Bizonyítékok tárháza

Az érdem a Népszaváé. A nagy múltú szociáldemokrata (?) napilap világított rá a döbbenetes tényre, miszerint Orbán Viktor is érintett a Sukoró-ügyben, sőt jó okkal bizakodhatunk, hogy a lap azt is feltárja hamarosan, csak a miniszterelnök érintett, senki más.
Ha emlékezetem nem csal, azt is a Népszava derítette ki annak idején, hogy a Kulcsár-ügyben meg Áder János az egyedüli érintett, de a Fidesz befolyása alatt álló nyomozó hatóságok figyelmen kívül hagyták és ejtették ezt a nyilvánvaló szálat, inkább egy csomó derék, tisztességes, feddhetetlen jellemű, ártatlan embert kevertek gyanúba, nem véletlenül nem sikerült azóta sem lezárni az eljárást. Igaz, akkoriban könnyebb dolguk volt a baloldali médiumoknak, mert csak az ügyészség, a bíróságok és a történelmi egyházak voltak Fidesz-befolyás alatt, ám azóta a teljes sajtóra fideszes árnyék borult, miként arról szintén a Népszavából volt szerencsénk értesülni. Ezért a miniszterelnök leleplezése nemcsak intellektuális bravúr, hanem a lap munkatársainak emberfeletti bátorságának is elsőrendű bizonyítéka. Ugyanakkor ne csodálkozzunk, ha ilyen diktatórikus körülmények között, amikor a kormány megfojtja a szólás- és sajtószabadságot, megfélemlíti, üldözi a haladó szellemű, baloldali újságírókat, még a Népszava rettenthetetlen lelkű szerzői sem tudtak elég mélyre ásni az igazság televényében. Mert azt világgá kürtölték ugyan, hogy Orbán érintett a botrányos Sukoró-ügyben, de azt, hogy mitől, miért, mennyire, mi módon, már nem volt energiájuk felderíteni. De ne legyünk telhetetlenek! Ilyen elnyomás alatt az is szép, hogy megfogalmaztak egy kormányfő elleni vádat. Hogy mire alapozzák, mivel bizonyítják? Nem az ő dolguk. Emiatt főjön az Orbán feje.
A köztünk lévő hagyományos jó viszony és nagyrabecsülés szellemétől áthatva, kötelességünknek érezzük, hogy a független és tárgyilagos sajtó segítségére siessünk. Ugyanis ismeretlenek telepatikus úton eljuttatták hozzánk Orbán és Ronald S. Lauder megbeszélésének részletes összefoglalóját, amelynek hitelességét csak az elvakult Orbán-rajongók vonhatják kétségbe. Ebből azt a részt emelnénk ki, amikor Orbán aziránt érdeklődik, hogy a beruházás mekkora kárt okoz a magyar államnak. Lauder azt válaszolja, hogy az üzlet nyereséget hoz, de Orbán ragaszkodik ahhoz, hogy legalább egy, de inkább másfél milliárd forinttal károsítsák meg a magyar közvagyont. Plusz áfa, mert hazánk nem banánköztársaság, hanem jogállam, ahol az adókat és járulékokat pontosan kell fizetni. Lauder leszögezi, hogy nem ígérhet semmit, de beszél Joav Blummal, s majd meglátják, mit tehetnek. Orbán még ragaszkodott ahhoz is, hogy mindent a Gyurcsányra és a Bajnaira kell kenni, meg a Mesterházyra, de csak akkor, ha véletlenül mégis az MSZP nyerné a választást.
Még számos, hasonlóan izgalmas és cáfolhatatlan dokumentummal tudunk kirukkolni, csak kérni kell, s mi azonnal szállítjuk a leleplező anyagot. Például: Orbán és Gergényi Péter 2006. október 22-én folytatott beszélgetéséről, amelyben Orbán utasítja a főkapitányt, hogy másnap a rendőrök nyomják rá a tüntetőket a Fidesz-nagygyűlés résztvevőire, s tanítsanak móresre mindenkit. Sőt, bizonyítékunk van rá, hogy az őszödi beszédet is Orbán írta, s a zárt ülésen ő diktálta a hallókészüléket viselő, gyanútlan Gyurcsány fülébe. Szinte végtelen a lista, csak néhány érdekességet említenénk még mutatóban. Orbán a taxisokkal tárgyal a blokádról, rábeszéli Bokrost a csomagra, Horn Gyula hangját utánozva azt mondogatja, hogy na és!, beszervezi a D–209-es ügynököt a titkosszolgálat tisztjei sorába. Több dokumentum van arról, hogy Orbán leszalámizza a KDNP-t, az FKGP-t, a MIÉP-et, az MDF-et, a Jobbikot, olykor még a Fideszt is. Felvétellel rendelkezünk Orbán árokásásáról, ahogy kettészakítja a nemzetet, sőt a nyögdécseléséről is, miközben a szakadékba akarja taszítani az országot.
Végül egy igazi kuriózum: Orbán megbeszélést folytat az Úr Istennel az idei árvíz helyéről, nagyságáról és egyéb részleteiről. (Az Úr hangja: Bessenyei Ferenc.)