Tizenhárom zsebkendő

Tíz éve, 2000 telén szakadt át az Esmeralda leányvállalatának, az Aurul ércfeldolgozó üzemnek a zagytározója az észak-erdélyi Nagybánya térségében, és százhúszezer köbméter ciánnal szennyezett víz került a Tiszába. Egy algyői halász még akkoriban elhatározta, hogy kijárja a tönkrement halászcsaládok kártérítését. Szerepet vállalva egy dokumentumfilmben eljutott az ipari katasztrófa helyszínére, sőt a vegyes vállalat ausztráliai tulajdonosaihoz is. Mindhiába. Mészáros Balázs ma is Algyőn él, felméri magányos harcának tanulságait: bolondnak nézték, szétment a családja, elúszott mindene.

Olasz harcsák. Újhelyi Dezsőnek, a Tisza Halászati Szövetkezet elnökének az irodájában pénztelenségről beszélnek a tárgyak. Százhúsz éves páncélszekrényt, nyolcvanas években gyártott íróasztalokat s a falon egy 1985-ben gyártott cégemblémás faliórát látok. Az 1946-ban alapított szövetkezet évtizedeken át több száz környékbeli családnak biztosított megélhetést. A nyolcvanas években még Kuala Lumpurból is járt halászati küldöttség neveltető vizeiken. Aztán a rendszerváltozást követően sorra mazsolázták ki a cégből a nyereséges tevékenységeket a korábbi vezetők, így a kilencvenes évek közepére lecsupaszított, eladósodott társasággá váltak.
– Bár az adósságainkat visszafizettük, a ciánszennyezés végleg tönkretette a szövetkezet tagságát. Már nem foglalkozunk értékesítéssel, a tagság őstermelőként béreli a folyószakaszokat. Mivel országszerte a Pó folyóból származó olasz harcsákkal várják a vásárlókat a magyar kereskedők, a halászok egyénileg, többnyire ár alatt adják el a kifogott halat. Szomorúnak tartja, hogy Magyarországon arról rendeznek konferenciákat, hogy a halászatot meg kell szüntetni, s a horgászatot kell preferálni, mert abban van idegenforgalmi lehetőség. Szerinte 2000 óta folyamatosan szennyezett a Tisza vize, a gyálaréti holtágban például barna a víz, elpusztultak benne az általuk telepített két-három centiméteres harcsaivadékok is.