Az életünk mint kirakós játék

OLVASÓ Kemény István második regénye egy tétova fiúról szól, akinek élete elbeszélése – ahogy mondja – időgépül szolgál, hogy múlt, jelen és jövő közt kapcsolatot teremtve megtalálja élete értelmét.

A Duna, Közép-Európa lelke működésbe lép, hogy összefogjon mindenkit, akit ér, és bepillantson álmaikba. „Feltűnt a Hold az ég alján – pedig ott volt már eddig is. Feltámadt a szél – és megmaradt a szélcsend. Nem is történt semmi – és nagyon is történt.”
A Márai-díjjal idén jutalmazott Kemény István Kedves Ismeretlen című regénye olyan világként mutatja be korunkat, amelyben a pozitivizmusnak befellegzett, és a csodák ismét lehetségesek – így a Duna fent jellemzett lélekáradása is. A történet elbeszélője, Krizsán Tamás pedig gyakran álmodik a Dunáról. A folyó kollektív lelkének kitüntetett figyelméből meríti reményét, hogy parttalan kallódása véget érhet, és egyszer neki is része lehet valami jelentős eseményben: mondjuk egy időgép megalkotásában. Céltalan életének lehetőségei foglalkoztatják már története indulásakor is, pedig ekkor szinte alig múlt el tízéves. De életének írásos összegzésével egy egész generációt leképez: azt, amelyiknek nemzedéki élménye (a könyv alapján) az 1986-os Budapest feletti radioaktív eső. Tamás számára a tét mindvégig az, hogy kezébe tudja-e venni sorsát, vagy vakvágányra siklik az élete. Történetéhez hozzákötöződik a sokat mondó nevű Patai Péter baljós alakja, aki a klerikális értelmiség tagjaként kezdte, ám elárulta paptársait, majd az egyetemen a marxista filozófia oktatójává lett.
De nem csak ők a történet főszereplői, rajtuk kívül van még valami, ami a regény centrumát alkotja. Ez „az elbeszélés nehézsége”, avagy a hiteles elbeszélés lehetségességének kérdése. Krizsán Tamás memoárjával arra vállalkozik, hogy megírja a „Nagytörténet” (a világtörténelem) rá vonatkozó szegmensét, és ezzel jelentőséget adjon sokszor sodródásként megélt létezésének, és történetében egyúttal értelmet adjon mindenki életének, akit csak ismert. Összefüggést akar teremteni, és így válik munkája kirakós játékká, amelyben megkeresi, hogy melyik esemény mihez passzol: mi volt a célja és hol nyeri el a neki járó helyet és fontosságot saját életében, illetve Közép-Európa történetében (amelytől már csak egy kis ugrás a Nagytörténet). De lehet-e egy sokáig céltalannak tűnő életből egy olyan történetet alkotni, ahol minden esemény megtalálja értelmét és jelentőségét? Megfelel-e Krizsán Tamás a maga számára támasztott elvárásoknak, vagy tovasodródik, mint a Duna habjai? Ez a kérdés marad végleg nyitva a regény befejezésével – pontosabban befejezetlenségével.
(Kemény István: Kedves Ismeretlen. Magvető, 3490 Ft.)