Adósok vagyunk a Rima-völgyi középkori templomcsoport utolsó tagjának bemutatásával. A július 3-i lapszámunkban megismert Rimabrézó szomszédságában, tőle nyolc kilométerre található Kiéte falu evangélikus templomában ugyanazon kegyuraságok megrendelésére, vélhetőleg ugyanazon mesterek keze által készültek a falfestmények az 1340 és 1380 közötti, majd az 1426-ig terjedő esztendőkben.
Kiéte (Kyjatice) alig százas lélekszámú kisközség Rimaszombattól 25 kilométerre, a régi gömöri bányavidéken. Egy 1413. évi oklevélben találkozunk először a Kyethe helynévvel – a szó régi magyar személynévből ered –, a település íratlan múltja azonban évezredekkel régebbről „kelteződik”. 1941-ben 52 urnás temetkezési helyre bukkantak a falu északi határában, a hozzájuk tartozó további 192 bronzkori urnát 1974 és 1982 között tárták fel régészek a Krisztus előtti XI. és VII. század közötti időszakból. Az ütő-, vágó- és szúrófegyverekből, szerszámokból, használati eszközökből, ékszerekből és dísztárgyakból álló gazdag leletegyüttes a kiétei kultúra névadója lett. Korát és jellegét tekintve a nógrádi Piliny régészeti hagyatékának kortársa.
Kiéte temploma már az 1200-as évek végére elkészülhetett, torony nélküli hajójához keleten egyenes záródású, négyszög alaprajzú, dongaboltozatos szentély kapcsolódik, a hajó déli oldalán keskeny, román stílusú ablakot figyelhetünk meg. A zömök, vaskos harangtornyot utóbb „ragasztották” a szentély végfalához – mint a közeli Rimabányán vagy Mátraszőlősön – vélhetőleg még a kései középkorban, amikor kőfallal is körülvették a domboldalon álló épületet. Hiába történt meg azonban az erődítés, 1560-ban a bányavárosok ellen vonuló török hordák felperzselték a környéket, megrongálták a falu templomát, elűzték a lakóit. 1427-ben – amikor a Derencsényiek voltak a falu földesurai – 14 jobbágyportát írtak össze Kiéten; a XV–XVI. században a Lorántffy és Rákóczi család birtokai közé tartozó településen már csupán néhányan tengődtek. Az újkorban a murányi váruradalomhoz csatolt Kiétének a XIX. század derekán kétszázhúsz lakosa volt, még az első világháború előtti népszámlálás is 130 szlovák lelket talált a nyelvhatár „fölötti” községben, amelyet a trianoni végzés Csehszlovákiának, az 1938-as bécsi döntés a szlovák bábállamnak ítélt.
Szécsényi Tamás országbíró kezére 1334-ben kerültek a Rima menti, addig érseki bányabirtokok. A nagyúr fiai, unokái szintén országos főrangra emelkedtek, Szécsényi Frank 1393-tól az erdélyi vajda tisztét töltötte be, Simon fiát 1395-ben nevezte ki Zsigmond király udvarispánná. E zászlósurak részt vettek az itáliai és dalmáciai hadjáratokban, diplomáciai küldetést teljesítettek. Udvari, egyházi és külföldi kapcsolataik, anyagi erejük révén ők ültették át a távoli, mediterrán vidékek magas művészetét az erdős-sziklás Gömörbe. A kiétei templom szentélyében látható segítő szentek – Borbála, Orsolya, Antiochiai Margit és Alexandriai Katalin –, az apostolok – köztük Szent Péter, Pál és Tamás – a szintén gömöri Süvete körtemplomának XV. századi freskóihoz kapcsolhatók, míg a hajó északi falának monumentális Utolsó ítélet-jelenete a hasonló tematikájú rimabrézói falképciklusok folytatása. Prokopp Mária művészettörténész könyvében (Középkori freskók Gömörben, 2002) a kiétei szentély képeit Széchényi Frank, a hajó apokaliptikus falfestményét Simon főajtónálló és fivére, László donátorságának tulajdonítja. Ez utóbbi datálását roppantul megkönnyíti az imádkozó szerzetesnők csoportja alatti gótikus mondatszalagon olvasható 1426-os évszám; köszönet illeti érte az ismeretlen művészt.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
