Film az elmaradt villámháborúról

Igaza volt Helmut Kohlnak, amikor rekordsebességgel igyekezett tető alá hozni a német újraegyesítést. A CDU-kancellár taktikájának helyességét igazolja az a dokumentumfilm, amelyből kiderül, hogy az NDK és a Szovjetunió hadvezetése még 1988-ban is behatóan foglalkozott az NSZK és mindenekelőtt Nyugat-Berlin lerohanásának gondolatával.

Az X-eset – ahogy az NDK Nyugat-Berlin lerohanását tervezte cím alatt sugározta tegnap a berlin-brandenburgi RBB adó a Winfried Heiman hadtörténész kutatására épült filmet, amely számtalan, mindeddig ismeretlen filmanyag felhasználásával izgalmas képet nyújtott a Varsói Szerződés pontosan kidolgozott terveiről. Háború esetén a szocialista tömb egyesített haderőinek hét nap alatt kellett volna elérniük a Rajnához, Nyugat-Berlin elfoglalására az NDK és a Szovjetunió alakulatai három napot irányoztak elő, a velük szemben jóval kisebb erőt képviselő amerikai–angol–francia csapatokkal szemben. A „villámháború” gondolata minden bizonnyal a hitleri Wehrmachtnak a II. világháború során alkalmazott taktikájára támaszkodott.
A hajdani német főváros szabad része – a kommunisták szemében „imperialista tüske” – ellen kidolgozott akció két évtizeden keresztül, 1969-től kezdve foglalkoztatta a néphadsereg (NVA) és az NDK-ban állomásozó Vörös Hadsereg vezérkarát. Stratégiájuk első feladatának kidolgozását egy Nyugat-Berlinben turisztikai projektnek álcázott és forgatott film szolgálta, rögzítve a város fontos gócpontjait, utat mutatva az előretörő alakulatoknak. Azt a hidat kellett volna egy csapásra elfoglalniuk, amely nélkül megszakad az összeköttetés az amerikai és az angol haderő között. Második lépésként a három repülőtér (Tegel, Tempelhof, Gatow) megszállása következett volna, megtörve ezzel az utánpótlás gócpontjait. E feladat az NVA elit alakulatának, a Beelitzben állomásozó ejtőernyős- ezrednek jutott. A folytatásról az állambiztonsági szervezet, a hírhedt Stasi gondoskodott volna: a várható ellenállás befolyásos szervezőinek – politikusoknak, közéleti személyiségeknek, a rendőrség parancsnokainak, újságíróknak – az elfogása, a márka helyett egy úgynevezett hadivaluta bevezetése és az elnyomó, kommunista adminisztráció megszervezése. A Stasi-ügynökök hatszáznégy főnyi csapata várt bevetésre.
A film alapján kiderült, hogy a szociáldemokrata NSZK-kancellár Willy Brandt „keleti politikája”, Bonnak a Varsóval és Moszkvával kötött szerződései sem vezettek ahhoz, hogy az NDK – bízva a szovjet támogatásban – lemondjon Nyugat-Berlin elleni álmairól.