Nem először járok úgy kereskedelmi csatornával, ahogy most jártam: a múlt héten megdicsértem A cég hangja című énekes-táncos vetélkedést, erre a következő rész már nyögvenyelősen, mesterkélten indult, pedig az, hogy emberek a napi robotban megállnak egy-két percre, és énekelnek, nem kellene hogy unalmas legyen. De ha a Viasat3 stábja már unja, az más. Akkor unom én is.
Civil szereplésből-éneklésből van jobb is, mint A cég hangja. Ott vannak a magyarpolányiak, akik tíz éve minden évben előadják pünkösd táján a Polányi passiót, amelynek zenéjét Bakos Árpád szerezte. A rendező Tömöry Péter, Jézust pedig Keresztes János színész játssza évek óta. És nem unják. A falubeliek sem, akik a többi szerepet és a több mint százfős statisztériát adják, és akik külföldről és belföldről már évek óta eljárnak Magyarpolányba, azok sem unják. Kifejezetten boldog vagyok, ha a Hír TV Különkiadás című kétórás kulturális magazinjában láthatok egy kulcsjelenetet az előadásból. Éppen vádolják Jézust Poncius Pilátus előtt, és izgulok, hogy mit válaszol Jézus. Mert itt tényleg minden múlik azon, mit mond ez a szakállas férfi, aki Jézust alakítja.
Később Rákay Philip kérdezi Keresztes Jánost is, Tömöry Pétert is a magyarpolányi passiók történetéről. Mesélik, hogy a faluban április táján minden férfi növeszteni kezdi a szakállát az előadáshoz, még a rendező is, aki nem is helyben él, mert sosem lehet tudni, nem kell-e beugrani valamelyik szereplő helyére. Sosem beszélik meg előre, hogy a következő évben is lesz-e passió, hanem egyszer csak ez is, az is kérdezgetni kezdi a faluban, hogy idén is lesz-e passió. A gyerekek az iskolai szünetben már énekelgetik, csak úgy maguknak az előadás dalait, és akkor indul minden újra az egyre szaporodó résztvevőkkel. A Hír TV-n a Különkiadás pedig folytatódik, a Matteo Ricchire, a kínaiak közt élő szerzetesre emlékező piarista atyával és az inkulturáció kérdéseivel.
(Különkiadás, Hír TV, május 22. 09.00)
origo.hu
Tankcsapda: íme a harmadik tag: „Ő az igazi”
