A multikultik és a magyar virtus

Van, aki szerint legalább olyan erős országmárka, mint Puskás Ferenc vagy a Rubik-kocka, a nyár kihagyhatatlan attrakciója, más a közelébe sem megy. Egy biztos: a Sziget mint Közép-Európa legnagyobb kulturális eseménye egyre jobban bebetonozza magát a nemzetközi köztudatba. A benyomás most is minimum vegyes. Kissé megfáradt Faithless, tomboló fesztiválbetyárok, kiviruló Kovács Kati. Sziget-portya félidőben.

Utolsó utáni óra. Csütörtökön a Sziget Hungaricum falujában mutatták be a Kárpát-medence hangszeres népzenéjének legátfogóbb gyűjtése, a 2001-ben befejeződött Utolsó óra program több mint ezerkétszáz órányi anyagából készülő CD-sorozat első huszonnyolc darabját. A felvételeken többek között erdőalji, észak-mezőségi, gyergyói, szilágysági és szatmári népzene hallható. A CD-k egyelőre ezer-ezer példányban jelennek meg. A norvég támogatással megvalósuló Új Pátria sorozatban a Jövőnk öröksége program részeként november végéig összesen ötven, eredeti népzenei felvételt tartalmazó CD-t adnak ki, amelyeket Európa nagyobb könyvtáraiba is eljuttatnak.

Csütörtök késő délután. Egy angol lány fél perc közös araszolás után kannás borral traktál, lazaság van, ugye, ez itt az a hely lenne, ahol világbéke, tolerancia, szabadság, aztán inkább maradunk a small talknál. Neki a vasárnapi Muse-koncert a minden, miattuk jött, meg abból a nyomós okból, hogy miért ne. Évről évre érezhetően több a Szigeten a külföldi, aki itt ereszti le a fáradt gőzt némi lázadásba csomagolt fogyasztással.
Szerezz szakmát! A jó szakma királyság! – szól valamelyik hangszóróból. Közhírré tétetik még, hogy X. Y. nagykövet asszony itt és ott felszólal, ami a sajtón kívül valószínűleg senkit sem érdekel. Kora délután, forróság. Aki ilyenkor nem hidratál, legfeljebb takarékon szeletel valamelyik DJ-pult előtt.
Az életérzés már nyomokban sem az, amiért öt-tíz éve tényleg itt volt mindenki, akinek akadt néhány elverhető (tíz)ezrese a nyár majdnem végére. Miről is beszélünk, persze, mondogatjuk egymásnak. Ha már a Szigetre vetődik az ember, jobban teszi, ha a kezdeti tömegsokk után szűkíti a fókuszt, az átélhető részletekre.
Mert meglepetés mindig van. Itt van mindjárt Kovács Kati, aki a második napon egy hatvanas évekre szakosodott fiatal együttessel, a Qualitonesszal olyan koncertet adott, hogy bármelyik haknizásban megfáradt sztárelőadó megirigyelhetné. A varázslat a Szigeten idén sem a nagyszínpadon működik, legalábbis eddig. A csütörtöki húzónév Faithless ki tudja, hányadik magyarországi fellépésén például még akkor is inkább fáradt nosztalgiának tűnt, ha a produkcióval egyébként semmi baj nincs. Csak épp a plusz, az hiányzik.
Lehet, hogy az első benyomás hazudik, de nem túl gyakran. Magadban is keresd a hibát! Akarj változtatni! Ne panaszkodj állandóan! Másnak is van baja. Kapcsold ki a tévét! Láss tisztán! Szűk merítésben ezt üzenik Európának a szigetlakók szíves megfontolásra. Az idei Sziget egyik arculati helyszíne a European Meeting Point, azaz egy hely a nagyszínpadtól sörpisszentésnyi távolságra, ahol az EU-trió, vagyis Spanyolország, Belgium és a 2011 első felében soron következő EU-elnök, Magyarország képviselői és az összesereglett célcsoport találkozhatnak, kölcsönösen üzenhetnek egymásnak. Az Európai trió fán levelekre skiccelt üzenetek lógnak, bárki szélnek ereszthet egy szép frázist, vagy beszólhat a nyakkendősöknek igénye szerint. Az ismeretterjesztő anyagoknál nem sokan időznek, a nagyszínpadon dübörög a délutáni dum-dum, az emeleti netcaféban mindenki szorgosan veri a gépet, még akkor is, amikor épp éves delíriumos rendszerfrissítését végzi éppen.
Kicsit odébb, a Sziget legfiatalabb helyszínén egész más életérzés uralkodik. A magyar népi kultúra, a vidék bemutatására hivatott Hungaricum falu tavaly lakodalmas tematikával debütált, és a statisztikák szerint egyből a Sziget ötödik legnépszerűbb helyszíne lett. Nem véletlen. Van itt minden a népi játékoktól a hajfonáson át a táncházig, ahol éjjelente még az is megesik, hogy a színpadot újra kell szögelni, ha tánctanítás közben egy francia punkalakulat kicsit ráharap a csángó virtusra. Olyan történetet is hallani, hogy egy szilvalekvárfőző aszszony kedvéért néhány kiszögelt arcú metálos átíratta a hazaútra szóló repülőjegyét, és a tavalyi Sziget után még eltöltött egy hetet a néni szülőfalujában. Menedék ez a hely, ha már fullaszt a multikulti.