Kultúraközvetítőket a közszolgálatba!

Ha vissza akarjuk szerezni a magyar kultúra megbecsültségét, akkor a közszolgálati tévén muszáj leszámolni az olyan helyzetekkel, amikor a műsorvezető ajánl egy kulturális programot, amelyről azt sem tudja, eszik vagy isszák. A stúdióba behívnak néhány résztvevőt a majdani esemény kapcsán, majd egy nyökögős, kínlódós pályaszakasz következik, amelybe még a néző is beleizzad: műsorvezetőnknek úgy kell tennie, mintha érdekelnék az interjúalanyok és a program, s kérdéseket kell feltennie, hogy a nézőben is kigyúljon az érdeklődés színes villanykörtéje. A néző azonban a látottak alapján azt gondolja, hogy a kultúra, ha a műsorvezető ennyire unja, szorong tőle és túl akar lenni rajta, ahelyett, hogy elmélyedne, fürdőzne, dagonyázna benne, nem lehet valami jó dolog.
Radványi Dorottya és Nagy György műsorvezetők gyötrelmei a könnyedén kulturálisnak szánt hétfői Teadélután című műsorban onnan származnak, hogy fogalmuk sincs a kortárs kultúra állapotáról. Egyáltalában: ahogy például Ókovács Szilveszteren (Hír TV, Különkiadás) vagy a valahai zenebutikos Juhász Elődön is látni lehet(ett), hogy akkor is feltesznek maguknak egy igényes lemezt, ha nem kell róla beszélniük sehol, ugyanúgy a fenti műsorvezető-pároson meg az látszik, hogy egy másik klímán élnek, kultúrától nem fertőzött helyeken.
Nem is akarok hosszan kitérni arra, hogy a Sakk című musicalről szóló blokkot Sáry Évi mentette meg, vagy hogy egy elsőéves médiaszakos hallgató szerint kérdezünk-e olyat, hogy „mennyi munka van a felkészülésben”. Beszéljünk inkább a Kávészünet együttes által előadott Radnóti-vers- megzenésítésről!
Először is: Magyarországon az énekelt versnek több éve tartó reneszánsza zajlik. Ne csak a negyven éve töretlenül dolgozó, folytonosan megújuló, számtalan követőt kinevelő Kalákáról és a Hangzó Helikon sorozatról szóljunk, hanem például a Misztrál együttesről (új gyereklemezük az Álomkófic), a megzenésített Arany-versekkel a tavaly az év legjobb metállemeze díjat elnyerő Dalriada együttesről vagy Ferenczi Györgyről és a Rackajamról, akik Petőfi-lemezükkel az elmúlt években bejárták az ország iskoláit. Tehát népszerű, eredményes, sikeres műfajról beszélünk. A fenti pompás élmezőnyhöz képest a Kávészünet együttes nem nyújtott tévészereplésre méltó, országos színvonalú teljesítményt a bejátszásban. Amit beszélgetés ürügyén kihúztak belőlük a műsorvezetők, azt közel tíz éve már minden verséneklő formáció is elmondta tévében, újságban. Varró Dániel nem az egyetlen kortárs költő.
Ha tényleg ennyire nincs kultúra-közvetítői felhozatal, írjanak ki Kulturális szerkesztő-riporter kerestetik! versenyt az m1-en.
(Teadélután – m1, augusztus 2.)