Elöljáróban úgy illik, hogy javítsuk magunkat. A Magyar Kupa idén valóban a centenáriumát ünnepli, hiszen először 1910-ben avattak győztest, ám tegnap nem a századik, csupán a hetvenedik döntőt rendezték, mert nem minden évben írták ki a sorozatot. 1964-től viszont már nincs lyukas év, és az MLSZ, szép gesztusként, attól kezdve minden esztendő nyertes csapatából egy-egy képviselőt meghívott a tegnap fináléra, s emlékplakettet adott át nekik. Az ünnepeltek Komora Imrétől (1964, Honvéd) Debreceni Andrásig (2009, szintén Honvéd) többségében meg is jelentek; a kezdőrúgást pedig a legidősebb magyar kupagyőztes, Gyetvai László végezte el a legfiatalabb, Debreceni társaságában.
A magyar labdarúgás múltjának az erejét még ma sem nehéz demonstrálni, ugyanez a jelenben már sokkal bonyolultabb feladat. Ennek jeleként szinte kongott az ürességtől a Puskás-stadion. Debrecenből és Zalaegerszegről durván két-két ezren rándultak fel a fővárosba, s lelkesen buzdították kedvenceiket, de ez sem tudta feledtetni a csupasz szektorok látványát. Embertömeg híján összevissza zúgott a műsorközlő hangja az üres betonteknőben, amely a négy zeneiskolás dolgát is alaposan megnehezítette, pedig a négy szólamban elénekelt himnusz dicséretes és üdítő kezdeményezés volt.
A kezdésre megérkezett a stadionba a nagy és az U21-es válogatott is. Dzsudzsák Balázstól – mint egykori debrecenit – megkérdeztem: ő intézte a programot? „Nem, de örülök neki, hogy kijöttünk a meccsre. Az edzés persze nem maradt el, csak kicsit előre hoztuk” – hangzott a válasz.
Esélyeshez méltóan a DVSC kezdett jobban, s már a 15. percben megszerezhette volna a vezetést. Yannick adott be balról pontosan, Coulibaly a higgadt helyezés helyett ki akarta lyukasztani a hálót, s fölé durrantott. A 19. percben Rudnevs 20 méterről leadott lövésével – kicsit fölé szállt – jelezte, hogy a ZTE is a pályán van, majd a Debrecen percei következtek. A 24. percben Yannick ezúttal laposan passzolt középre, hogy Coulibaly még véletlenül se bombázhasson fölé. Hat perc múlva Yannick szóló végén szerzett gólt, két csellel tisztára játszotta magát, s bár elsőre nem tudta eltekerni Vlaszák mellett a labdát, a kipattanóval már nem volt gondja. 2-0-ra vezetett a DVSC, ami után akár azt is gondolhattuk, a folytatásban inkább az egyre fenyegetőbben tornyosuló felhők okozhatnak izgalmat, de a ZTE, Pavicsevics vezérletével, dacolt a jóslattal. A 34. percben még a kapu mellé passzolt, de a 42.-ben szépített: Horváth András szabadrúgásából fejelt a Polekszicset helyettesítő Verpecz hálójába (2-1). Sőt, egyenlíthetett is volna, de az újabb fejes mellészállt. A második félidőt is a Loki kezdte jobban. Előbb Bódi tesztelte Vlaszákot, majd Rezes hagyta ki a kihagyhatatlant. Már-már kezdett ellaposodni a mérkőzés, ám újra belelendültek a csapatok. A 68. percben Rezes hozta ziccerbe Coulibalyt, aki ezúttal sem hibázott (3-1). Ám nem kényelmesedhettek el a debreceniek, két perc múlva jött a válasz, Rudnevs lőtt a léc alá (3-2). Verpecz még megadta az esélyt a ZTE-nek az egyenlítésre, kiejtette a kezéből a labdát, de Rajcomar 12 méterről nem találta el az üres kaput. Több lehetőségük nem volt a zalaiaknak, 3-2-re nyert a DVSC.
A díjátadásra zuhogni kezdett az eső, mintha az égiek is azt bizonygatták volna, a Debrecen idén fürdött a sikerekben.
origo.hu
Semmilyen hasznos tápanyagot nem ad a szervezetnek az energiaital, ellenben nagyon káros
