A Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész júniusban ünnepelte operaházi tagságának hatvanadik évfordulóját. Erre az alkalomra jelent meg a művésznővel készült mélyinterjúkat tartalmazó, Kun Zsuzsa, a balerina című könyv. Kaán Zsuzsa tánctörténész, a Táncművészet című folyóirat szerkesztője mélyinterjúk sorozatát készítette el a hazai klasszikus táncélet megkerülhetetlen alakjával. Az interjúkat egybefogó könyv nemcsak a Magyar Állami Operaház prímabalerinájának pályafutását, hazai jelentőségét, nemzetközi elismertségét és egy törékeny művész belső vívódásait rajzolja meg, hanem hiteles képet ad a kor magyar balettművészetéről is.
Kaán Zsuzsa évtizedeken keresztül figyelte Kun Zsuzsa pályájának alakulását, azt, hogy kifejezőereje mennyire változtatta meg a magyar klasszikus táncjáték metodikáját. Szerette volna, ha Kun Zsuzsa életútját egy kötetbe összesűrítve lehetne az utókor számára átnyújtani. Kaán Zsuzsa ugyanolyan pontossággal, mélyrehatóan mutatja be a prímabalerina életét, ahogy egykoron Seregi Lászlóval tette. Beszélgetéseik tiszták, nyitottak, sokrétűek, elemzők.
A könyv tizenöt fejezete sorra veszi a teljes életutat: milyen lehetett Nádasi Ferenc magániskolájának növendéke lenni világháború után, milyen volt együtt dolgozni Olga Lepesinszkajával, Galina Ulanovával, versenyezni Pliszeckajával, milyen volt először főszerepet táncolni A bahcsiszeráji szökőkútban, címszerepet a Giselle-ben. A két nő beszélgetése hű képet fest a világifjúsági találkozók szakmai kihívásairól, a moszkvai ösztöndíjról, az egy-egy szerepre való kimerítő technikai-lelki felkészülésről, a nemzetközi bemutatkozások nehézségeiről, a balettintézet igazgatásáról. A balerina visszaemlékezésein keresztül megelevenedik, hogy milyen kivételezett helyzetben is volt a táncművészet a kemény szocialista éra idejében, érezhetővé válik, hogy mennyi frissítésre, szakmai tökéletesítésre, poentírozásra volt szüksége a magyar klasszikus balettművészeknek, de pontosan kiviláglik, hogy 1956 után a fiatal generáció – Harangozó Gyulával az élen – hogyan építette újra az Opera balett-társulatát. Kun Zsuzsa nemcsak művészi életéről vall, hanem fájdalmasan őszintén mesél férjeiről is. Fülöp Viktorról és a disszidálás gondolatáról, a nyughatatlan művésszel való mindent felőrlő párkapcsolatról, Sipeki Leventéről és az ő szakmai megkeseredettségéről, amely végül házasságuk végét okozta, és boldog egymásra találásról Gál Jenővel. Kun Zsuzsa őszintén kitárulkozik, nem átall beszélni a csalódásokról, a magánéleti válságokról, a sorozatos betegségek okozta depresszióról és fia korai haláláról.
Egy csodálatos művész alakja rajzolódik ki az olvasó előtt. Kun Zsuzsa még annak a – már ködbe vesző – korszaknak a képviselője, amelyben létezett alázat, maximalizmus, szakmai összetartozás. Misszionárius, aki egész életét ajánlotta fel a művészet oltárán.
A sűrű szöveget háromszáz korabeli előadásfotó, próbákon ellesett pillanatképek, újságcikkrészletek lazítják fel, teszik átláthatóbbá. A fejezeteket szokatlan módon angol és orosz nyelvű összefoglalók zárják le, amelyek azonban igen minimális információt tartalmaznak az adott részekben található reminiszcenciákról. A könyv interneten rendelhető meg, a [email protected] e-mail címen.
(Kaán Zsuzsa: Kun Zsuzsa, a balerina. Nemzetközi Tánc- és Kultúra Alapítvány és a Trionfo Kft., 6400 Ft)
origo.hu
Menczer Tamás: Elszólták magukat, blöff az egész Tisza
