Fesztkörkép

Úgy szaporodnak a fesztiválok az országban, mint eső után a tyúkgomba; persze nem mindegy, hogy a fókuszban a töki pompos vagy José Cura van-e, tény, hogy az év 365 napjára jut valamilyen rendezvény. Ennek szívből örülünk, hiszen a sajnos állandóan zárójelbe tett kultúra élteti a nemzetet, de azért érdemes lenne tisztázni bizonyos kérdéseket. Például, hogy mitől fesztivál egy fesztivál, s ha már a szervezők annak nevezik, vállalnak-e bizonyos garanciákat? S épp így, a szaktárca biztosítja-e az egészséges – akár évekre szóló – tervezés-szervezés lehetőségét? Nem ártana felszámolni a kulturális élet dzsungelharcosait, a dísz-undergroundokat, a kódorgó fantomfesztiválokat, a focicsapatnyi látogatószámot vonzó „nagyrendezvényeket”, valamint a kultúrünnepnek álcázott össznépi berúgásokat, amelyek a teljes paletta megítélésén rontanak. Olvasom az egyik hírportálon, hogy „az igazi fesztiválozó célja a lealjasodás”. Látjátok, feleim, szümtükkel, mik vogymuk: ha ez igaz, betyár egy kultúrnép.
Itt, a Művészetek Völgye, a Veszprémi Ünnepi Játékok és a Sziget közötti látszólagos uborkaszezonban, az Ördögkatlan és a Zempléni Fesztivál rajtján mindjárt illik is különbséget tenni a nonprofit és forprofit rendezvények között. Míg előbbiek erősen, utóbbiak kevésbé szorulnak állami támogatásra, pontosan azért, mert javarészt könnyűzenei profiljukkal elég szponzort és jegybevételt képesek generálni. A nonprofit kulturális és művészeti fesztiváloknál a szponzori háttér elenyésző, a tervezhetőség pedig a kulturális kormányzat jóindulatától függ. A kettő közti mezsgyén illatoznak az egyre népszerűbb gasztronómiai vigasságok, amelyeken a kultúra amolyan ajánlott garnírung. A kertek alatt terjedő propaganda szerint a fesztiválok kihúzzák az aprót az adófizetők zsebéből, valójában adóbevétel (helyi költés, turizmus, vendégéjszakák stb.) formájában a nekik juttatott pályázati pénzek többszörösét termelik az államnak.
Csakhogy nagy a káosz. Az öt fesztiválszövetség által létrehozott Szakmai Intéző Bizottság célja, hogy javaslatokat tegyen a parlament kulturális bizottságának és a szakállamtitkárságnak a fesztiválminősítési rendszer kialakításáról. Mivel egyre kevesebb résztámogatás jut az egyre több fesztiválnak, a fesztiválszövetségek elemi érdeke, hogy a kormányzat a minőséget támogassa a haknival szemben. Az év folyamán kialakított önkéntes, online regisztrációs rendszerben körülbelül százötven fesztivál minősítette magát, s ha szervezői és támogatói részről is meglesz a hajlandóság, most végre elkezdődhet az érdemi párbeszéd a finanszírozási rendszer reformjáról. A kevesebb több: a minősített fesztiválok és a kiemelt nagyrendezvények meghatározásával létre kell hozni az átlátható pályázati rendszert. A garantált fesztiválok esetében meg kell teremteni a többéves ciklusra szóló központi állami támogatás lehetőségét, és természetesen a versenyzőkkel is be kell tartatni a vállalt játékszabályokat.
Lealjasodni természetesen Tankcsapdára és gyimesi féloláhosra is lehet, a lényeg a közvetített érték, a közösségteremtés igénye, az arculat, amelyben az új generációk felismerik önmagukat. A lényeg a brand, ami a bel- és külföldi turistát az adott régióba vonzza. Ez a brand aztán csodálatosan egyesül a terroirral, a márkanév a környezettel, látjuk a Volt fesztivál és Sopron, a Művészetek Völgye és Kapolcs esetében. A fesztivállét kvintesszenciája az élmény, ami a kultúrfogyasztóban hosszú lefolyású szellemi-lelki katarzist okoz. És optimális időjárási és kulturális tényezők mellett az életére, hétköznapjaira, kreativitására inspiratívan hat.
Lealjasodni vagy feltöltekezni, nem mindegy.