Iraki számháború az áldozatokról

Bár tavasz óta ismét egyre nagyobb erőszakról érkezik hír Irakból, annak mértékéről nincs egyetértés a helyi kormányzat és az amerikai megszállók között. Az ok kézenfekvő: az Obama-adminisztráció ígéretéhez híven tartani kívánja a kivonulási menetrendet, amit a harcok kiújulása megkérdőjelezhetne.

Kétéves rekordot döntött az erőszakos cselekményekben életüket vesztett irakiak száma – állította július hónapról a bagdadi kormány. Az egészségügyi, a védelmi és a belügyminisztérium múlt szombati jelentése szerint összesen 535 embert öltek meg, köztük 396 civilt, 89 rendőrt és 50 katonát. Megöltek ugyanakkor száz „terroristát” is a múlt hónapban, 1043-an pedig megsebesültek. Júniusban még feleannyi, 202 civilt öltek meg.
Hogy nincs egyetértés, vagy legalábbis összhang a bagdadi hatalom és az országban lévő amerikai erők között, arra az amerikai parancsnokság vasárnapi nyilatkozata világított rá, amelyben cáfolták az irakiak számait. Szerintük júliusban csak 222 ember halt meg „ellenséges akció” következtében: 161 civil, 55 katona, és hat amerikai. Az ő értelmezésükben „2008 januárja óta ez volt a kilencedik legalacsonyabb civil veszteséggel” eltelt hónap Irakban. A kegyeletre látszólag fittyet hányó számháború hátterében az amerikai erők kivonulási menetrendje, illetve Irak új kormány nélküli sodródása áll a március 7-i választások óta.
Ahogy azt Barack Obama elnök tegnap megrokkant háborús veteránok előtt újfent megígérte, tartják magukat az ígéretükhöz és augusztus végére 50 ezer főre csökken az amerikai katonák létszáma. Sokkal fontosabb, hogy megváltozik a misszió jellege: harci tevékenységről az iraki erők támogatására és kiképzésére állnak át az országban maradó amerikaiak. Hogy mondanivalóját alátámaszsza, az elnök a jelentésekkel szemben éppen az erőszak csökkenésére tett utalást. Mivel az amerikai kivonulásnak ez a deklarált feltétele, nem csoda, hogy az Irakban lévő erőik kisebbíteni igyekeztek a bagdadi kormányzat jelentésében foglaltakat.
Ha a számokkal lehet is manipulálni, a politikai helyzet súlyosságát aligha tudják elbagatellizálni. A törésvonalak mentén, vagy azokon átívelően szerveződött pártok öt hónap alatt sem voltak képesek koalíciót alakítani. Sokak szerint ez lehet egyfajta amerikaiakat visszatartó taktika része is, amellyel a 2003 óta szerveződött új elit igyekszik saját biztonságát és pozícióját garantálni a megszállók mihamarabbi távozását őszintén követelő, radikálisabb erőkkel szemben.