Elkerülni a szakadékot

Végül is, ha a nyaralásunk idején a szomszéd gondatlansága miatt leég a fél házunk, kifejezhetjük a tűzoltóknak elismerésünket, amiért a fél ház azért megmaradt. De miért kellene hálából beköltöztetni a tűzoltókat a nappaliba?

Magyarország részvétele és határozott álláspontja az IMF-tárgyalásokon nem maradt visszhang nélkül sem a magyar, sem a külföldi sajtóban. Szó sincs róla, hogy a külföld falanxban ellenünk van, miként azt némely baloldali laptársunk igyekszik beállítani. A vélemények és reakciók vegyesek. A válság elhúzódása világszerte értelemszerűen kiváltotta az elemzők, közgazdászok, politológusok véleményének szórtságát, hiszen ha lenne egyedül üdvözítő megoldás, akkor Észak-Korea biztonságával menetelne az egész nyugati világ a nagy megoldás útján.
Nincsen csodarecept. Egyéni törekvések, nemzeti sajátosságok, hazai belső erőforrás-különbségek viszont vannak. Ezek meglátásához és számbavételéhez tiszta fej, reális érzék kell. A valóságos és a lehetséges erőforrások felmérése egy kormányzat elsőrendű célja kell hogy legyen, bár az elmúlt nyolc év nem erről tanúskodott. A mindig csak igazodó, dogmatikus gondolkodás már sokakat hatalomba emelt, de ha a hatalom megtartásában leghatásosabb erőket sorrendbe állítanánk, a dogmatizmus az utolsó sorban kullogna. Dogmatikus gondolkodással hatalomban maradni csak tankok segítségével lehet.
A hétfői The Times hasábjain olvashatjuk a magyar helyzet elemzését: „A felháborodás zajai visszhangoznak Brüsszeltől Washingtonig, Magyarország – akárcsak A majmok bolygója című film rabszolgái – kimondta a tiltott szót, a nemet. Orbán Viktor nemet mondott az IMF és az EU költségvetési lefaragásokra és megszorító intézkedésekre felszólító követeléseire, a képviselők összeomló fizetőeszközökről és fiskális felelőtlenségről beszélve távoztak Budapestről.” A cikket Adam LeBor jegyzi, aki szerint „a forint zuhant, erősödött, majd megint zuhant, az ország azonban kitart”.
E véleményrovatban megjelent cikk írója világosan látja, hogy Magyarország a saját útján kíván járni, saját elképzelései szerint akar kikecmeregni az adósságcsapdából. Jó érzés, hogy miközben a hazai baloldal diktatúráról hörög, egy angol szerint az ország kitart. Ez a hang, a megértés hangja idehaza bizonyos lapokból, tévécsatornákból teljesen hiányzik. Mintha előre eldöntött szándékkal nem akarnák felfogni, hogy mi a tét és mi a kockázat, hogy hol húzódik a játéktér határa, s hol kezdődik a pusztaság, mintha nem látnák, merre van a kapu és hol a labda. Filozófiájuk: lézengjünk csak csöndben a pályán, ne ugráljunk, ne törjük magunkat a labdáért, gólt rúgni úgysem tudunk, mi úgyis csak vesztünk. Ha fogynak a szurkolók, mert már alig kíváncsiak ránk, majd duplájára emeljük a jegyárakat.
Sokan mintha bekötött szemmel közlekednének, némely MSZP-sek a parlamentben is úgy szólalnak fel, mintha még kormányon lennének, csak valami érthetetlen okból kevesebben vannak, s szajkózzák a régi mondatokat. Közben nevenincs szakértők telenyilatkozzák zavaros ideáikkal a baloldali újságok rovatait. Verik a tamtamot, diktatúra lesz, sőt van, a demokratikus választások eredményét képesek úgy beállítani, mintha a „belső ellenség” (a kádárizmus kulcsszava) kétharmaddal megszállta volna az országot. Mindenkinek a diktatúra jut eszébe az Orbán-kormányról, akinek vaj van a fején.
Már a kérdések is úgy tevődnek fel, hogy a válasz szűk határok közt mozoghasson. – Helyes-e, hogy a kormányfő ajtót mutatott a Nemzetközi Valutaalapnak? – teszi fel a kérdést hét végi számában a Népszava. Németh Dávid, az ING szenior elemzője leszögezi, nem tartja helyesnek a miniszterelnök lépését, ki kellett volna fejezni a kormány elismerését az IMF-nek. Nem zavarta, hogy Orbán Viktor a Gyurcsány-éra alatt, 2008-ban a csőd szélére kormányzott ország gyors kimentéséért ezt az elismerést, sőt hálát többször is kifejezte. Kellett hozzá lelkierő, hogy a jelenlegi kormányfő felelőtlen elődjének rossz gazdaságpolitikája után az ország nevében elismerését fejezze ki az akkori segítségért. De többet nem kért belőlük. Végül is, ha a nyaralásunk idején a szomszéd gondatlansága miatt leég a fél házunk, kifejezhetjük a tűzoltóknak elismerésünket, amiért a fél ház azért megmaradt. De miért kellene hálából beköltöztetni a tűzoltókat a nappaliba? A Népszavának nyilatkozó elemző nyilván úgy érezte, Orbánnak nem egy múltbéli segítségért kellett volna hálásnak lennie, hanem egyszer s mindenkorra örök hálát kellett volna éreznie az IMF iránt, és ennek jeléül újra felajánlani az országot az IMF-fel kötendő egyezségek oltárán. Azaz új szerződést kötni, újabb hiteleket felvenni a lakosság kontójára, új megszorításokat vállalni a megnyomorított Magyarország számlájára, például lefaragni a nyugdíjakat, mint ez az egyik szomszédos országban történt, hatalmas tüntetést kiváltva. – Óriási hiba volt leállítani az egyeztetéseket – véli egy másik elemző, Vértes András, a GKI Zrt. elnöke. Tényleg?
Nem egyforma a véleményünk arról, mi az óriási hiba. Szerintünk a szervilitás, az országossá tett önbizalomhiány, az alárendeltségi szerep örökös vállalása, annak elismerése, hogy önmagunktól nem vagyunk képesek semmire. Ezt elhinteni, ezt rögzíteni az emberek tudatában: ez az óriási hiba. De lehet óriási hibákat találni ma is a baloldal térfelén. Mesterházy Attila még mindig ott tart, hogy az őszödi beszéddel csak az volt a baj, hogy nem az ország nyilvánossága előtt hangzott el (Magyar Nemzet, július 19.). Ebben az sem zavarja, hogy amikor az ország nyilvánossága tudomást szerzett a beszédről, elkezdődött a lázadás, és megbocsáthatatlan módon, kormányszinten polgárjogot nyert az az erkölcsi romlás, amelyről Sólyom László olyan bátran beszélt. Debreczeni József elemzéseiről már nem is elegáns leírni, hogy óriási hiba, mert minden mondata melléfogás, sőt cirkuszi tréfa. Arról elmélkedik, hogy „Gyurcsány Ferenc egy erős, vagyonos ember, aki seperc alatt létre tudna hozni egy markáns konzervatív pártot, ami komoly ellensúlya lenne a diktatórikus személyi kultuszt éltető Fidesznek”.
Megnézném, hány konzervatív szavazója lenne annak a cilinderből kihúzott konzervatív pártnak, amelyet Gyurcsány hozott létre. Ki hiszi el neki hat év sikertelen neoliberális kormányzás után, hogy bármiféle köze van a konzervativizmushoz? Mi erősítené meg ebben híveit? Talán részvétele a melegfelvonuláson? Az ünnepi megemlékezésről hazafelé ballagókat szétverető rendőrség megjutalmazása? Orbánnak másfél évtizedébe került, hogy egy erős konzervatív pártot létrehozzon, „a vagyonos Gyurcsánynak” ez seperc alatt sikerülne? Akkor miért nem hozott létre egy erős MSZP-t? Évei voltak rá.
Közben az MSZP társadalompolitikai tagozata – többek közt Gazsó Ferenc és Czöndör Gyula – világosan látja a folyamatokat, és hangot is ad véleményének, amelynek lényege: egyetért a jelenlegi miniszterelnöknek az IMF-tárgyaláson elhangzott érveivel. Egyetért a kormányfő álláspontjával az Élőlánc Magyarországért, és nyilatkozatot adott ki a Professzorok Batthyány Köre is: „Az IMF szakértői ismét a lakossági megszorításokat javasolják az egyensúly megteremtése érdekében, azt a politikát, amelyről az elmúlt negyven esztendőben már számtalanszor bebizonyosodott, hogy eredménytelen, mert hanyatlást idéz elő, ami újabb megszorítást kíván. A kétharmados többséggel megválasztott kormány előtt most itt a történelmi lehetőség, hogy megtörje a negyvenéves ördögi kört, éljen azzal a jogával, hogy az egyensúlyteremtés terheit a társadalmi igazságosság és a gazdasági fellendülés szempontjai szerint maga határozza meg, és vessen véget a magyar gazdaság sodródásának és alávetettségének.”
Jobboldal? Baloldal? Világos fejjel gondolkodó emberek. Velük a szakadékot ki lehet kerülni. Csak ismerni kell a terepet.