Én nem tudom, miért, de a választások előtt, majd az azt követő időben jobbikos személyek magáncímemet elárasztották hosszú, fotókkal ellátott e-mailekkel, amelyeknek letöltése minimum fél óráig tart ósdi gépemen, s így napi internetes időmet (adott esetben) teljesen kimeríti. Ezektől a levelektől nem tudok megmenekülni, mivel egyéb, esetleg engem érdeklő elektronikus postámmal keverednek, s azokhoz csak úgy juthatok, ha ezeken (mint valami szögesdrót akadályon) átküzdöm magam. Mivel nem tudom, honnan jönnek, a gépemről nem vagyok képes őket távol tartani. Ráadásul minden feladójuk domainnevet használ, rendszerint így – titokzatos ismerősként – konferálja be önmagát, s nekem sejtelmem sincs, ki az András vagy Ica, aki megtisztel levelével. Mire megtudom, már késő.
Hadd mondjam el, minden rossz szándék nélkül, hogy ennyi légvárral még életemben nem találkoztam, mint az elmúlt hónapokban, olyan képtelen eszmékkel és zilált ötletekkel igyekeznek eme kéretlen levelezők rokonszenvemet elnyerni, amelyektől viszolygok. Tudom persze, hogy a Jobbik legnagyobb búbánata, miszerint a sajtó ellenséges vele szemben, vagy egyszerűen közlendőikre nem fordít figyelmet, ezért szimpatizánsai, politikusai és aktivistái az internetet – az én esetemben – intim nyilvánosságot választották. Azt azért el kell mondanom, létezik néhány velük, illetve eszméikkel rokonszenvező lap, ott megpróbálhatnának magas szintű elvi fejtegetéseikbe bocsátkozni, de velem így is, úgy is, kár próbálkozniuk. Bizonyos szempontból gyökeresen ellentétes nézeteket vallok egyes kérdésekben, mint ők, bár azt gondolom magamról, hogy konzervatív, jobboldali, s nemegyszer már-már reakciós lélek vagyok, de egyrészt nincs bennem (általában) gyűlölet, másrészt nincs kedvem, erőm és időm buborékokat kergetni, s több szempontból is (erkölcsi, bár rejtett) kárt okozni hazámnak.
Tehát arra kérem a jobbikosokat mély tisztelettel, hogy kíméljenek, és intellektuálisan ne bosszantsanak.
Vona úr azzal „vágta el magát” nálam végérvényesen, hogy kijelentette, nem hogy száz, de egyetlen nap türelmi időt sem ad a Fidesznek, s ha teheti, az első adandó alkalommal kiviszi híveit az utcára „nyomást gyakorolni”. Úgy vélem, ezzel egy ideig várni kellene, jobb, ha vigyázó szemünket Görögországra vetjük, s itthon nem szaporítjuk a bajt.
Húsz év alatt (s talán az előtt is) bizonyítottam, hogy nem tartozom a baloldali, liberális zsurnaliszták közé, s ha néhányan netán „langyosnak” éreznek is, nem hiszem, hogy kiköpött volna az Úr. Természetesen helyesnek tartom, ha a Jobbik nem borul a Fidesz nyakába, s önálló arculattal rendelkezik, csak félő, hogy ez az arculat, akár egykor a Magyarok Nyilai, félelmet és ellenszenvet kelt Európában. Ideje volna rendezni az arcvonásokat, szordínóban, okosan képviselni a nemzet ügyeit, elválasztani a konkolyt a búzától. Az MSZP, amely most veszélytelennek látszik ugyan, két szempontból is hasznát veheti a Jobbiknak az elkövetkező időkben. Egyrészt, ha teheti, rögvest összemossa a Fidesszel, másrészt Vonáékkal tart, amikor nem ad az Orbán-kormánynak egy lélegzetvételnyi időt sem.
A Jobbik úgymond a becsületet, az igazmondást és a nemzet érdekeit képviselve megszállva tartja a jobbszélt, mint annak idején Budai II. Ám nem szabad felednünk, hogy az Aranycsapat jobbszélsője rendre középre, Kocsis fejére ívelte a labdát. Sok gól esett így. Van egy személyes kifogásom is. Egy jobbikos asztalos csónakom fenékdeszkáit huszonötezer forintért cserélte ki. Ez a művelet egyébként tárgyilagos vélekedések szerint tízezernél többe nem kerülhetett. Hogy ez esetben beszélhetünk-e becsületről, én nem tudom…
origo.hu
Mozgáskorlátozott parkolókártyát használtak a csalók
