Bár az angolok 1966 óta hiába vágynak vb-aranyra, az elbukott nyolcaddöntő önmagában még bocsánatos bűn náluk. Amikor például 1998-ban, Franciaországban Glenn Hoddle fiai e fázisban maradtak alul büntetőpárbajban az argentinokkal szemben, még az „egyetlen győztes vesztes” titulust is kiérdemelték. A Dél-Afrikában járt alakulat számára azonban nem volt, nem lehetett mentség: bosszantó 1-1 az Egyesült Államokkal, vérlázító 0-0 Algériával, kiszenvedett 1-0 Szlovénia ellen, majd a németek által kimért csapás, a szégyenletes 1-4. Ráadásként a világsajtót bejárt fotók a kiesés után dorbézoló játékosokról, hozzá Ashley Cole-nak a vb előttről származó, nyilvánosságra került üzenetével, mely szerint a játékos utálja Angliát és a „ki…ott” embereket.
Nem csoda, hogy a „címzettek” azóta csupa négybetűs szitokszóval illetik a válogatottat, amely Észak-Korea, Franciaország és Olaszország után a vb legsúlyosabb kudarcát szenvedte el. Csakhogy míg az előző három alakulat szövetségi kapitányának ezzel ki is telt a becsülete (egyes források szerint az ázsiai szakvezetőt kényszermunkatáborba internálták), Fabio Capello a posztján maradhatott. Benne így aztán valószínűleg erősebb a bizonyítási vágy, mint egy makulátlan utódban lenne, és éppen a magyarok ellen kezdheti meg a vezeklést.
Kérdés, kikkel. Miközben a franciák – éppen az új tréner, Laurent Blanc javaslatára – mindegyik vb-kerettagot eltiltották egy mérkőzéstől, az angoloknál minimális átrendeződés várható. Capello ugyan még nem hirdette ki a mieink ellen készülők névsorát, de a Dél-Afrikát megjártak közül csupán a múlt vasárnap negyvenedik életévét betöltött kapus, David James és a válogatottságról július közepén lemondott 32 esztendős csatár, Emile Heskey végleges búcsúja biztos. A többiek fogadkoznak, pontosabban a szövetség, az FA honlapján helyettük is megteszi ezt Adrian Bevington kommunikációs igazgató.
Előbb azonban igyekszik eloszlatni azt a szerinte tévhitet, hogy a társaság bántóan könnyedén túltette volna magát a leszereplésen. „Bár a játékosokat, amint az várható volt, kemény kritika érte a teljesítményükért, én, aki több mint egy évtized óta közeli munkakapcsolatban vagyok a csapattal, csak azt mondhatom, mindenki szívén viseli a válogatott sorsát – szögezi le angolos „szenvedélyes mértéktartással” Bevington, majd azzal folytatja: – Ott voltam a buszon, az öltözőben, láttam, micsoda levertség uralkodott a németek elleni mérkőzés után. Mindenki kifejezésre juttatta a fájdalmát, ami különféle módokon mutatkozott meg. De a játékosok nagyon büszkék rá, hogy hazájukat képviselhetik, és szívük mélyén ők is szurkolók.”
Akkor legalább ők biztosan jelen lesznek e minőségben augusztus 11-én a Wembleyben, mert a jegyekért egyébként senki sem vár ostromot. A kommunikációs igazgató meg is érti a visszafogott érdeklődést, de emellett máris méltat és ígér: „Elfogadjuk, hogy időbe telik, míg sikerül visszaszereznünk a szurkolók bizalmát. Lehet, hogy a magyarok elleni mérkőzésre a szokásosnál kevesebben lesznek kíváncsiak, de az angolok a világ legjobb és leghűségesebb drukkerei, és mi ezért győztes csapattal akarjuk megjutalmazni őket.”
No meg jutányos jegyárakkal. Egy négytagú család például már potom 60 fontért beléphet jövő szerdán a Wembleybe, míg a bolgárok elleni, szeptember 3-i Eb-selejtezőre fejenként 30, 40, 50 és 60 fontért váltható belépő.
Mi persze végképp ne vegyük ezt zokon. Mert igaz, hogy a csapatunk nem égett meg a vb-n, de legutóbbi emlékünk a hollandoktól, Rotterdamban kapott hatos, még június 5-ről. Bár azóta MLSZ-elnököt, teljes vezérkart, szövetségi kapitányt váltottunk, végre elhangzott néhány hiteles ember szájából pár normális mondat, és máris hajlamosak vagyunk azt hinni a két hónappal ezelőtt történtekről: ó, azok nem is mi voltunk!
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
