Én nem tudom, kik azok Gyurcsányon kívül a régi szocialisták közül, akik várnak még egy utolsó, sorsdöntő dobásra. Kovács László alelnöksége, amit a teljes megújulás jeleként könyvelhetünk el, hiszen ez a többszörös veterán minden volt már, csak alelnök nem, arra is utal, hogy a legképtelenebb esetekben is adódhat ilyen lehetőség, s egyszer talán még Lendvai Ildikóból is lehet Lendvai Ildikó.
Az utóbbi húsz év politikai küzdelmeinek végleges fordulópontját jelenthetik az őszi önkormányzati választások. Ha a baloldal nem támad fel halónak látszó poraiból, akkor a Fidesznek jó néhány éve és elegendő ereje lesz ahhoz, hogy az ország helyzetét anyagi, erkölcsi és szellemi értelemben gyökeresen, mondhatni végérvényesen megváltoztassa. Ehhez természetesen meg kell őriznie azt a bizalmat, amit jelenleg élvez. Bár semmiképpen sem akarom magánvélekedésemmel növelni azt a mentális terhet, amely Orbán Viktorra nehezül, azt kell mondanom, elsősorban rajta múlik, hogy az elkövetkező években a józan ész uralkodik-e a politikában, s a döntések sürgető volta ellenére a hatalomgyakorlás megmarad a mértékletesség, az empátia, a szolidaritás és átgondoltság keretei között. Bármilyen kis (nagyot akaró) ország is vagyunk, a választópolgárok demokratikus jogukkal élve olyan erős legitimációhoz juttatták a miniszterelnököt, amit csak egy szellemileg, érzelmileg és erkölcsileg abszolút szilárd, s ebből következően szerény, alázatos, önmaga semmi voltát átérző személyiség kezelhet helyesen. Ha tisztában van azzal, hogy döntési szabadságát és cselekedeteinek milyenségét nem csupán a számára adott világ, idő és környezet befolyásolja, hanem túl mindezen, tudatában mindig jelen lesz a számonkérés lehetősége és a hatalomtól független távoli cél, akkor megőrzi azt a bizalmat és együttműködési hajlandóságot, amivel az ország népe feléje fordul. Elsősorban tehát neki kell tisztában lennie az érdemek milyenségével és sorrendjével, s okulni ellenfele, elődje példáján, akit a nagyravágyó önfejűség, az elhivatottság és tévedhetetlenség hamis érzése talán még attól is megfosztott, hogy legyen még egy utolsó dobása. Gondoljon arra, hogy ezt az embert, aki környezetében mindenkit semmibe vett, kihasznált és elnyomott, miképpen érte utol a szégyen, s miként maradt szégyentelen mind mostanáig.
Az valóban biztos, hogy nem kell törődni a szocialista és liberális elit jajveszékelésével, rémképeivel, viszont azt sem kell elhinni, hogy ez a végvonaglás. Az alázatnak semmi köze sincs a meghunyászkodáshoz, mivel az iránt kell alázatosnak lennünk, amiben hiszünk. A határozottság a hit egyik sarokpontja, s a legtermészetesebb válaszreakció rá a másban hívőkben fellobbanó gyűlölet. Azokat azonban, akik bennünk hisznek, s azt kívánják szolgálni, amit mi magunk, vitás kérdésekben csak is meggyőzni szabad, félresöpörni soha. A Fidesz egyetlen nagy értéket hordoz: a nemzet bizalmát. Ennek a bizalomnak egy része arra a csalódásra és hitszegésre épül, amely a szocialista hatalmi elitet jellemezte. Ettől az elittől, legyen bár szó harcmodorról, kultúráról, viselkedési módról, eszközökről és célról, korrupcióról és hasznos hazugságról, önhittségről és az emberek semmibevételéről, egy fikarcnyit sem szabad tanulni.
A Fidesznek és szövetségeseinek nyilvánvalóan az a céljuk, hogy a folyamatosan megújuló, köpenyeget váltó szocialistáknak, álliberálisoknak ne legyen több dobásuk. Ez a kormány és pártszövetség eddigi tevékenységéből világosan kiderül. Az önkormányzati választásokon bizonyosodhat be, hogy a küzdelmet sikerrel vívta-e meg a jobbközép. Hogy a folytatásban valóban elérhető-e a távoli cél: a nemzeti együttműködés, én nem tudom…
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
