Feketeleves

Ökológiai katasztrófa történt az utóbbi hetekben a Hortobágy–Berettyón és a Hármas-Körösön. Az ok: tisztítatlanul szivattyúzták az élővizekbe a földeken megrekedt, műtrágyával szennyezett belvizet. A horgászok, halászok attól tartanak, évekre tönkretették az eddig paradicsomnak számító folyószakaszokat.

Kétségbeesett horgászoktól kaptuk a riasztást: nagy baj van a Körösön. A rendkívül hosszan elhúzódó árvíz önmagában is nagy károk okozója, de ha ez nem lenne elég, még a halak is eltűntek. Sorra felbukkanó tetemeik azt jelzik, nemcsak a gyomrukat rontották el, ezért nem harapnak, hanem sajnos valóban ökológiai katasztrófa következett be a folyón. Furcsamód mégsem hallunk erről szinte semmit.
A hírarchívumban böngészve mindössze néhány rövid MTI-hírre bukkanunk, a Körös-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság ezeken keresztül tájékoztat arról, hogy harmadfokú vízminőségi készültséget, valamint teljes horgászati és halászati tilalmat rendeltek el a Hármas-Körösön és a Hortobágy–Berettyón.
A Buzás család, Attilának hívják az apát és fiát is, Ürömről jár le szinte minden hétvégén a família Szarvashoz közeli horgásztanyájára. Csónakkal szelik a vizet, ismernek már minden bedőlt fát meg árkot, ahol a legnagyobb eséllyel megbújnak a süllők és pontyok. Árvíz idején, amikor a gátig kijön a folyó, mondják, a halak rendszeresen a part közelében mozognak, ívnak, akár szabad szemmel is követni lehet, merre vonulnak, hogyan viselkednek. De most szó szerint döglött a víz. Meg büdös is. A mérgezés első napjaiban még itt-ott lehetett látni pipáló halakat; ez az a jelenség, amikor a kopoltyúsok szinte kidugják a fejüket a vízből, szó szerint oxigén után kapkodva. Mert valami miatt rendkívüli módon csökkent a vízben az életet adó elem koncentrációja. A horgászok sejtéseit ellenőrizendő a Körös-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság illetékeséhez fordulunk, aki nem szolgál jó hírekkel.
Két mezőtúri halász, Galáth Tamás és fia, akinek szintén Tamás a neve, ismerős lehet olvasóinknak. Májusban vendégeskedtünk náluk, majd be is mutattuk, hogyan kerül az általuk hajnalban kifogott hal másnap reggelre a főváros környéki bevásárlóközpontok hűtőpultjára (Folyásirány – A magyar hal útja a varsától a hipermarketig. Magyar Nemzet Magazin, 2010. május 29.). Láttuk, keményen megdolgoznak a pénzükért, télen-nyáron hajnalban kelnek, emelgetik a – jó esetben – nehéz varsákat, olykor a rapsicokkal, máskor a napokig vagy akár egy-két hétig tartó halhiánnyal küzdenek. Most, hogy a vízszennyezés bekövetkezett, elindulniuk sincs miért. Pedig ha nincs fogás, nincs pénz sem. Szerencsére a halászok többsége más vízterületen is rendelkezik engedéllyel, de az utóbbi időszakban ezeken a helyeken is csak nagyon keveset fogtak.
Puskás Zoltán, a gyomaendrődi halfeldolgozó és -értékesítő szövetkezet vezetője sem volt még tanúja ilyen jelenségnek. Az áradó víz koromfekete lett, megállt, s csak nagyon lassan kezdett visszahúzódni a Körös-parti településekről. A poshadt szag miatt nehéz volt megmaradni a közelben, egy rossz halsütöde környékén a bűz semmi ahhoz képest, ami itt napokig megrekedt.
A horgászok, halászok arra következtettek, hogy az áradó víz vagy kimoshatott valamely vegyszerraktárat, vagy beleengedtek valamilyen szennyezett levet a belvizes zónából a folyóba – netán megtörtént mindkettő.
Magyarázatot Galbáts Zoltántól, a Körös-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (Körkövizig) műszaki igazgatóhelyettesétől remélünk. A szakember azt mondja, a vízben valóban megnövekedett a szervesanyag-tartalom, ami az oxigénszint csökkenését eredményezte. Az ok egyszerű: a tavaszi, nyár eleji hatalmas esőzések miatt jelentős mennyiségű belvíz gyűlt össze a folyókhoz, csatornákhoz közeli földeken; ennek az egyre büdösebb sötét lének az elvezetése a gazdák, földtulajdonosok feladata. S persze érdeke is, az érintett mintegy hatezer-hatszáz hektár elöntött terület nagy része vetés. A megrekedt nagy mennyiségű víz a rizsnek sem kedvezne, nemhogy a Békés megyében hagyományosan termelt növényeknek. A belvizet ezért a kisebb csatornákba vagy a Hortobágy–Berettyóba szivattyúzták, így a szenny bejutott az élővízbe, majd elérte a Köröst is. Az igazgatóhelyettes megerősíti azt, amit már a vízparti emberektől is hallottunk. A földeket foszforalapú műtrágyával kezelik, amely a vízben algásodáshoz vezet. A moszatok pedig éjszaka nem termelik, hanem fogyasztják az oxigént. Az utóbbi napokban 13 mázsa hal- és ötven kilogramm kagylótetemet gyűjtöttek be a térségben, a mintákat laboratóriumi vizsgálatoknak vetették alá.
Az illetékes Békés Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal a legmagasabb, harmadfokú vízminőségi készültséget rendelte el a Hortobágy–Berettyó-főcsatornán és a Hármas-Körösön. Két szakaszon, a Hármas-Körösön Szelevény és Mezőtúr, valamint a Hortobágy–Berettyón Csudaballa és Ecsegfalva között halászati és horgászati tilalom is érvénybe lépett, ezt a hét közepén feloldották.
Galbáts Zoltán igazgatóhelyettes szerint minden bizonnyal lehetne tenni valamit azért, hogy ne történjen katasztrófa a következő jelentős ár- vagy belvíz esetén is, annak azonban semmi realitása, hogy rövid időn belül megtalálják a szakértők a műtrágyahasználat alternatíváját. Ez persze már nem is a vízügyesek feladata. Ám mint a gyulai szakember szavaiból kiolvashatjuk: a sokat emlegetett új árvízi stratégia nemcsak a további gát- és záportározó-építés szükségességét veti fel, hanem azt is: valamilyen megoldást kellene találni a felgyülemlő szennyes belvíz tisztítására, biztonságos elvezetésére is. Mert jelen helyzet szerint az ürülékkel, vegyi anyagokkal s ki tudja, mi mindennel szennyezett víz egyszerűen belefolyik, sőt beleszivattyúzzák az élővizekbe.
Szarvas környékén azt beszélték, Balmazújvárosnál egy vegyi raktárat is kimosott az árvíz, onnan is kerültek mérgek a folyókba. A Körkövizignél ezt cáfolják. Galbáts Zoltán szerint semmi nem utal úgynevezett pontszerű mérgezésre, vagyis arra, hogy egy helyen került volna nagy dózisban veszélyes anyag a vízbe.
Akárhogy történt is, a horgászok intézkedéseket sürgetnek. Először is azt, hogy telepítsenek ismét halat a Körösbe, elvégre ők több tízezer forintért kiváltották engedélyüket, s különben is, legkedveltebb tevékenységüktől esnek most el a szennyezés miatt. Mivel az eset szorosan összefügg az ár- és belvizek okozta káreseményekkel, úgy gondolják, a vis maior (vésztartalék) és egyéb célzott keretekből kellene fordítani kedvenc folyójuk ökológiájának helyreállítására is. Ha ez nem történik meg, tíz–tizenöt évre búcsút mondhatnak a pecázásnak – foglalja össze ifjabb Buzás Attila. S persze kíváncsiak arra is, felelőssé tesznek-e valakit a hatóságok a történtekért.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a halak többsége rögtön megérzi, ha romlani kezd a víz minősége, és elhúzódik a fertőzött területről. Ezt nevezik szennydugójelenségnek. Többségük remélhetőleg most is így tett, s idővel talán visszamerészkednek a békési vizekre. Aki ismeri valamelyest a vízi élővilágot, tudja, hogy a süllő csak a tiszta vízben van jelen. Ahol nagy számban fognak e csodás nemes halunkból, ott biztos, hogy nem szennyezett a folyó. Szarvas környéke mindeddig Magyarország egyik legjobb süllőző területének számított. Aztán jött a feketeleves.