Megdőlt demokrata fórum

Aligha lehetne közvélemény-kutatást végezni róla, mégis bizonyosak vagyunk benne: a demokrata szó leértékelésében, értékvesztésében oroszlánrészt vállalt Dávid Ibolya. Mindent elkövetett az évek folyamán, hogy az emberek szemében hiteltelenítsen mindent, amit a keresztény, konzervatív, középosztálybeli, demokrata jelzőkkel szokás leírni. Most pedig elérkezett a szimbolikus út végére. A réges-rég megérett ügyészségi gyanúsítotti kihallgatása kapcsán leszögezhetjük: immár kiérdemelte, hogy kizárólag múlt időben lehessen beszélni róla.
Hogy kemény szavak ezek, s egy nőt megilletne, hogy kíméletesebben fogalmazzanak róla? Az MDF több mint egy évtizedig regnáló elnöke olyan kíméletlenül, ha tetszik férfias kegyetlenséggel számolt le ellenfeleivel, hogy holmi érzelgős, ódivatú udvariaskodás szóba sem jöhet vele kapcsolatban. Öreg chicagói gengszterek is megirigyelhették volna azokat a törvénytelen és gátlástalan manővereket, amelyeket véghezvitt pártbéli ellenfelei eltakarítására. Azzal kapcsolatban, ahogy az UD Zrt.-t és Csányi Sándort megrágalmazva, s egyben veszélyes pártelnöki riválisát, Almássy Kornélt megzsarolva koholt vádak alapján likvidálta a közéletből, a független magyar nyomozó hatóság és az igazságszolgáltatás hivatott eljárni és kimondani a végső ítéletet. Tudjuk, ez ügyben tegnap nem tett vallomást, ám tagadta a vádakat. Azt is lehet sejteni, hogy előbb-utóbb – már csak önvédelemből, vádalku reményében, a puszta bőre mentése érdekében is – elkezd majd beszélni. S ez nagy valószínűséggel nem lesz majd ínyére a tegnapi hatalombirtosoknak, Gyurcsánynak és vörösőrsége oszlopainak. Nem puszta megérzés, sokkal több annál: Dávid Ibolya szélsőséges mértékben az MSZP–SZDSZ rémkormányzást segítette, ezért szinte kizárható, hogy magányos elkövető lett volna. Ott van bizony a balkormányzati idegenkezűség minden lenyomata a tettein. A gondatlanságból elkövetett pártölés jobb indulatú feltételezését bízvást elfelejthetjük.
Mert a politikai terminátor olyan koreográfia szerint művelt mindent, ami az utódpártok érdekét szolgálta. Tényleg szem volt a láncban, s ott volt Gyurcsány minden mondatában. Pontosan úgy „ámokfutotta” végig diktatórikus eszközökkel Antall József egykori pártját, ahogy a neoliberális balos brigantik megrendelték. Akik szerették volna elérni, hogy a jobboldal olyan pipogya, az utódpártnak apportírozó kutyus benyomását keltse, mint a Dávid által átoperált fórum. Egyben arra is jó volt a Döbrögi-baloldal számára, hogy ujjal mutogathassanak az MDF-re: tényleg ezt akarjátok, választók? Ezt a zűrös, saját magával is folyamatos harcban álló társaságot, amely állandóan zavaros ügyekbe bonyolódik, s annyira önállótlan, hogy a mi nagylelkű gyámolításunkra szorul? Ha olyan megátalkodottak vagytok, hogy mindezek ellenére mégis jobboldali formációra akartok voksolni, inkább az MDF mellé húzzátok be az ikszet, s ne a szélsőséges, „fasiszta” Fideszt pártoljátok, hangzott a kéretlen jó tanács. Így lett az MDF a kirakat-jobboldali, bezzeg párt. A rendszerváltás polgári jobboldali néppártja és Antall József szellemi hagyatéka ekként vált szégyenszemre, erőnek erejével politikai gengszterek és quisilingek martalékává.
Ma még nem világos, hogy a szó szigorúan vett jelentésében ügynök volt-e Dávid Ibolya, de hatásában, a szó tágabb értelmében egészen bizonyosan kiérdemelte a titulust. Emlékezzünk csak a négy évvel ezelőtti választás körüli elképesztő machinációira. Hogy akkor már úgyis minden veszett fejsze nyele volt? Szó sincs róla. Kellett hozzá az MDF elnökének nyílt pálfordulása, színvallása. 2006 tavaszán ugyanis nemcsak nem mentek bele a Fidesszel való összefogásba a két forduló között, az esetleges visszaléptetésekbe, de Orbán-gyalázó nyilatkozatokkal még gyengítették is a polgári szövetség esélyeit. Hiszen azt mondhatták – sajnos joggal – az emberek: hogyan fognak majd ezek kormányozni, amikor még tárgyalóasztalhoz sem képesek leülni?
Az igazság előbb-utóbb kivájja a maga medrét és felszínre tör. Mint ahogy a postás is mindig kétszer csenget. Ezzel az ügyészségi kihallgatással a volt politikusnak csengettek. A labancmentalitást a megbízók kihasználják, ám nem becsülik. Így azoktól hiába vár védelmet az MDF egykori elnöke és sírba döntője, akik tegnap még tűzön-vízen keresztül fenntartották minifrakcióját és mentelmi jogát. Hiába remél politikai segítséget, mert a baloldali támogatók a maguk védelmével is nagy gondban vannak. Miután szívósan tönkretette húsz év munkáját, mindenkit kizárt, eltávolított, feloszlatott, elüldözött vagy arra kényszerített maga mellől, Dávid Ibolya reménytelenül és véglegesen magára maradt.