Miért döntött úgy, hogy tüntet a kormány mellett?
– Nyíltan és rejtetten is érezhető az a nyomás, amely az ország pénzügyi, gazdasági és társadalmi függősége miatt alakult ki, s amely leköti hazánk erőforrásait. A kilencvenes években magam is azért kezdtem közösségépítő foglalkozásokat tartani, mert azt tapasztaltam: mindenféle külső hatással szemben a közösség erejével szállhatunk leginkább szembe. Mindezek mellett a hét végi akció hátterében a polgári, értelmiségi lét értelmének kérdése húzódik: hiszen az embernek nem csupán a társadalmi szamárlétrán kell kapaszkodnia, mert ez önmagában nem ér semmit, hanem az értékteremtés és az érdekvédelem is feladata. Az akció előtt felhívást tettem közzé, szerettem volna ugyanis, ha többen csatlakoznak hozzám, s nem csupán egy petíció aláírásával állnak ki az ügy mellett, hanem egy valódi, közös cselekvési térben való részvétellel is támogatják az akciót.
– Mégsem talált társra…
– De nem mondtam le róla. Civil szervezeteken keresztül próbálok egy általam alkotott polgári nyilatkozatot eljuttatni az emberekhez, amelyet ősszel aláírásukkal is szentesítve postázhatnak a kormánynak. A nyilatkozatban az áll: elvárjuk a kabinettől – ahogyan a parlamenti pártoktól is – a nemzeti értékek és a nemzeti identitás képviseletét, s ezzel együtt az aláírók vállalják ugyanezen értékek megőrzését, védelmét. Emellett köszönetünket fejezünk ki a kormánynak az IMF-fel és az EU-val folytatott tárgyalások kapcsán tanúsított magatartásáért.
– Nem értékeli kudarcnak, hogy Pécsett egyedül volt?
– Nem. Pszichológusként 1990-ben kezdtem el a közösségfejlesztő munkámat, s megtanultam: az indulás mindig nehéz. Hadd mondjak egy példát: ahol lakom, egy pécsi dűlőben, ott télen kotrógépek nem járnak, így nem takarítják el a havat. Évekkel ezelőtt hókotrógép helyett sót kértem az önkormányzattól, s végigsóztam az utcát. Azóta mások is megtették ezt. Nem hiszek az ideológiai maszlagokban, de hiszek a példaadás erejében.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
