Négy év után ismét ötfelvonásos finálé

Legutóbb 2006-ban nyúlt ötfelvonásosra a férfi vízilabda-bajnokság döntője, akkor a Honvéd fordított 0-2-ről 3-2-re a Vasas ellen. Az Eger hasonló bravúrt az idén már nem érhet el, de ha végül 1-2-ről sikerülne nyernie, ezt bizonyára a legkevésbé sem bánná.
Már csak azért sem, mert úgy tűnt, szombat délelőtt, a Szőnyi úton véget ér az idei csetepaté; méghozzá a szokásos módon, hiszen a hevesiek 2008-ban és 2009-ben is 1-0-s előnybe kerültek, onnan kaptak ki 3-1-re, és az ő szemszögükből az 1-0 utáni 1-2 2010-ben is összejött. Nem is akárhogyan, mert a második meccset 6-2-re, a harmadikat 4-0-s vezetésről 7-6-ra nyerték a fővárosiak. Aztán a negyediken is 3-1-re, 4-2-re vezettek, és bizonyos jelek – például a nagyszünetben Molnár Tamást már gólkirályként díjazták – valóban arra utaltak, hogy gyakorlatias szempontok az idényzárást diktálnák. Ez persze merő hipotézis, míg a tény az, hogy a döntés a tökéletesen bizonytalan végkimenetelű büntetőpárbajra maradt, és annak a hatodik sorozatában az Eger kerekedett felül. Előbb Szécsi ütötte ki Hosnyánszky ötméteresét, majd Biros bevágta a magáét. E két momentum meg is mutatta, miként nyerhet Gerendás György alakulata, akár ma 17.45-től is: úgy, ha két sztárja, háromszoros olimpiai bajnoka messze átlag felett teljesít. Szécsi hátul, Biros elöl.
Hogy mit érnek ők, azt Tóth Kálmán másodedző gesztusa igazolta szombaton. Történt ugyanis, hogy a tréner már Szécsi védése után feltartott karokkal ünnepelni kezdett, ott is hagyta a kispadot, és amikor utólag megkérdeztük tőle, hogyan merészelte ezt tenni, amikor az utolsó lövés még hátra volt, így felelt: „De Biros következett, és ő mindig belövi. Közel van az Istenhez.” Hátborzongató válasz. Ha ma győzni akarnak az egriek, ami első bajnoki címüket jelentené, nekik is közel kell lenniük – legalább Biroshoz.