Megálljt Kernéknek!

Az elmúlt hónapok során egy megdöbbentő ügyet követhettek nyomon olvasóink. Az eset kapcsán kikerülhetetlen a visszataszító vagyonszerzési módszerekről elhíresült Gyurcsány Ferenc nevének említése, mivel az ő üzletemberi köréhez tartozó Kern Józsefről van szó. Arról a vállalkozóról, akinek megengedték, hogy egy bonyolult cégrendszeren keresztül mélyen behatoljon az egészségügybe. Tévedés ne essék, Kern nem magánkórházakat hozott létre vastag pénztárcájú, luxusellátást igénylő, fizetős betegeknek, hanem a közgyógyellátásban kaptak példátlan lehetőséget vállalatai. Aminek eredménye az lett, hogy miközben kórházaink és rendelőintézeteink egyre mélyebb válságba sodródnak, miközben a megszorítások és az egyre ijesztőbb pénzhiány miatt a betegek egyre hosszabb ideig várnak a remélt gyógyulásukhoz vezető orvosi beavatkozásokra, addig Kern József és üzleti köre a legkülönbözőbb fortélyokkal és csatornákon keresztül képes kiszivattyúzni az ellátásra fordítandó forrásokból mindazt, amihez hozzáfér. Amiből persze milliárdos haszonra tesz, tett szert, sokszor érdemtelenül.
A Kern József befolyása alatt működő vállalatbirodalom szerteágazó tevékenységet folytat. Ezekről sok szó esett már, most csak néhányukról beszéljünk. Egyes cégei olyan vegyi anyagokat gyártanak, amelyeknek az a célja, hogy vírusok vagy baktériumok által okozott súlyos betegségeket mutassanak ki az emberi szervezetből. Az eszközöknek azonnali piacot jelentettek, jelentenek azon felhasználók – kórházak, illetve kórházi és rendelőintézeti laboratóriumok –, amelyeket korábban privatizációval kimazsoláztak a közszférából. A gyártó és a felhasználó cégek nem függetlenek egymástól, és szinte minden tekintetben együttműködnek. Akkor is, amikor közvetlenül a gyógyellátásban vesznek részt, és akkor is, amikor egymás teljesítményét hitelesítik, vagy egymás termékeiről állítanak ki bizonyítványt. Ezek azonban egy fabatkát sem érnek, hiszen a vállalatbirodalomhoz tartozó cégek nemhogy nem ellenségei egymásnak, de közösek az érdekeik, közös akarat irányítja őket. Az ily módon piacra került, s a gyógyászatban használt termékek tehát önmagukban véve, lényegüket tekintve is közveszélyesek. Kern József vállalatbirodalma pedig az összeférhetetlenséggel átitatott működése miatt nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarországnak.
Az egészségügyi jogalkotók és hatóságok munkája a betegek érdekeinek képviselete szempontjából bezzeg nem olyan összehangolt, mint a vállalatbirodalom. Míg például az egyik szakhatóság kimutatja, hogy Kernék H1N1 influenzavírus-tesztje rossz és alkalmatlan a gyógyításhoz, addig a másik ezt nem hajlandó figyelembe venni. Míg a fideszes Mikola István keményen kérdőre vonja az egészségügyi minisztert, hogy mi zajlik a teszt körül, addig a szintén fideszes és szintén orvosi esküt tett Pesti Imre – az SZDSZ-es, ugyancsak orvos Szolnoki Andreával együtt – a betegek alapvető érdekét tükröző ellenőrzést és a felelősségre vonást hátráltatja. S a tehetetlenkedés közepette persze Kern csellel, félrevezetéssel úgy összekeveri a szálakat, hogy alig lehet kibogozni az igazságot.
Az eset arra világít rá, hogy ha nem lesz e területen is rend és megfelelő szabályozás, akkor a magyar egészségügybe vetett közbizalom maradéka is megszűnik, ami élet-halál kérdése. Megengedhetetlen ugyanis, hogy ellenőrizetlen vagy alkalmatlan eszközökkel végezzenek gyógyítást. Felelősségre vonása mellett Kern vállalatainak az egészségügyi szférában folytatott üzleti tevékenységét mihamarabb a legszorosabb ellenőrzés alá kell vonni, vagy meg kell akadályozni folytatását. Azokat pedig, akik a tudomásukra jutott tények vagy orvosi esküjük ellenére lelkiismeretlenül hozzájárultak a betegellenes működéséhez, azonmód el kell távolítani a gyógyításból, az egészségügyi jogalkotásból és a végrehajtásból egyaránt.