Nemzeti recept

S Z Ó L Ó

Végy egy szabadtéri színpadot. Előnye, hogy teteje a csillagos ég, így az érzelmek korlátok nélkül szárnyalhatnak. Tegyél e színpadra néhány néptáncospárt, akik folyamatos ringó mozgást végeznek. Nagyobb színpad esetén szilaj, csizmás férfiak is jól használhatók. Állíts eléjük színészeket. Hasznos, ha e színészek között akad egy-két híresség (húzónév), akiket a kereskedelmi televíziókból, még jobb, ha szappanoperákból is ismerünk. A többi lehet takarékosabb megoldás, nem fontos, hogy jó énekhanggal rendelkezzenek, a szúnyogmuzsika kiegyensúlyozza a hiányokat. Fontosabb ennél, hogy tudjanak átszellemült arcot vágni akkor is, ha közhelyeket és érzelgős zagyvaságokat kell mondaniuk, illetve énekelniük. Nagyszínpadról és zenés hazafias darabról lévén szó, nincs igény kifinomult mozgásművészetre, elég, ha szélesen széttárják a karjukat, terpeszben állnak, illetve kirobbanóan tudnak elindulni.
A cselekményt nem kell túlbonyolítani, hasznos némi célzás az ősmagyarságra – a virtus érzékeltetése miatt –, jó hívószónak bizonyul Erdély, néhány erdélyi író és Erdéllyel kapcsolatos fogalom (Hargita, havasok, maroknyi székely stb.). Továbbá a nemzeti függetlenség felemlítése, szembeállítva a zsarnoki elnyomással. Nem árt egy vagy több nemzetiszínű zászló sem a háttérben, nem baj, ha nem passzol a korhoz. A közönség nem az izgalomért, nem történelmi ismeretei bővítésére érkezik, hanem töltekezni kíván.
Ha mindezt megspékeled egy hatásos fináléval – mindenki a színpadon, a táncosok erősebben ringanak, a főszereplő az előtérben láthatóan heves indulatban van, előrelépnek egyenként egy kis hatásos dalt énekelve a mellékszereplők, végül mindenki elöl, a zenekar tust húz, a színészek egymás kezét fogva, nyílt, meghatott tekintettel állnak, van, aki szemét az ég felé emeli, a profik könnyeznek is –, biztos lehetsz a sikerben. A közönség első soraiban lesz a legerősebb a hatás. A hölgyek hüppögve tapsolnak, a férfiak is elmorzsolnak egy könnycseppet. És ha otthon megkérdezik tőlük, mit láttak, csak annyit mondanak: fantasztikus volt. Felemelő. És nem lesz, aki megmagyarázza nekik, hogy amit láttak, az maga a nemzeti giccs. Magas fokra fejlesztve. Nem keverendő össze a művészettel, az igazi hazafias érzelmekkel, miként nem keverjük össze a lakodalmas zenét sem a népzenével, de még a népies műdallal sem.
A nemzeti giccs műfaját mára egyesek magas szintre fejlesztették, és igen szépen keresnek vele. Fertőzési potenciáljára jellemző, hogy egyre kevesebben látják meg benne a betegséget. Lehet, hogy a magyarban nagyobb rá a hajlam.