Lehet más a politikai marketing

Az SZDSZ a legtöbbel támogatta meg az LMP-t, amivel egy párt támogatást nyújthat egy új formációnak. Lényegében átengedte szavazóbázisát. Szinte valamennyi neves politikusa otthagyta a pártot a csekély politikai súlyú Retkes Attilának és szűk csapatának

Nem a pénzért, a nyilvánosság csillogásáért dolgoztak, hanem jobbára tiszta hazaszeretetből. Ha valamire, hát pont erre, a közvetlen érdek nélküli elszánásra volna szüksége a beteg országnak. És ki tudja, még meddig juthatnak, ha a zöldügyek mellett lényegileg megkísérlik átformálni a baloldalt, és ha egyik háborús oldalhoz sem tartozván, valóban más politikát kínálnak a magyaroknak. – Ezekkel a szép megállapításokkal még az idei országgyűlési választások előtt, március végén kenegette a háját az LMP-seknek Tölgyessy Péter, a kiváló politikai elemző. A Lehet Más a Politika (LMP) nevű politikai formáció szinte a semmiből robbant be a magyar politikába.
Csupán a választási kampány vége felé vált nyilvánvalóvá, hogy az LMP-sek országos szervezettségű hálózattal rendelkeznek, amikor kiderült, hány választókörzetben tudták összeszedni a kopogtatócédulákat, így hány helyen voltak képesek nem csupán jelölteket, hanem megyei és így országos listát is állítani. Miközben a politika iránt érdeklődő polgár egy-egy meghirdetett lakossági fórumra szóló plakátot vagy a Kossuth téren egy kis asztal mögött álló néhány lelkes pártaktivistát és nem sokkal több érdeklődőt látott, valamint Schiffer András tucatnyi médiaszereplését, aközben – így utólag nagy biztonsággal állítható – a háttérben egy láthatatlan, jól szervezett gépezetnek kellett működnie. Miközben tömegeket megmozgatni képes pártok, a társadalmi beágyazottsággal is rendelkező MIÉP, az MDF vagy az SZDSZ 1998-ban, 2002-ben vagy 2006-ban többéves, évtizedes kemény, kitartó munkával, országos szinten szervezett apparátussal érte el, hogy átlépje a bűvös ötszázalékos parlamenti küszöböt, most az LMP-nek ez úgy ment, mint a karikacsapás. Persze láttunk mi már karón varjút, csak nem ennyi fiókával. Rossz az, aki rosszra gondol. Közelítsünk hát jóindulattal a Lehet Más a Politika sikeréhez. Hiszen még az éleslátásáról ismert Kövér László is üdítőnek nevezte az LMP stílusát, amit behozott a végletesen eldurvult hangú politikába. A kampány idején adott interjújában azért Kövér is hangot adott kétségeinek. – Bennem is él némi bizalmatlanság velük szemben – mondta, és utalt arra, hogy „sokan zöld selyempapírba csomagolt SZDSZ-nek titulálják” az új pártot. – Van ebben valami – tette hozzá a fideszes politikus, ugyanakkor leszögezte, hogy „mégsem veszem őket egy kalap alá a szalonképtelen erőkkel”.
Az LMP már egy hónapja parlamenti pártként működik, és tagadhatatlan tény, hogy eddigi megszólalásai alapján tényleg markánsan sikerült megkülönböztetnie magát az MSZP-től és az SZDSZ-től. Pedig az MSZP mindent megtett azért már a választások két fordulója között is, hogy halálos öleléssel magához ragassza, beolvassza a kis pártot. Négy helyen visszaléptette jelöltjeit az LMP javára, mondván, valljon színt a párt, tényleg komoly célja-e, hogy Orbán Viktorék kétharmados győzelmét megakadályozza. Tény, az LMP határozottan elutasította az együttműködést az MSZP-vel. A szocialisták, úgy tűnik, nem adják fel, most éppen azt akarják elérni, hogy Tarlós Istvánnal, a Fidesz főpolgármester-jelöltjével szemben közös LMP–MSZP-jelöltet állítsanak. Még arra is képesek, hogy nem indítanak saját jelöltet, hanem felsorakoznak az LMP jelöltje mögé. Úgy látszik, szinte bárkit hajlandók elfogadni, csak együttműködhessenek már végre bármiben is.
Ezzel szemben az SZDSZ a legtöbbel támogatta meg az LMP-t, amivel egy párt támogatást nyújthat egy új formációnak. Lényegében átengedte szavazóbázisát. Szinte valamennyi neves politikusa – a mára politikai tetszhalott Demszky Gábort leszámítva – otthagyta a pártot a csekély politikai súlyú Retkes Attilának és szűk csapatának, megteremtve ezzel a politikai űrt, hogy a liberális szavazatokat begyűjthesse az LMP. Ráadásul a Political Capital nevű, MDF-nek is dolgozó politikai tanácsadó cégből kiugrott és politikussá vedlett Somogyi Zoltán közreműködésével – ki tudja, milyen megfontolásból – a Bokros Lajos nevével megjelenített politikára átfazonírozott és kellőképpen lejáratódott MDF-hez még hozzácsapták a Retkes-féle SZDSZ-es romhalmazt. Talán éppen azért, hogy együtt lehessen még őket is belapátolni a politikai süllyesztőbe. Tény, hogy ezzel is újabb kiábrándult szavazóbázist lehetett az LMP felé terelni.
És – miközben lépten-nyomon azt hangsúlyozták Schifferék, hogy nem ejtőernyőzhetnek át hozzájuk a bukott SZDSZ-es politikusok – felbukkant az LMP háza táján Karácsony Gergely, ami még az egykori SZDSZ fodorista szárnyát is meglepte. Nem csoda, hiszen a 2000-től a Medián kutatási igazgatójaként dolgozó Karácsony Horn Gábor tanácsadója volt, és sajtóhírek szerint a Kuncze-, majd Kóka-érában is szűk körű megbeszéléseken adott tanácsot az SZDSZ erős embereinek.
– Sosem titkoltam az SZDSZ-nek adott tanácsadást, ám nem véletlen, hogy, ellentétben az LMP-vel, nem adtam az arcomat a párthoz – mondta Karácsony, aki kampányfőnökként nem tulajdonít jelentőséget annak, hogy az LMP ajánlószelvényeinek gyűjtésében is segédkezett a Kóka Jánoshoz köthető SZDSZ-es aktivista kör. Sőt tőle tudható az is, hogy „az MDF-ből kitett tagok” is gyűjtöttek az LMP-nek – „önszorgalomból”. (Figyelemre méltó az is, hogy a Magyar Nemzet birtokába került dokumentumok szerint Karácsony Gergely és Török Gábor, illetve cégei 2002 és 2009 között több mint ötvenmillió forint összértékben szerződéseket köthettek tanácsadás és tanulmányírás címén kormányzati szervekkel.)
Az ökopárt legnagyobb támogatója egyébként egy húsz éve Magyarországon élő amerikai ingatlanfejlesztő, Richard Field, aki tizenegymillió forintot utalt a pártnak. Richard Field egy interjúban mondta el, hogy azért adta a pénzt, „mert új erőre van szükség”. A több mint hétszázalékos pártként a parlamentbe bejutott LMP egyik fontos célja a pártfinanszírozás átláthatóságának megteremtése. Jó példát mutatva teljesen transzparensen történik a párt finanszírozása – legalábbis ezt állítják Schifferék, és a nyilvánosan működtetett pártkasszájukkal ezt demonstrálják is.
Lányi Andrásnak, a Védegylet alapítójának egy lapinterjúja azonban némiképpen más megvilágításba helyezte, pontosabban a gyanú árnyékába tolta Field úr nemes gesztusát. Lányi arról számolt be, hogy egy évvel az LMP megalakulása előtt felkereste őt az amerikai nagykövetség két munkatársa, és egy órán át arról faggatták, hogy az Élőlánc Magyarországért miért nem áll be az új zöldpárt mögé. Nem kevesebbet állít, mint hogy az LMP alapítóinak többsége kezdő az ökológiai politikában, és hogy valódi céljuk egy zöldpárt sikeres indulásának megakadályozása volt. – Mi a Duna-mozgalmak évtizedes, a Védegylet ötesztendős tevékenysége során olyan erkölcsi tőkét halmoztunk fel, amely megfelelő belépő lehetett volna a politikába – mondta Lányi, akinek nyilvánvalóan nem esik jól, hogy ezt az erkölcsi tőkét az LMP kamatoztatja.
Tölgyessy Péter szerint az LMP csodával felérő sikere döntően nem az elszánt zöldpolitikának szólt, a szavazók többsége a régi pártok elől menekülve jutott el a Lehet Más a Politikához. Az elemző úgy látja, „a baloldalon keletkezett űr juttatta be a parlamentbe, így aligha menekülhet el az elől, hogy alternatív zöldmozgalmi gyökereit megtartva, a maga szerény eszközeivel megkísérelje a régi baloldali politika romjaitól elkülönülve, a nyomuló Fidesszel szemben felépíteni az új baloldali ellenzéket”.
Mindazonáltal bárki segített is nekik a háttérből, még így is üdítőbb lenne, ha az LMP-s fiatal politikusok szerveznék újra a baloldali ellenzéket, és nem Gyurcsányék.