Kapolcs a hét közepétől egyre több látogatót csalt a Völgybe (a hírek szerint ma Szőcs Géza kulturális államtitkár is idelátogat), az esti rendezvények most már mindig telt házasak, a Művészetek Völgye immáron hivatalos folkkocsmája, a Kobuci kert pedig esténként százakat vonz a testközeli prímástalálkozókkal. Mindegy, hogy Pál István Szalonna, Koncz Gergely, Éri Marci, Halmos Attila vagy Both Miklós telepedik az asztalokhoz, a legnagyobb természetességgel, sztárallűrök nélkül játssza végig a repertoárt. Itt nincs security, de nincs rendbontás sem, az pedig fél évszázaddal a hazai kocsmakultúra kihunyása után rendkívül felemelő tud lenni, ha az ország legjobbjai húzzák el az ember nótáját a pad végén. Csak úgy, merő szenvedélyből.
A Napra együttes Both Miklós vezérletével a két évvel ezelőtti sikerre való tekintettel ismét ingyenes koncertet adott egy kapolcsi ház udvarán. Ebben a provence-i hangulatban úgy csengett a Meg kell a búzának érni vagy az Erdő, erdő kezdetű dal, ahogy az csak szépen kidolgozott videoklipekben vagy játékfilmekben lehetséges. Közben a felvidékiek bevették a dörögdi klastromot, Nikola Parov Herczku Ágnessel, a Tükrös és a Csík is nagykoncertet adott az öcsi kőfejtőben, ezreket vonzott Lovasi és a Kiscsillag Monostorapátiban. Fábry Szabolcs nagyvázsonyi polgármester pedig saját szekerén gurult be Kapolcsra, a fedélzeten a Sánta-novellákat felolvasó Galkó Balázzsal. Így megy ez itt, és ezek csak élményszilánkok, a Völgy tulajdonképpen állandó mozgásban van, a kezdeti bemelegedés után most már minden vibrál, zsibong, és az esős péntek ellenére is telt házasnak ígérkezik a záró hétvége.
Jelentem, a gyerekek bevették a Művészetek Völgyét. Márta István fesztiválgazda szerint egyszerűen azért, mert a két évtized alatt ideszokott völgylakók közben családot alapítottak, s most már így, gyermekestől-nagyszülőstől látogatnak vissza.
Persze, elfogult vagyok, hiszen lassan tíz éve visszajárok Kapolcsra. A Művészetek Völgye az egyik legjobb magyarországi fesztivál, olyan brand, amit fel lehet mutatni a tisztelt uniós kultúrnemzeteknek, ezek a mi hagyományaink, ez a népzenénk, ilyen dzsesszt játszunk Nem beszélve a színházi vendégszereplésekről, dokumentumfilm-vetítésekről, író-olvasó találkozókról, játszókörökről, élményterápiás foglalkozásokról. Ha pár napig is, de azt lehet érezni, hogy az egyébként állandóan zárójelbe tett kultúra megnyílik, fontossá lesz. A kultúra akkor jó, ha hozzáférhető, megérthető, átélhető. A kultúra akkor őszinte, ha alulról építik.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
