Rohadt paradicsom járt a csúfosan leszerepelt olasz válogatottnak

Június 11-én a Mexikó–Dél-afrikai Köztársaság mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A 64. részben az 1966-os labdarúgó-vb legmeghökkentőbb eredménnyel végződött meccsét idézzük fel, amelyen Olaszország vereséget szenvedett Észak-Koreától, és szólunk a csúfos kudracot követő botrányról is.

Ez az olasz válogatott vallott szégyent 1966-ban az angliai világbajnokságon, úgy esett ki a csoportkör után, hogy a sehol sem jegyzett KNDK-tól is kikapott. Fotó: PA Photos Forrás: X07063

Giacomo Bulgarellit hordágyon vitték le  Fotó: PA Photos/X07063

Akkoriban még nem volt csere, így az olasz válogatott tíz emberrel játszott a folytatásban. És ugye, szegény embert az ág is húzza – idézzük a Népsport tudósítását (a koreai neveket a sportlap korabeli átírásában közöljük):

A 42. percben Pak Du Jik ragyogó labdát kapott Kim Szjung Jiltől, kitört, és a 11-es pont környékéről hatalmas lövést küldött az olasz kapura. A labda védhetetlenül vágódott a kapu bal alsó sarkába, 1:0. Az olasz kapus meg sem mozdult a labdára.

A meccs: VIII. világbajnokság, csoportkör, 3. forduló: Olaszország–Koreai NDK 0:1 (0:1) Middlesbrough, 17 829 néző. Vezette: Schwinte (Franciaország). Olaszország: Albertosi – Landini, Guarneri, Facchetti – Bulgarelli, Perani, Janich, Fogli –  Mazzola, Rivera, Barison.  Koreai NDK: Li Csan Mjong – Lim Szung Szun, Szín Jung Juo, Ha Zsung Von, Oh Jun Kjung – Kim Szjung Jik, Pak Du Jik, Pak Szjung Szin – Hang Bon Szin, Kim Bong Hvan, Jang Szong Kuk. Gól: Pak Du Jik (42.)

A második félidő zömében az olaszok tíz emberrel is sokat támadtak, de vagy nekik nem sikerült semmi sem, vagy a koreai kapus, Li Csan Mjong védett bravúrral az ázsiai csapatot látványosan a szívébe záró middlesbrough-i közönség legnagyobb boldogságára. Így a KNDK lett az első ázsiai válogatott, amely a világbajnokságok történetében eljutott a kieséses szakaszba, a kétszeres világbajnok olaszok pedig szégyenszemre kulloghattak haza. Gianni Rivera évekkel később így emlékezett vissza a történtekre: „Meg voltunk győződve arról, hogy mivel csak döntetlenre van szükségünk, nem lesz problémánk egy olyan csapat ellen, amelyről azt hittük, hogy gyengébb, és amelyik gyengébb is volt.”

Így örültek a koreaiak az olaszok legyőzése után Fotó: STAFF/AFP

Az első reakciókat Hoffer József így foglalta össze a Népsportban: „Az olasz újságírók, szakemberek, keresik a gyászos szereplés okait. Hangoztatják, hogy a fárasztó bajnoki hajrá túlságosan igénybe vette a játékosokat. Baj volt az is, hogy ellentétek vannak az Internazionale és a Milán játékosai között. A bennfentesek még azt is elmondták, hogy a két csapat játékosai nem is igen beszélnek egymással. A kudarc miatt elsősorban Edmondo Fabbri szövetségi kapitányt hibáztatják. Szemére vetik, hogy nem hozta el Angliába Corsót, aki nemcsak az Internek, hanem az egész olasz labdarúgásnak is a szemefénye. Jóval a tudása alatt szerepelt Rivere Rosiato, Leoncini, Lodetti és Meroni is.”

A klubszerződés is kútba esett a kirúgott kapitánynak

A hazatérés nem volt könnyű, Genovában a feldühödött tömeg rohadt paradicsommal dobálta meg a játékosokat és a szakmai stáb tagjait. Ez azonban csak a bevezetés volt. Edmondo Fabbri ugyanis, hogy saját magát mentse, kirukkolt egy összeesküvés elmélettel, amelyet saját maga fogalmazott meg egy közleményben, aláíratta több játékossal, ami érdekében egész nyáron beutazta egész Itáliát. Ez a közlemény a Studio című magazinban jelent meg 1966. augusztus 26-án, és természetesen botrány lett belőle.

A kapitány és a játékosok azt állították, hogy „negatív doppingot” kaptak, azaz a csapat orvosa, doktor Fini olyan tablettákat szedetett velük, amelytől nem jobbá, hanem rosszabbá váltak, 

de Bulgarelli és Fachetti injekcíókat is megemlített, Mazzola pedig piros, sárga és fehér pirulákról, valamint rendkívül intenzív kényszerű szaunázásokról számolt be. Csakhogy amint az anyag nyilvánosságra került, a játékosok többsége kihátrált mögüle, mások éppen a nyilvánosságra kerülést kifogásolták, és csak kevesen tartottak ki, közéjük tartozott Fogli és Pascutti, akik a válogatottságot is lemondták.

Hasonlóan cselekedett Bulgarelli is, de ő két meccsre még visszatért a nemzeti csapatba. 

A vádak között szerepelt az is, hogy a csapatvezető, az amúgy a hazai szövetség elnöki székébe vágyó Artemio Franchi a KNDK elleni meccs előtt beszédet tartott az öltözőben, és állítólag azt mondta, nem kell túlértékelni és komolyan venni a koreaiakat. Franchi a jelentésében minden felelősséget Edmondo Fabbrira tolt rá, többek között gyávának is nevezte őt. A szövetségi kapitány az olasz szövetség illetékeseinek a színe előtt a közleményt spontán akciónak nevezte, de nem kapott kegyelmet: kirúgták, és tizenegy hónapra eltiltották az edzőségtől. Ez érzékenyen érintette, mert lehetetlenné tette a küszöbön álló szerződését az AC Milan kispadjára. 

Az eltiltása után visszatért, és a Torino, valamint a Bologna is Olasz Kupát nyert az irányításával. Artemio Franchi 1967-ben az olasz szövetség, majd 1973-ban az UEFA elnöke lett. Olaszország válogatottja pedig négy évvel története legszégyenletesebb meccse és vb-szereplése után Mexikóban ezüstérmet nyert a világbajnokságon.