A 22-es csapdája

„Medvegyev mint elnök nem létezik a kormányfő, Putyin nélkül, míg Putyin önmagában is legitim. Medvegyev feladata ezért most az, hogy önállóan is megálljon a lábán. A választásokig azonban már nincs olyan sok idő, s mögötte egyelőre nincs sem párt, sem pénz, sem igazán komoly média. Paradox módon elismertsége valójában külföldön erős, miközben az orosz vidéken a támogatottsága gyenge” – vázolta az orosz tandemen belüli helyzetet lapunknak nyilatkozva Nyikolaj Zlobin, a washingtoni Center for Defense Information elemzője.

Lassan egy éve, hogy a Valdaj klub találkozóján megkérdezte Vlagyimir Putyintól, mi a szándéka 2012-ben, a kormányfő pedig halvány mosollyal a szája szegletében kijelentette, meg fognak egyezni Dmitrij Medvegyevvel, ki induljon az elnöki székért. A világsajtó felkapta e szavakat, s ha Oroszország első két embere a sajtó közelébe kerül, nem maradhat ki a következő elnökválasztást, pontosabban a tandem belső viszonyait feszegető kérdés. Nem indította túl korán a kampányt?
– Nem gondolnám, hogy ez kampánykezdet, de egyébként is, az ezt követően Medvegyev elnöknek feltett kérdést fontosabbnak tartom. Arra voltam kíváncsi, nem fél-e azok támogatásától, akik most kiállnak mellette. Elfogadja-e azok támogatását, akik egyesülni akarnak a zászlaja alatt? Medvegyev azonban elengedte ezt a kérdést a füle mellett, s arra reagált, amit Putyintól kérdeztem.
– Együtt voltunk mindkét találkozón, így jól tudja, hogy azonnal megkezdődött a találgatás, vajon önmagától vagy némi sugalmazásra tette fel ezt a kérdést. Mi az igazság?
– Nem kért fel erre senki. Úgy gondoltam, e probléma aktuális, s felvetése egyáltalán nem korai, és a válasz nem csak engem érdekel. Úgy érzem, Putyinnak sem volt ellenére ez a kérdés, s várta is a felvetését. A válaszát egyébként nem tartom túl szerencsésnek. Nem azt kellett volna fejtegetnie, hogy kettejük ereiben ugyanolyan vér folyik, s meg fognak egyezni. A választásokról szót sem ejtett, s később sokan bírálták amiatt, hogy a népakaratot semmibe veszi. Azt sejtette, hogy 2008-ban megegyeztek valamiről, amit csak ketten ismernek. Enélkül pedig azt sem tudhatjuk, mi lesz 2012-ben. Medvegyevtől azóta is többször vártak az újságírók valamiféle jövőre utaló bejelentést, de az az érzésem, az elnök nem tudja, mit is kellene válaszolnia az újraindulást firtató kérdésekre.
– Az a benyomásom, Putyinnak megvan erre a válasza, legfeljebb nem akar a dolgok elébe menni, míg Medvegyeven inkább a tanácstalanság érződik. Ezek után nem meglepő, hogy ez a bizonytalanság különösen a nyugati sajtóban újjáélesztette a szovjet időkből ismert kremlinológiát…
– Ez így van, s sajnálatosnak tartom az ilyen megközelítés elterjedését. Nevetséges és tudománytalan, hogy minden szóból valami következtetést akarnak levonni a felkent szakértők.
– S akkor mi a helyzet valóban a tandemmel?
– Komolyra fordítva a szót, úgy érzem, hogy a tandem beleesett a 22-es csapdájába, s maguk sem tudják, mit is kéne csinálni. Még ki kell találni, hogy lehet kimászni ebből a csapdából. Putyin ugyanis nem térhet vissza újra a Kremlbe anélkül, hogy ne magyarázná meg, mire is kellett Medvegyev.
– Így volt ez a tandem indulásakor is, s akkor megtalálták a megfelelő formulát. Már csak azért is, mert egy csapatról van szó. Egyetért ezzel?
– A mondat első felével igen, azt viszont nem osztom, hogy egy csapatról lenne szó. Medvegyev jól érzékelhetően más, mint Putyin, s e tőle eltérő jegyek mögé felsorakozott az orosz elit egy része. Ide sorolható a kormányzók egy része is, s természetesen maga az elnöki adminisztráció, amely úgy gondolja, hogy Medvegyevnek a második mandátumot is meg kellene pályáznia.
– Szavait hallgatva úgy gondolom, nincs olyan nagy vita köztünk, hiszen az ön által vázolt helyzetképből is inkább az derül ki, hogy nem a tandem két tagja, hanem a mögöttük álló csapatok versengenek egymással…
– Ez így van, s úgy gondolom, Medvegyevnek azt kell felmérnie, milyen támogatást élvez. Ez a támogatás még nem igazán egyértelműsíthető, hiszen egyelőre a mögéje felsorakozók is óvatosak. Ettől függetlenül számomra a Putyin és Medvegyev közötti különbségek nyilvánvalók. Mint ahogy a két politikus programja is eltér.
– Ez természetes, hiszen két különböző generációhoz tartoznak, ez a különbözőség azonban az eddigi tapasztalatok alapján valójában inkább a bel- és külpolitikai mozgásteret bővíti…
– Ezt a lehetőséget kihasználja a hatalom otthon és külföldön is. De visszatérve Medvegyevre, azt már most sem lehet állítani róla, hogy ne birkózna meg az elnöki feladatokkal. Ezzel tehát nem lehet indokolni 2012-ben sem, hogy esetleg miért nem indul újra a választásokon. Ehhez komoly válságnak kellene bekövetkeznie. Ami pedig Putyint illeti, miniszterelnökként meglehetősen ellentmondásos a gazdasági válság kezelésében játszott szerepe. Így aztán nehezen tudom elképzelni, hogy sikerekre hivatkozva térjen vissza a Kremlbe az immár hatéves elnöki periódusra.
– Putyin azonban még mindig népszerűbb, mint Medvegyev…
– Igen, mert mögötte áll a vidék Oroszországa.
– Szavaiból világosan kiderül, hogy a tandemből nem Putyin a kedvence, azzal azonban egyetérthet, hogy a rendszer nélküle egyelőre összeomlana…
– Maga a tandem hivatott finoman, zökkenők nélkül átvezetni Oroszországot egy másik politikai rendszerbe. S ilyen módon teljesítette is a feladatát, hiszen a rendszer, Oroszország Putyin nélkül sem omlott össze. Putyin ugyanis már nem elnök, s mégis minden halad. Formálisan még működik a Putyin-rendszer, a kérdés most az, miként lehet ebből kivezetni Putyint úgy, hogy közben mindenki megőrizze az arcát.
– Egyértelmű, hogy Putyint kell kivonni ebből a rendszerből?
– Egyelőre még senki sem tudja, hogy őt vagy pedig Medvegyevet kell zökkenőmentesen hátrébb vonni. Úgy gondolom, ha Putyin visszatér, azzal elveszíti az elnökként nyolc év alatt felépített legitimitását. Hiszen Medvegyev kül- és belpolitikai értelemben is sikeres elnök.
– Önállósodása irányába tett első lépésként lehet értékelni a modernizációt célzó erőfeszítéseit, s ennek kapcsán megjelent nagy érdeklődést kiváltott, tavaly szeptemberben megjelent írását…
– A modernizáció pénz kérdése, az pedig a kormány kezében van. Ami pedig azt a bizonyos írást illeti, Sztálintól, Brezsnyeven, Andropovon és Csernyenkón át minden vezető egy cikkel köszönt be. Medvegyev írásában a Putyin-korszak vártnál keményebb kritikája volt a meglepő. Ezt a minőségi váltást Putyintól nem várhattuk.
– Ez azt is jelenti, hogy Medvegyev többre is képes, mint amit eddig mutatott?
– Igen. Főképp, ha abból indulunk ki, hogy a hozzá közel állók rendkívül ambiciózus, ravasz és következetes politikusként jellemzik. Zárkózottsága ellenére kiváló manipulátor, amit eddig befutott karrierje is igazol. Vannak olyan vélemények, miszerint ravaszabb volt Putyinnál is, s a tandemből ő jön ki győztesen.
– Sokan szeretnének ebben hinni…
– Putyin zseniális taktikus, kiváló politikai sprinter, míg Medvegyev ebből szeretne kiszállni, s a neki jobban fekvő középtávot erőltetné. Putyin igazi voluntarista, azonnal meglátja, ösztönösen megérzi a lehetőséget, s kihozza belőle a maximumot. Nem rágódik a dolgon. Olyan, mint Thatcher, Reagan vagy éppen Orbán. Medvegyev nem ilyen. Ő terveket készít, megtanácskozza a dolgot, hosszan gondolkodik, s Oroszországban ezt kevésbé szeretik.