Röpirat az MSZP csődjéről

A magyar reálkeresetek a „nyugatos polgáréhoz” képest nevetségesek, ezekből megtakarítani lehetetlen. Az, aki nokiás dobozban kapja a korrupciós milliókat, vagy 80 milliós osztalékát éli fel, képtelen elképzelni, hogy sokan 300 forintot költhetnek naponta

Igazuk van azoknak, akik azt mondják, a média hibája, hogy feleslegesen tart forrón dolgokat. Ilyen Vona Gábor esete a mellénnyel, vagy Gyurcsány Ferenc legújabb dolgozata, a Röpirat a baloldalhoz, az MSZP-hez címmel. Egyesek szerint zseniális, mások szerint Gyurcsány soha nem volt zseni, de igen hevülős fajta. Miért érdemes mégis elolvasni? Mert dokumentuma annak, miként lehet egy történést így is, majd úgy is látni és láttatni. Gyurcsány Ferencnek, a profi hazudozónak nehéz elhinni, hogy igazat szól, különösen a 2006. október 23-i eseményekről állít otrombaságokat, meg a költségvetés hiányáról. Gondolkodását képtelen megregulázni, az egész röpiratot átszövi a Fidesz, a jobboldal és az Orbán Viktor elleni mélységes utálat és vádaskodás. Így nehéz kihámozni a megújulásra való törekvés receptjeit, mert egész idő alatt egy fantom ellen harcol, aki igazából nincs, de az MSZP léte elképzelhetetlen a jobboldal örökös ekézése nélkül. Nem is fukarkodik a mítoszszal, hogy bármilyen béna a baloldal, bérlete van az ország vezetésére, de végzetes, ha a kormányrúd az úgynevezett polgári oldal kezébe kerül.
Gyurcsányt egy igézet tartja fogva, a nyugatias polgárosodásé. Hogy ez mit jelent? „…a magyar nemzeti progresszió az elmúlt másfél évszázadban a nyugatos európai polgárosodás pártján állt, …ennek legfontosabb alapelemei a szabadság, az emberi méltóság védelme, …a parlamenti demokrácia és szociális piacgazdaság igenlése… Magunk mögött kell hagyni az évszázados sérelmi politikát, a panaszkultúrát, a revánsvágyat, a nemzeti felsőbbrendűség önveszélyes mítoszát… Ezért alkottunk törvényt az esélyegyenlőségről, utasítottuk el az iskolai szegregációt, küzdöttünk az idegenellenesség, antiszemitizmus, cigányellenesség ellen. Ezért védtük a munkavállalók, a melegek jogait, ezért erősítettük a fogyasztóvédelmet.” Szóval ez a nyugatos „hatékonyan működő szekuláris állam”. Nyugatos polgár Gyurcsány szemében itthon nem létezik, illetve csak az újságírók körében tapasztalt légkörben érezte jól magát. Bár ott is vannak bajok, mert „A tipikus balliberális értelmiségi a jobboldal politikáját megveti, viszont a miénket sem szereti.” Hogy miért veti meg a jobboldalt a balliberális értelmiségi, azt elszórva rejti a szöveg: revansista, provinciális, hagymázas nemzeti gondolattal megvert, alattvalói lelkületű, cigányellenes, kirekesztő, antiszemita autokraták, akik Dunába löknék a baloldalt, sunyik, revizionisták, piszkos ügyeik vannak, bekebelezik a médiát. Minden, amitől percenként elhatárolódnak a nyugatos viselkedésű polgári újságírók. Ez a Dunába lökés persze semmivel sem roszszabb, mint a beutaló a sintértelepre.
A királyi tévé politikai műsoraiban nem látni a kormányváltást, még most is az MSZP a favorit. A szocik esélyegyenlőségről beszélnek, két egymás utáni miniszterelnökük is a legvagyonosabbak közé tartozott, vagyonuk eredete legalábbis kétes. Az integrációról kiderült, hogy hasznavehetetlen, és nem felzárkózást, hanem konfliktusokat eredményez az oktatásban, tanárverésekkel súlyosbítva. Gyurcsány nem átall a roma felzárkóztatásnál a türelmes, elhívatott és áldozatkész pedagógusokra hivatkozni. Hány forintért rugdostatná össze naponta magát? Cinikusan biztat, hogy a roma felzárkóztatás miatt mélyen és sok évig nyúljunk a zsebünkbe. Csakhogy az utóbbi húsz év alatt súlyos milliárdok vándoroltak a roma programokra, ki tudja, kinek a számlájára, a cigányok ugyanis nem sokat láttak a rengeteg pénzből. Gyurcsányt oly mértékű vakság veri cigányügyben, ami szembemegy mindenfajta tapasztalással. A magyarok, vagy a jobboldal: bűnbaknak nézi a cigányokat, azokat, akik segélyből élnek, és állítólag családi pótlékért vállalnak gyereket. „Az ismert közhelyszerű megfigyelés, miszerint a szociális sérelem radikalizálódásban, bűnbakkeresésben keres magának választ, a szemünk előtt vált realitássá. Itt kell hozzátennem, nem ismertük fel eléggé, hogy milyen hatalmas elégedetlenség torlódott fel az országban.”
A fejtegetésben többféle ellentmondás rejlik. A Szemlőhegyi villa teraszáról valóban nem lehet látni a nyomortelepeket, de a Hír TV kéretlenül is tudósított arról a tudathasadásról, hogy mit mondanak Gyurcsány cigánytanácsadói és mi a köznapi valóság. A megtorlatlan bűnök nyomán középkori barbársággal estek neki a magyaroknak, és többek között lincselések, agyonvert öregek, felgyújtott tinédzser, megkéselt sportoló, vasalt bakanccsal agyonrugdalt civil, lopás és fosztogatás kísérte Gyurcsány kormányzását. Lehet hivatkozni a mélyszegénységre, de az nem felmentés, hogy bennük hamarabb felmegy az ideg, mert az ő kultúrájuk ilyen. Gyurcsány dolgozatában egyetlen mondat nincs arról, hogy a cigányok oldaláról van-e fogadókészség bármire is, vagy hogy egész nemzedékek rendezkedtek be a segélyezésre és családi pótlékra. Gyurcsány szerint ezt mi „harsogjuk”. A romák viszont büszkén terjesztik, hogy a férfiasságukból kiválóan megélnek.
„A Jobbik a radikál-Fideszből nőtt ki” – állítja Gyurcsány Ferenc. Sajnos ez sem igaz. A nyolc, de inkább a rendszerváltás óta eltelt húsz év igazságtalanságai, az örökös hazudozás, a megszűnt közbiztonság és a mindent elborító állami korrupció hívta életre. Túlnyomórészt kik voltak kormányon? A szocialisták, akik közül az újgazdagok ma is ott fecserésznek a Parlamentben. Gyurcsány legérdekesebb fejtegetése az ingyenességről, illetve a szolgáltatások megfizetéséről szól. Természetesen az ostorozás a lenézett középosztálynak szól, azok gyerekei foglalják el az egyetemeket, kapnak kiemelt orvosi ellátását, és a középosztály „elitje” jár jól a Fidesz mindenfajta támogatásával. Ez a nyilvános utálkozás csak azért is furcsa, mert a szocialisták örökösen a nyugatos modernizáció után ácsingóznak, miközben a hazai középosztályt szívből gyűlölik. Gyurcsány nem érti, hogy a vizitdíj miért bukott meg, és miért nem akarnak az egyetemisták tandíjat fizetni. A magyar reálkeresetek a „nyugatos polgáréhoz” képest nevetségesek, ezekből megtakarítani lehetetlen. Az, aki nokiás dobozban kapja a korrupciós milliókat, vagy 80 milliós osztalékát éli fel, képtelen elképzelni, hogy sokan 300 forintot költhetnek naponta.
Ez csak az egyik összetevő, a másik a társadalom ingyenességhez való vonzódása. A magyarok még mindig azt hiszik, nekik minden alanyi jogon jár. E nézet a dicsőséges tanácsköztársaságig nyúlik viszsza. Ott látjuk először a proletariátust favorizált osztályként. Olyan tömeget, amelynek jár a munkanélküli-segély, ingyenutazás, kiemelt étkezés, ingyenlakás. Amit a Tanácskormány nem tudott ingyenessé tenni, arra ott volt a varázsszó: minden a tiétek, vegyétek el. Így lehetett a fosztogatást, a rablást, a lopást megélhetésnek átkeresztelni. Ez a magatartásforma aztán a szocializmusban a tiéd a gyár, vidd haza jelszóvá módosult, valamint szocializmus egyenlő ingyenesség.
A terjedelmes dolgozatból még egyet érdemes idézni, mert Gyurcsány Ferencet itt lehet tetten érni, amint éppen szembemegy magával: „Nem értenék egyet azzal, ha a politikai küzdelem hevében valamiféle revánsvágy venne erőt rajtunk. Nem törleszteni kell, mert nincs mit. Sérelmeinket nem csökkenti, ha most mi követjük el mindazt, amit ellenünk és az ország ellen tettek.” (Kik? – S. Á.) „Nem lehet gyengíteni az alkotmányos intézményeket, nem szabad a politikát személyes háborúskodásnak, leszámolásnak tekinteni. Normálisnak kell maradni.” Mondja ezt az a hisztérikus Gyurcsány Ferenc, aki kormányfőként csakis ennek az ellenkezőjét gyakorolta.