Féktelenség

Úgy áll a dolog, hogy most már semmi nem állhat az új rekord útjába, és a 4-es metró építésének időtartama minden eddigi csúcsot felülmúl majd. Nagy öröm ez nekünk, budapestieknek, és persze megtiszteltetés is, remélem, már alakul a bizottság, amelyik intézi a projekt felvételét a rekordok könyvébe. Nem tudom, hogy minden részletében világrekord-e, amit a Demszky-féle vezérkar e téren bemutatott, de abban bizonyos vagyok, hogy ilyen rövid szakaszt, ilyen drágán, ilyen hosszú ideig soha, sehol a világon nem építettek még.
Pedig a metróépítkezések elnyújtásában igen derék hagyományokkal rendelkezünk. Megjegyzendő, a főváros metróhálózatának tervezését 1942-ben (!) elkészítették, amelynek megvalósításába – érthető okokból – némi késéssel fogtak bele, ám azóta is azt toldozzák, foldozzák, alakítják, cifrázzák vagy éppen bojkottálják. A 2-es metrónak nevezett kelet–nyugati vonal építését Pongrácz Kálmán főpolgármestersége idején, 1950-ben kezdték el, és tanácselnöksége alatt, 1953-ban állíttatták le. De ez akkor volt, a népi demokrácia és a létező szocializmus idején, amikor hibák voltak meg torzulások, nem úgy, mint a polgári demokráciában, amikor közbeszerzés van és korrupció. Ám a haladást akkoriban sem lehetett feltartóztatni, s az 1953-ban félbehagyott objektumot tíz év múltán tovább építették, és első szakaszát a kevesek, de azok által nagyon becsült tanácselnök, Sarlós István adta át 1970-ben. Tehát 20 év telt el az építkezések kezdete és az objektum első használható részének megépítése közt, ami nagy idő, főleg, hogy akkoriban még nem készültek a mai gyakorlatnak megfelelő mennyiségű és minőségű hatástanulmányok.
A 3-as metró szinte rohammunkával készült, bár teljes hosszának megépítéséhez szintén 20 év kellett, de az első, rövidebb szakaszt 1970–77 között megcsinálták és átadták. Szépvölgyi Zoltán tanácselnök vágta át a szalagot, ellentétben jelenlegi főpolgármesterünkkel, aki inkább a város polgárait vágja át. A 4-es metróvonal megalkotásáról 1992-ben határozott a kormány, azóta Demszky kezében van a tervezet sorsa. A 4-es metró sokféle alakot öltött. Volt kampánytéma, pontosabban állandóan az, volt zsarolás eszköze, közpénzt pocsékoló hivatkozási alap, jóvátételi lehetőség az orosz államadósság terhére (ám a főpolgármester elutasította az ilyen olcsó megoldásokat), döntő érv és végső magyarázat, csak éppen közlekedési eszköz nem volt, legalábbis tömegközlekedési eszköz nem, mert maga Demszky elég ügyesen ellavírozott rajta. Persze arról se feledkezzünk meg, hogy Orbán Viktor diktátori hajlamai miatt telt el a kormányhatározat és az alapkő letétele között 14 év. Hiszen a rettegett despota kormányzása előtt is meg utána is jó időre lebénította a tőről metszett demokratákat.
Az alagút fúrása, faragása folyamatában voltak ugyan kisebb-nagyobb fennakadások, mégis úgy látszott, ez a mű röpke 19 év alatt elkészül, így nem veszélyezteti a másik két vonal 20 éves építési rekordját. Ám ekkor megérkeztek az új szerelvények, s újra reménykedni kezdtünk. Tavaly az első hírek még arról szóltak, hogy az új kocsik nem férnek el az alagútban, de ezt a hibát valahogy korrigálták. Volt, van azonban egy nagyobb, súlyosabb hiányosság is, jelesen: az új metrókocsiknak rossz a fékberendezésük. Ezen ne csodálkozzunk, ugyanis a gyártók úgy gondolhatták, ezek a szerelvények vezető nélkül közlekednek majd, ezért nem lesz senki, aki észrevenné, hogy rossz a fék. Ez a „féktelenség” azzal jár, hogy 2013 előtt semmiképpen nem adhatják át az új vonalat, ám ez is túlzottan derűlátó feltételezés. Mert csak ezután jön a sínek, a burkolóanyagok, a mozgólépcsők, a reklámtáblák, a jegyellenőrök tesztje, s mindezek reményt keltenek bennünk, hogy a 4-es metró átadását egy igazán méltó és stílszerű eseményhez köthetjük majd. Ahogy annak idején Sztálin 70. születésnapján indult meg a 70-es trolibusz, úgy Demszky 70. születésnapján (2022. augusztus 4.) lehetne átadni a 4-es metrót. Nem ártana egy kicsit igyekeznünk, nehogy kicsússzunk ebből a terminusból is.