Támadó kapuőrök

Képzeljük el, hogy egy ködszitálós őszi napon derűs hangulatban utazunk az iskolánk felé. Hirtelen megállítanak a vállalat emberei, ok nélkül agresszív közjátékra kerül sor, majd, miután hivatalos helyen bejelentést teszünk emiatt, egy per kellős közepén találjuk magunkat. Mi vagyunk a vádlottak. Nem Prága, nem Kafka. Budapest és BKV.

Valaki megrágalmazta Borza Natáliát, noha semmi rosszat sem tett. Csupán a Károli Gáspár Református Egyetemre igyekezett 2009. november 19-én, ahol nappali tagozatos diák. Már csak ez a tanéve volt hátra, hogy egyetemi végzettséggel rendelkező angoltanár legyen. A Kálvin téren szállt le a metróról. A kijáratnál BKV-ellenőrök dolgoztak, mintegy hatan. Natáliánál volt tanulóknak szóló érvényes BKV-bérlet és ideiglenes diákigazolvány, amellyel igazolhatta, hogy jogosan veszi igénybe a nappali tagozatos diákok utazási kedvezményét.
Ideiglenes igazolványa azért volt, mert az egyetem tanulmányi osztályán Natáliának és a csoportjába járók közül még öt hallgatónak elveszett a hivatalosan megrendelt diákigazolványa, s míg ezek elő nem kerültek – néhány héttel ezelőtt, egy elfeledett fiókból –, minden érintett hallgató ideiglenes papirost kapott, amelyet kéthavonta hosszabbítottak. Az egyetem kiadott egy A4-es formátumú, pecséttel ellátott jogviszony-igazolást is, amely az ideiglenes diákigazolványt volt hivatott folyamatosan érvényben tartani. Borza Natália tehát rendelkezett minden szükséges dokumentummal, és ezeket készségesen meg is mutatta az őt megállító BKV-ellenőröknek, akik azt javasolták, a torlódás elkerülése érdekében álljanak félre mindaddig, míg megvizsgálják a szokatlan papírokat.
Az esetről felvett jegyzőkönyvek szerint innentől kezdve bizarr fordulatot vett a jegyellenőrzés.
Mi alacsony beosztású alkalmazottak vagyunk, jóformán ki sem ismerjük magunkat egy igazolványban.
A jegyzőkönyvekben Natália azt állítja, hogy a vezető jegyvizsgálónő, bizonyos K. E. mindenáron ki akarta venni a kezéből minden iratát. Már megtörtént vele egyszer, hogy az ellenőrök elszakították a diákigazolványát, ezért azt kérte, hadd tartsa a kezében a dokumentumokat, miközben rögzítik az adatait. Erre az ellenőrnő kiabálni kezdett, mire odagyűltek kollégái is, csupa nagydarab, sötét ruhás férfi, valamint kicsit később a forgalmi ügyeletes hölgy. A lány okmányait nem fogadták el érvényesnek, őt bűnözőként, bliccelőként kezelve beszorították egy sarokba, megpróbálták kiszedni a kezéből okmányait, miközben a pótdíj megfizetését követelték. Mikor a lány vissza szerette volna venni a papírt, az ellenőrnő úgy rántotta vissza, hogy a papír kettéhasadt, és a nő éles körmei vérző sebet ejtettek az utason.
Időközben megjelent a forgalmi ügyeletes, aki az irodájába akarta kísérni a lányt. Borza Natálián erőt vett a menekülési ösztön, kitört az ellenőrök gyűrűjéből és elfutott. A jogviszony-igazolás letépett fele a jegyvizsgálóknál maradt, a lány hátizsákja pedig megrongálódott, amikor az ellenőrök vissza akarták tartani a hátizsák pántjánál fogva. A felszínre érve zokogva felhívta a barátját, majd együtt visszamentek, hogy panaszt tegyenek a forgalmi irodán.
A fiatal pár elmondása szerint a forgalmi ügyeletes hölgy készséges volt, és igyekezett csillapítani a kedélyeket. Azt is elmondta, hogy szegény ellenőrök nagyon mostoha körülmények között végzik a munkájukat, nagy pszichés terhelés alatt, miközben pihenőhelyük sincs, még alapvető testi szükségleteiket sincs hol elvégezniük. Arról nem tett említést, hogy jegyvizsgáló kolléganője megsérült a közjáték során.
Borza Natália mindenesetre leírta a történteket, megtette panaszát. Ezzel el is felejtette volna az ügyet, ha két hónap múlva nem kap levelet a rendőrségtől, amelyben tanúkihallgatásra idézik be egy november 19-én a Kálvin téren történt esettel kapcsolatban.
Az eljárás most már megindult, a kellő időben mindent megtud majd!
Natália azt gondolta, talán valami bűncselekmény történt abban az időben, mikor ő ott járt, és azzal kapcsolatban szeretné kikérdezni a rendőrség. Tévedett: megtudta, hogy közfeladatot ellátó személy elleni erőszak megalapozott gyanúja miatt indult vizsgálat ellene.
Vádolnak ugyan, de én nem lelem magamban a legcsekélyebb olyan vétket sem, amely miatt vádolhatnának. Hanem ez is mellékes, a fő kérdés az, hogy ki vádol. Milyen hatóság folytatja az eljárást? Önök hivatalos személyek?
Az intézkedő ellenőrnő, K. E. ugyanis egészen másképp látta az esetet, a rendőrségi jegyzőkönyvben rögzített vallomása szerint lejártak Natália hallgatói jogviszonyt igazoló okmányai, ennek tisztázása végett állították félre. A vallomás így folytatódik: „Egyszer csak a hölgy felkiáltott, és nekem esett. Belekarmolt a kezembe, és csavarta hátra az utas. Ekkor már nagyon fájt. Sírtam is, kiabáltam is, a kollégáim odasiettek… megpróbáltak közénk állni és kiszabadítani, de a hölgy olyan szinten agresszív volt, úgy szorított, hogy nem tudtak kiszabadítani… testalkatához képest nagyon erős, négy kollégám nem tudta lefejteni rólam. A kézfejem vérzett… zsibbadt, fájt… bedagadt…” Majd: „Elmondani kívánom, hogy 2005-ben volt már egy utastámadásom, emiatt két évig voltam otthon idegi alapon. Azóta is sokszor félek. A hölgy esete óta is otthon vagyok (betegállományban immár kilencedik hónapja – F. A.), gyógyszeres kezelést kapok. Folyamatosan orvoshoz kell járnom az eset következtében. Már nem fáj a kezem, de sokat nem bírok írni. Kérdésre elmondom, hogy a hölgy vékony, rövid hajú, 160 centi.”
Eddig a nyomozati iratokban sértettként említett ellenőrnő vallomása.
Minden a bírósághoz tartozik.
Természetesen a független magyar bíróság hivatott arra, hogy eldöntse, valóban megvalósult-e a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűncselekménye. A rendőrség lezárta a nyomozást, és vádemelési javaslattal az ügyészségnek továbbította. Borza Natália – aki angolt tanít, egyetemi hallgató, és tibeti hangtálakkal gyógyít – akár három év fegyházbüntetést is kaphat.
A vizsgálatoknak minden szempontól alaposaknak kell lenniük.
A BKV által felvonultatott tanúk (ellenőrök és biztonsági őrök) vallomásai alapján mindenesetre nehéz lesz megállapítani, mi történt valójában. Ki vérezni látta a kolléganőt, ki csak sírni, egyikük lökdösődésre emlékszik, más szerint Natália háromszor is nekitámadt az ellenőrnek, van, aki azt vallja, a kezét csavargatta, más meg azt, hogy csak az ujjait.
Nem kell mindent igaznak tartanunk, csak szükségszerűnek.
A forgalmi ügyeletes helyszínen írt jelentése szerint a kérdéses incidens 12.25-kor történt a Kálvin téri metrókijáratnál, a hölgy a forgalmi iroda ablakából látta, hogy az utas „nekiugrott az ellenőrnek, akinek idegességében az ujjait csavargatta”, majd elszaladt. Ezután a sérült kolléganő kezére hideg vizet engedtek, és hívták a rendőrséget. A szöveg úgy folytatódik, hogy az utas 13.30-kor visszatért férfi ismerőse társaságában a forgalmi irodába, és beírt a panaszkönyvbe. Borza Natália és párja, Tóth Péter a rendőrség előtt tett vallomásukban is fenntartották, hogy a forgalmi ügyeletes, kolléganője sebeinek ellátása után pár perccel, kedélyesen elbeszélgetett velük. Szemrehányást nem tett az elkövetőnek, sőt azt is elmondta ekkor, hogy K. E.-nek volt már hasonló esete.
Az ellenőrnő – könnyen lehet, hogy a hasonló esetek során szerzett rutinja miatt – kérte, hogy adatait zártan kezeljék a nyomozás során.
Egy biztos: az orvosi látlelet csupán a sértett által elmondott szubjektív érzetekre (vagyis arra, hogy K. E. azt mondta, nagyon fáj az egész karja) támaszkodva állította fel a zúzódás diagnózisát, sem a röntgenfelvétel, sem a neurológiai vizsgálat nem mutatott eltéréseket, a hölgyet az átélt trauma miatt kiújult búskomorsága miatt vették betegállományba. Mint ahogy az is: a helyszínre kihívott rendőrt a jegyvizsgáló kollégái arra hivatkozva „mondták le”, hogy nincs szükség intézkedésre, mivel üzemi baleset történt, a sértett ellenőr pedig nem kérte a tényrögzítő adatlap kitöltését és mentők kihívását sem.
És most meséld el, mi minden történt eddig, hadd tájékozódjam pontosan az ügyről.
Ha hinni lehet a beérkezett panaszoknak és az interneten megosztott történeteknek, a BKV peronjain és megállóiban valóságos háború folyik az utasok és az ellenőrök között.
Csaknem hatmillió ember kattintott az utóbbi három évben a BKV-figyelő című internetes blogra, ahová bárki megírhatja a budapesti tömegközlekedés közben szerzett örömét és bánatát, illetve kommentárt fűzhet az olvasottakhoz. Az internetes oldal pimaszul fiatal szerkesztője, a 20 éves Gál Mihály életszerűnek tartja Natália történetében, hogy a BKV-ellenőrök jellemzően kicsi és vékony fiatal nőkkel – meg kismamákkal, idős emberekkel – szemben engedik meg maguknak, hogy agresszívak legyenek. Legutóbb egy kilencéves kisfiú írta meg a blogon, hogy mp3-as lejátszóját akarták elvenni tőle az ellenőrök otthon felejtett bérlete miatt. Százkilós, kisportolt fiatalemberekkel szemben jóval elnézőbbek.
Mindezt személyesen is megerősíthetem: a hónap elején az ötös buszon szem- és fültanúja voltam, hogy egy roma házaspárnak elég volt megemelnie a hangját ahhoz, hogy ne merjen velük tovább kellemetlenkedni az ellenőr. Paradox módon a romáknak igazuk volt, ugyanis a jelenlegi törvények szerint senkinek sem kötelessége átadni az iratait az ellenőrnek, elég, ha leszállással „kizárja magát az utazásból”.
A háború az interneten is folytatódik. Elég egy kicsit tallózni a blog bejegyzései között, máris láthatjuk, hogy amint megjelennek az utasok panaszos posztjai, azonnal lecsapnak rájuk az „Akácfa utcai” kommentelők, akik megpróbálják bebizonyítani, hogy nem az utasnak van igaza.
Hiába tiltakozik azzal, hogy „én nem vagyok bűnös”; így szoktak beszélni a bűnösök.
Tóth Sándor, a BKV jegy- és bérlet-ellenőrzési szakszolgálatának szolgálatvezetője rendszeresen tart felkészítő tanfolyamokat ellenőrnek jelentkező érettségizett munkavállalóknak, akik szerinte megfelelő képzettséggel és jó kommunikációs képességekkel rendelkeznek. Pszichológiai alkalmassági vizsgálatnak vetik alá őket, ahol ki kell esniük azoknak, akik nem képesek elegendő önuralomra konfliktushelyzetben. Márpedig probléma csak azzal az utassal van, akinél nincs rendben valami.
Félek, rossz vége lesz. Bűnösnek tartanak.
Bár a 2007/85. számú kormányrendelet pontosan szabályozza az utazási jogosultságokat – eszerint Borza Natália jogosan használta a kedvezményes diákbérletet –, Tóth Sándor továbbra is azt állítja: semmiféle A4-es papírra írt igazolást nem fogadhatnak el az emberei, az ilyesmi ugyanis nagyon könynyen hamisítható.
Nem döntő, hogy a kapuőr tisztán lát-e vagy téved.
Borza Natália esete a jegyvizsgálóval szemmel láthatóan egy picit megingatta magabiztosságában a szakszolgálat-vezetőt, ezzel együtt a maga részéről helyesnek tartja, hogy a BKV feljelentette a fiatal lányt.
Jegyellenőrnek lenni a budapesti tömegközlekedésben persze nem tűnik vonzó állásnak. Pedig nem rosszul fizetett munka, és folyamatosan van felvétel, a jelenleg dolgozó 390 jegyvizsgáló létszámát tovább emelik, és a fizetés is nagyon jó: vannak olyan évek óta jól dolgozó szakemberek, akiknek bére jócskán 200 ezer forint fölött van, de egy kezdő is százezer forint körül keres. Az ellenőrök érdekeltek abban, hogy a lehető legtöbb bliccelőt csípjék el, ugyanis részesednek a közlekedési vállalat bevételeiből.
Sajnos még nincs mediátori szolgálata a BKV-nak, pedig egy mediátor vélhetően egy óra alatt összebékíthette volna az afférban szereplő hölgyeket. Így hát ma még minden hasonló eset jobb híján jogi útra terelődik.
Hisz mindnyájan emberek vagyunk, egyikünk is, másikunk is.
– Európában a közlekedési vállalatok többféle stratégiát alakítottak ki az utasokkal való bánásmódra, a hazai gyakorlat sokáig a berlini puha ellenőrzési rendszerre hajazott – magyarázza Vitézy Dávid, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE) elnökségi és a BKV Zrt. felügyelőbizottsági tagja, aki egyébként két lábon járó közlekedési lexikon. Németországban a közlekedési vállalat megbízik az állampolgárok becsületességében, máshol elektronikus utasellenőrző rendszereket szerelnek fel, ami olcsóbb is, konfliktusmentesebb is, mint az ellenőrök alkalmazása. Vitézy Dávidot egyébként nem lepte meg a Borza Natália-féle történet; 2006-ban, amikor felállt a BKV új menedzsmentje, és a jelenleg letartóztatásban lévő Regőczi Miklós lett a vezérigazgató-helyettes, a közlekedési vállalat megszigorította az eljárást a bliccelőkkel szemben, és az ellenőröket kifejezetten a „most megmutatjuk, hogy a bliccelő bűnöző” mentalitásra képezte ki. Ez a hozzáállás a mai napig tetten érhető. Ebben az időben kerültek biztonsági őrök a tömegközlekedési eszközökre és az állomásokra, ami szintén az utasok megfegyelmezését szolgálja. A szakember szerint úgy lennének kivédhetők a Natáliáéhoz hasonló esetek, ha minden állomás be volna kamerázva, és az ellenőrök valódi hatósági jogkört kapnának: vagyis nem agresszióval kellene pótolniuk azt, hogy nem sok mindenhez van joguk.
Addig folyik tovább a per. Vagy A per.
A bíróság semmit sem akar tőled. Befogad, ha jössz, és elbocsát, ha távozol.

Annak érdekében, hogy idézhessünk a periratokból, egy kicsit megváltoztattuk a neveket, az időpontot és a helyszínt. A többi igaz. A dőlten szedett mondatok Franz Kafka A per című regényéből valók.


Helyreigazítás

A Magyar Nemzet 2010. június 26. napján megjelent számában valótlanul állítottuk, hogy amikor 2006-ban felállt a BKV új menedzsmentje, és a közlekedési vállalat megszigorította az eljárást a bliccelőkkel szemben, és az ellenőröket kifejezetten a „most megmutatjuk, hogy a bliccelő bűnöző” mentalitásra képezte ki, Regőczi Miklós a BKV Zrt. vezérigazgató-helyettese lett volna. A valóság ezzel szemben az, hogy Regőczi Miklós a BKV Zrt.-nél csak 2007. augusztus 1. napjától töltötte be a vezérigazgató-helyettesi tisztséget. Valótlanul állítottuk azt is, hogy Regőczi Miklós jelenleg letartóztatásban van.