A Bernabéu-stadionban a labdabirtoklás aránya egészen pontosan 66:34 volt a Bayern München javára, viszont a bajorok csak hatszor találták el Júlio César kapuját, az Inter játékosai pedig hétszer Hans-Jörg Buttét, és kétszer be is vették. A 35. percben a brazil hálóőr hatalmas kirúgását Diego Milito Sneijder elé fejelte, aki visszatette a labdát az elmélázó Van Buyten és Demichelis közül kiugró társának, s az argentin csatár tíz méterről a német kapuba emelt (1-0). A 70. percben újra ő volt eredményes, Eto’o indítása után a 16-oson belül úgy csapta be Van Buytent, hogy a belga védőnek még sokáig álmatlan éjszakái lesznek, és a lövésénél Buttnak már nem volt esélye hárítani (2-0). Igaz, hogy a második játékrész elején, mintegy húsz másodperc elteltével Thomas Müller hatalmas ziccert puskázott el, tizenkét méterről senkitől sem zavartatva Júlio César lábába lőtt, de ahogy 1-1 is lehetett volna, úgy már a 43. percben is 2-0. Az első játékrész végén ugyanis Milito passza után Sneijder hasonló helyzetben találta telibe Buttot. A Bayernből Robben jószerivel egyedül, reménytelenül küszködött az Inter megingathatatlan védelmével, a BL-ben a döntőig hét gólt szerzett Olicnak momentumai sem voltak. Az eltiltott Ribéry hiányzott a bajoroknál, ám a találkozó után Louis van Gaal nem erre fogta csapata vereségét, megjegyezve, hogy a fél szezont a francia nélkül játszották le. S a holland tréner is elismerte, hogy az Internazionale megérdemelten nyert: „Ahhoz, hogy ezt az Intert legyőzzük, csúcsformában kellett volna lennünk, és mi most nem voltunk abban. Tudtuk, hogy az ellenfél kiválóan megszervezi a védelmét, a Bundesligában sok csapat áll fel ellenünk ilyen taktikával, de az Inter ezt jobban játssza, minőségi játékosai vannak hozzá. Ennek ellenére volt helyzetünk, ám ha nem szerzel gólt, akkor nem nyerhetsz… S ha ki is kaptunk, büszke vagyok a csapatomra” – szögezte le Louis van Gaal, akihez José Mourinho pár másodperccel a lefújás előtt már odament kezet fogni. Kettőjük közül így neki jött össze az, ami korábban csak Ernst Happelnek és Ottmar Hitzfeldnek, azaz két csapattal (előzőleg 2004-ben a Portóval) is elnyerte a legrangosabb európai kupatrófeát.
„Bevallom, tartottam Van Gaaltól, mert jól ismerem őt, tudja, miként kell felkészíteni és feltüzelni egy csapatot. A mérkőzés előtt szándékosan provokált bennünket azzal, hogy azt nyilatkozta, mi csak védekezünk, de ő is csupán azt akarta, amit mi: győzni. Nekünk sikerült, és fantasztikus évet zárunk. Mindent megnyertünk, amit csak lehet, a bajnokságot, a kupát és most a BL-serleget is, ami számomra értékesebb a világbajnoki címnél is” – fogalmazott Mourinho, és megfelelt azokra a bírálatokra is, hogy az Interben a döntően a hosszabbításban becserélt Materazzi volt az egyetlen olasz labdarúgó:
„Az Internazionale akkor is itáliai klub és az itáliai kultúra szerves része, ha csak a kispadon ülnek hazai játékosok. Mindannyian büszkék vagyunk arra, hogy az olasz futballt reprezentáltuk, és egy ilyen nagy diadalt arattunk; a vb-trófea után immár a BL-serleg is Olaszországban van. Az itteni két év alatt megtapasztaltam, hogy milyen szenvedéllyel viseltetnek a labdarúgás iránt, és talán az állandó nyomás miatt is őszültem gyorsabban, de ez az időszak erősebbé is tett” – mondta el José Mourinho, s egyszersmind bejelentette, le is zárta a milánói karrierjét. Mint elárulta, új kihívásokra vágyik, és azt sem titkolta, ez most csakis a Real Madrid kispadja lehet számára. A királyi gárdánál kitelt Manuel Pellegrini ideje, és sokat sejtető, hogy Mourinho a BL-döntő után a spanyol fővárosban maradt. „A történelem része kívánok lenni, az első edző, aki három különböző csapattal is megnyeri a Bajnokok Ligáját” – bökte ki a portugál, és ennél jobb belépő nem is kellene a Realhoz.
origo.hu
Megerősíti a kormány a kis és közepes cégeket - ez a jövő évi költségvetés egyik célja
