Egy mondás szerint a pontosság a királyok erénye – napjainkban nyugodtan módosíthatjuk úgy, hogy ez az erény a demokrata polgároké, és nemcsak az időbeli pontosságra, hanem a pontos kifejezésre, az igazmondásra is értve. Egy napilap akkor igazán demokratikus és polgári, ha kényesen ügyel az általa közölt információk helyességére. E lap munkatársa nem tette meg ezt, amikor is 2010. június 24-i száma 24–25. oldalán megjelent Ergo sum című írásában több téves állítást fogalmazott meg. Súlyos kijelentések leírása előtt az adott kérdést alaposan körül kellene járni, az érintettek mindegyikét meg kellene hallgatni – meglepő, hogy egy országos terjesztésű napilap munkatársának ilyen elemi szabályra kell felhívni a figyelmét. Csak a személyemmel kapcsolatos téves közlésekre térek ki.
A cikk azt sugallja, hogy az MTA Filozófiai Kutatóintézetében táborok harca zajlana, és Boros János igazgató „valamelyik oldalon” állna. Nem értem, milyen értelmezési sablonoknak engedelmeskedett, és az sem vált világossá számomra, milyen oldalak lennének, és melyik más oldalon kellene állnom, mint az „igazság” és az „igazságosság” kereséséén, a lehető legmagasabb szintű tudományos kutatómunkáén. A törvény által előírt kötelességemet teljesítem, amikor az MTA szokásos ellenőrző jelentése után jogi szakvéleményt kérek. Miután nincsenek táborok, ezek harcáról is értelmetlen beszélni. Ennek megfelelően helytelen a „Borosék” kijelentés is, ami a magánéletben talán értelmezhető, de nem egy akadémiai intézet esetében.
A cikk azt sugallja, hogy Boros kimaradt volna egy nagy pályázatból, és ezért lett volna érdekelt a vizsgálatban. Egyrészt a Magyar Tudományos Akadémia rendelte el a periodikusan ismétlődő vizsgálatot, másrészt nem voltam az intézet munkatársa, amikor az említett pályázat zajlott. Azt sem állítottam soha, hogy a pályázattal kapcsolatos tevékenység bűnös cselekményként lenne minősíthető, hiszen teljesen világos számomra, hogy ilyet csak hivatalos jogi szerv állapíthat meg. Az a kijelentés sem hangzott el soha részemről („Borosék” sem hangoztathattak ilyet), hogy az egyik kiadott kötet „korábbi írások gyűjteménye” lenne.
A cikk talán legkirívóbb téves állítása, hogy az igazgató feljelentést tett volna. Ez súlyos, jogkövetkezményeket hordozni képes állítás, melyet az újságíró Borbély Gábor korábbi igazgató szájába ad, aki, ha valóban ezt állította, megalapozatlan és a tényeknek nem megfelelő, hamis kijelentést tett. Ezt a feltételezést meg kellett volna vizsgálni, például úgy, hogy a cikk írója megkérdezi a jelenlegi igazgatót, vagy érdeklődik ott, ahol a feljelentést tették. Soha semmiféle feljelentést nem tettem.
Boros János
az MTA Filozófiai Kutatóintézetének
igazgatója
A cikk, Boros János igazgató úr levelével ellentétben, nemcsak sugallja, hogy az MTA Filozófiai Kutatóintézetében táborok harca zajlana, hanem tényként közli. Hogy ő ezt cáfolni próbálja, ezt nyilván igazgatói beosztása is szükségessé teszi. Boros János urat ezúton tájékoztatom továbbá, hogy a cikk megírását megelőzően „e lap munkatársa”, ügyelve az általa közölt információk helyességére, több száz oldal dokumentációt olvasott át, mindkét fél álláspontját kikérte. Mivel ez Boros János leveléből nem derül ki, azt is le kell szögeznem, hogy a feljelentés létezik. Hogy Boros János tett volna feljelentést ez ügyben, azt nehéz lenne független forrásból is ellenőrizni, mivel – bár a feljelentés létezését a Fővárosi Főügyészség kérésünkre megerősítette (vagyis „e lap munkatársa” érdeklődött ott, ahol a feljelentést tették) – a feljelentő időközben adatai zártan kezelését kérte. Az általam olvasott dokumentumok között szerepelt egy feljelentés, amelyen Boros János úr neve szerepelt, persze lehetséges az is, hogy informátorom félrevezetett, vagy egy korábbi dokumentumról van szó, amelyet végül nem Boros János juttatott el az ügyészséghez.
György Zsombor
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
