Budapesten is tarolnak az uzsorások

Hitelközvetítő cégek alkalmazottai és vezetői vertek át több száz embert az elmúlt években. A hitelpiacon járatos uzsorások egy része feketén, segítségnek feltüntetve adott pénzt az ügyfeleinek, hogy nem sokkal később jóval nagyobb összeget kapjon vissza. Mások saját zsebre gyűjtöttek betéteket az áldozataiktól, azt ígérve nekik, hogy befektetik a pénzt. Volt, aki több millió forintot adott át anélkül, hogy egy papírfecnit kapott volna cserébe.

Nemcsak a szegény falvak kiszolgáltatott lakói körében találják meg a számításukat az uzsorások, Budapest jómódú környékein is virágzik az illegális pénzkölcsönzés. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) az elmúlt másfél évben több olyan magánszemélyt bírságolt meg, aki engedély nélkül nyújtott hitelt, vagy saját zsebre betétgyűjtésbe kezdett. Ezek az uzsorások főleg Budapesten és a főváros környezetében fekvő településeken szedték az áldozataikat. A büntetések összege rendszerint öt- és húszmillió forint között változik, ám azt nehéz megbecsülni, hogy valójában mekkora kárt okoztak a lefülelt csalók. Van, amelyikük százhúsznál is több embert károsított meg, rendszerint több millió forinttal. Binder István, a felügyelet szóvivője lapunknak tegnap elmondta: 2009 végéig csak húszmillió forintig lehetett büntetni azokat, akik illegális hitelnyújtással vagy betétgyűjtéssel foglalkoztak, ám ma már akár ötszázmillió forintra is rúghat egy-egy bírság összege. Sőt, ha ennél nagyobb kárt okoznak a csalók, akkor a jogtalanul szerzett bevételük kétszeresére lehet büntetni őket. – Mivel a már lezárt eljárások még a régebbi szabályozás idején zajlottak, ezekre még a húszmillió forintos korlát vonatkozott – tette hozzá a szóvivő.
Az uzsorások nem mozognak idegenül a legális hitelpiacon sem, rendszerint valamelyik kölcsönöket közvetítő cég alkalmazásában állnak, vagy egyenesen ők vezetik a céget. A módszereik ebből kifolyólag a szabályszerű hitelezés látszatát is kelthetik. Az egyik legelterjedtebb csalási forma az, amikor a kölcsön igénylőjét, akinek sürgősen van szüksége a pénzre, a cég munkatársa mintegy szívességként „kisegíti” arra az időre, amíg a hitelbírálat lezajlik, és megtörténik az utalás. Ezekben az esetekben általában több millió forintos illegális hitelekről van szó. Az uzsorás az ilyen kölcsönöknél kamatot nem is számít fel, hanem már eleve úgy tölti ki a szerződést, hogy nagyobb összeget kelljen visszaadnia az adósnak, mint amennyit valójában kapott. A felfelé kerekítéseknél természetesen elég vastagon fognak a ceruzák, egy másfél millió forintos kölcsönért néhány hét vagy hónap elteltével akár kétmillió forintot is viszszakérhet az illegális hitelnyújtó.
Mások nem elégszenek meg a kölcsönzéssel, még hamis befektetésekkel is szédítik az áldozataikat. Volt olyan hitelközvetítő, aki arra kérte az ügyfeleit, hogy nagyobb kölcsönt igényeljenek annál, mint amennyire szükségük van. Erre azzal az ígérettel vette rá őket, hogy ha odaadják neki a pénz egy részét, akkor ő befekteti azt, és a hozamokból kifizeti a törlesztőrészletek egy bizonyos hányadát. Mint azt Binder Istvántól megtudtuk, az ilyen esetekben szó sem volt befektetésekről, a csaló az újonnan befolyó pénzekből egy ideig még fedezni tudta a korábban vállalt törlesztőrészleteket, majd egyszerűen felhagyott a fizetéssel. Az áldozatok gyakran hiába futottak a pénzük után, mivel egy részük úgy adott át több millió forintot a csalóknak, hogy azok semmilyen elismervényt nem írtak alá az átvételről.
Binder István szerint az ügyfelek egy része még azt sem fogta fel, hogy valami nem stimmel a kölcsönnel vagy a betéttel. A bűnözők ezzel ellentétben igen körültekintőek voltak, és mindent szerződésbe foglaltak. Az adósok ingatlanjaira rendszerint jelzálogot jegyeztettek be, vagy pedig elővásárlási opciót kötöttek, így a fizetésképtelen ügyfeleik otthonához jóval a piaci ár alatt juthattak hozzá. A csalók azzal is tisztában voltak, hogy kiszolgáltatott helyzetük folytán az ügyfelek szinte bármit aláírnak, csak hogy megkapják a szükséges pénzt. A hitelfelvevők többségének ugyanis más tartozások rendezéséhez volt szüksége a kölcsönre. A csalók épp ezért megtehették, hogy az áldozataik számára hihetetlenül kedvezőtlen feltételeket szabtak. Mint azt a PSZÁF szóvivőjétől megtudtuk, általában évi 15-20 százalékos kamattal adták a kölcsönöket, ám amennyiben az adós akárcsak egy hónapot is csúszott a fizetéssel, rettenetes késedelmi kamatokat számoltak fel neki. Ráadásul az adósságként szereplő összeg is elég képlékeny volt, ha valaki nem tudott időben fizetni, a 480 ezer forintos tartozásból egy-kettőre 700 ezer forintos adósság lett. Egy ilyen hitelspirál néhány hónap alatt romba tudja dönteni egy család megélhetését.