Kígyóverem

Tegye a szívére a kezét! Ön elhiszi, hogy Kósa Lajos zártkörű konferencián eleresztett mondatától megrendül a New York-i tőzsde, megsemmisül a forint, és örökre leteszi a poharat Stohl András? Kósa pusztán annyit mondott, hogy rendkívül nehéz a mozgástér azon a szűk mezsgyén, amely a görög államcsődöt elválasztja a magyartól. Merthogy nálunk is csőd közeli a helyzet. Hűha! A Magyarországot Hubble teleszkóppal figyelő úgynevezett pénzpiacok a szívükhöz kaptak. „My Lord, veszélyben a pénzünk, ez a Mr. Lajosz Kojsza mindjárt megrogyasztja a világot.” A piaci hisztéria nem értünk szólt, hanem azokért, akik attól rettegnek, hogy Magyarország csőd esetén nem fizeti a milliárdos kamatokat. Ilyen egyszerű ez. Nosza, több sem kellett a „mértékadó” elemzőknek, a velük egy gyékényen áruló sajtópitbulloknak és a minden lében mindig kanál politikusoknak. Pénz nem számít, kéjesen idézték a „tárgyszerű” tengerentúli és a brit szaksajtót, amelyben az Orbán-kormányt kontárnak, dilettánsnak, veszélyesnek minősítik. A Parlament elé egyenest letáborozott egy amerikai gazdasági tévéadó. Nem telt el 24 óra, amikorra a parlament MSZP-s szárnya hirtelen feleszmélt tetszhalott állapotából, és tébolyult kobra módjára eszelős tekergésbe és köpködésbe kezdett. A médiát hirtelen eluralta a hülyeség árvize, és lehullottak az álarcok, amiket a hatalmas bukás kényszerített viselőire. Bajnai az Orbán-kormány ostobasága és az emberek zsebe között húzott párhuzamot. Külföldi elemzők dicshimnuszokat zengtek róla és zseniális válságkezeléséről. És most helyette jött Orbán, a „tudatos kártevő” a „pancser”, „az idióta” Matolcsyval. „Egy nap alatt elherdálták a bizalmat” (a magyarok sosemvolt bizalmát vagy a kollaboráns globális tőke és a honi milliomosok dörgölőzését), „csökönyös ostobasággal” támadást intéztek a forint ellen, „pancser kommunikációjukkal elintézték magukat”, aztán jött a „szándékos hitelrontás”, majd felvezették Kósával a sunyi „megszorítócsomagjaikat”. Nnnnna! Az ellenzék villás nyelvével kifelé kúszik a veremből, és meglepő metamorfózison megy keresztül. Nagy hirtelen megvilágosodunk. Artikulátlan ordítozásuk, üvöltözésük, köpködésük maga a boldog felszabadulás. „A globális tőke mögöttünk van” – hahó, fiúk! Dögöljön meg az Orbán-kormány, most, mindjárt az elején. Takarodjon a sunyiba, bukjon bele mihamarabb, alázza halálra az IMF-s Rosenberg a pancser dilettáns bandát. Hogy erre az ország is rámegy? Na és aztán! Azért, hogy Orbán megrogyjon, semmi se drága. Menjen rá az ország, megérdemlik, mert rá szavaztak.
Soha az MSZP ennyire még nem árulta el magát. Az a mértéktelen gyűlölet és nemzetellenes tombolás, amit napokig előadtak, sok jó érzésű embert elképesztett. Hogy az MSZP minden gondolata azon jár, hogy bármi áron megbuktassa a kormányt, mert a vereség fékező ereje hirtelen megszűnt. Elvégre Brüsszel meg az IMF nem engedtek az „alcsúti törpének”. Nincs könnyítés, a pénzszivattyúknak működniük kell, akkor is, ha belerokkanunk. A szocialista pártnak szava nincs az árvízre, eszükben sincs segíteni a földönfutóvá vált embereken. A célt azonban elhibázták: az Orbán-kormány első akcióprogramja mutatja, rosszba kötöttek bele. Elkezdődött ugyan a fanyalgás, hogy ebből semmi nem lesz, és a kormány tévúton jár. A királyin azt kérdezték, mennyibe kerül nekünk az orbáni terv, jó előre elsiratva szegény bankokat. Annyiba biztosan nem, mint amennyibe a szocialisták nyolc éve. Pedig Mesterházy nagyon aggódik értünk, szegényekért.