyve, forgassátok. Ebben a bús világban vígabb olvasmány rég nem került a magyar olvasó kezébe” – ajánlja ez utóbbit Ágai kolléga 1913 októberében kelt írásában. Mi ne mondjunk ilyen nagyot, ha azt nézzük, milyen „bús világok” következtek nem sokkal azután, majd egy elmúlt évszázad alatt. A könyvecskéket illetően meg az sem kevés, ha pár kellemes órát szerezhetünk velük magunknak és másoknak.
(Kner Izidor aforizmái – Vadász Miklós rajzaival; Kner Izidor agyafurt alakjai – 190 rajzzal. Kossuth Kiadó–Kner Nyomda, Budapest–Gyoma. Ára: 1980 és 2800 forint)