A helyszínelők és a fikció

Amerikai helyszínelőbrigádok járják a magyarok éjszakáit, villogó dobozokban futnak ide-oda, nyomoznak, üldöznek, szemétben is turkálnak. Bruttó ötven perc alatt – lejön belőle a reklámidő – kinyomoznak bármilyen gyilkosságot, kibeleznek bármilyen hullát, és kimondanak bármilyen igazságot, például olyanokat, hogy a homoszexuális is ember, bár a pedofil nagyon ártalmas, a transzszexuális is nő, vagy hogy alapvetően tisztességes ember is követhet el nagy bűnt.
A hollywoodi nyomozós filmek ráadásul azt a benyomást is keltik a nézőben, hogy biztonságban van, mert az állam érte dolgozik. A technika összes vívmánya és a közbiztonság számos eltökélt lovagja és lovagnője az ő biztonságára és igazságára tette fel ugyanis az életét.
Fura kontrasztot él át, aki amerikai nyomozós film után magyar híreket hallgat, amelyekből kiderül, hogy a legegyszerűbb intézkedés is okozhat gondokat ott, ahol szegény a rendőr. (Megesett, hogy vízi rendőrök biciklivel üldöztek motorcsónakos tolvajokat, mert a rendőrségnek nem volt pénze benzinre.)
Ilyen sajátos végletek között imbolyogva sok ember kíváncsi lehet arra, hogyan zajlik ma az igazi helyszínelés. Mi az, amit egy valódi, hétköznapi bűncselekmény esetén megtesz, megtehet a rendőrség tengeren innen és túl. A Discovery Channel sorozatában a dallasi helyszínelők szerepeltek egy hetvenes évek végén történt gyilkossággal, amelyet a sajtó Amerika-szerte a címlapokon tárgyalt. Dean Milo szerb származású amerikai milliomost két közvetlen közelről leadott fejlövéssel végezték ki fényűző villája nappalijában. A Discovery sorozata színészekkel játszatja el a történeteket, dupla szereposztással, mint a Döglött aktákban, vagyis az adott szereplő időnként fiatal, mint a gyilkosság idején, máskor, a jelenbe visszatérve már évtizedekkel idősebb. Az első filmkockák láttán még reménykedem, hogy majd összevetik a nyomozási módszereket, amelyek 1978-ban rendelkezésre álltak azokkal, amelyekkel most dolgoznak, beszélnek arról, hány emberük volt a dallasiaknak régen, hányan dolgoznak most, mennyit változott a különféle bűncselekmények aránya, milyenek az újabb elkövetési módszerek, indokok. Megmutatnak néhány mai rendőrt, akik igazi történeteket mesélnek, még azt is elmondják, ha féltek, ha megsajnáltak végül valakit, vagy ha nagyot tévedtek. Hiszen határhelyzetekben annyi minden történik az emberrel. De Az igazi helyszínelők című sorozat inkább a kereskedelmi tévékben futó mindenféle fikciós helyszínelők ügyetlenke konkurense próbál lenni. A történet túl attraktív, túl blikkfangos, túlzottan megírt: nem sokban különbözik fikciós testvéreitől.
(Discovery Channel, Az igazi helyszínelők, 22.50)