Szerencséjük volt a székelyföldi üdülőhelyre gyermektábort szervezőknek, mert a rendkívül esős, zivataros nyár talán legcsendesebb hete volt augusztus első hét napja. A dévai Szent Ferenc Alapítvány legnagyobb otthonában, a szovátai Szent Józsefben gyermekzsivaj verte fel a csendet: az udvaron felhúzott sátorban sószobrászok kopácsoltak, a színpadon gyermek- és ifjúsági színházi csoport, versmondók és táncosok gyakoroltak felváltva, minden sarokban rajzolt és festett valaki, s minderről fotók százait és kisfilmeket is készítettek a gyerekek. A magyarországi művész házaspár, Zanotta Veronika és Benedek Gyula által immár negyedszer megszervezett összművészeti táborban majdnem négyszáz állandó lakó és a környékbeli településekről érkezett több száz bejáró gyermek egy héten át ismerkedett a különféle alkotótevékenységekkel. Tizennégy csoport volt, mindegyiket neves anyaországi vagy határon túli művészek, alkotók vezették. Délután játékok, eszmecserék, bemutatók, este pedig színházi előadások, koncertek, folklórműsorok zajlottak, és minden napot közös táncház zárt a fesztiváludvaron. A délutáni és esti programokra a már kialakult gyakorlat szerint a város minden lakója, valamint a turisták is bemehettek, többek között azért is, hogy ne „lelencháznak” lássák a gyermekotthont, hanem élő, a közösség életében aktívan részt vevő intézménynek. A zárónapon, vasárnap pedig mindenki bemutathatta, mit hozott létre a táborban.
Érdemes megemlíteni néhányat a fesztiválon dolgozó szakemberek közül: a két színi csoporttal Zanotta Veronika és Árkossy Árpád foglalkozott, a mozgásszínházas kurzust M. Kecskés András irányította. A debreceni Vojtina Bábszínház művészei vezették a bábcsoportot és a játszóházakat, a festészeti műhely mestere Perger László volt. Az üvegfestészeti és papírszobrászati műhelyt a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola művész tanárai vezették, a zenei kurzust egy Németországból érkezett tanárnő irányította Carl Orff módszerével. Újdonság volt a környezetvédelmi kurzus, az alapítók ugyanis szeretnék környezettudatossá nevelni a gyermekeket.
A rendezvény utolsó napján Böjte Csaba ferences rendi szerzetes mutatott be szentmisét. Arról beszélt a gyerekeknek, hogy bár nem tűnik túl modern dolognak, mégis mindenkinek meg kell tanulnia megélni két keze munkájából. Az életre való nevelés azt jelenti, hiszünk benne, hogy újra eljön az a világ, amikor valós értékén kezelik a becsületes munkát, és leáldozik az ügyeskedők napja. Aki képes meglátni a fekete földben a frissen kisült, ropogós kenyeret, mondta a szerzetes, annak nem kell félnie a jövőtől.
origo.hu
Jó az a szóda, de a kockázatait kevesen ismerik!
