Meg kell hallgatni az állampolgárok igényeit

A parancsnoki tekintély visszaállításának mikéntjéről, az állampolgárok bizalmának viszszaszerzéséről, a közbiztonsági stratégiáról, valamint egészségi állapotáról is beszélt a Magyar Nemzetnek adott interjújában Hatala József altábornagy, az Országos Rendőr-főkapitányság július elsején beiktatott vezetője.

Pályakép. Hatala József 1951. február 3-án Budapesten született. A közlekedési mérnöki diploma megszerzése után 1983-ban kezdte meg rendőrségi pályafutását a Budapesti Rendőr-főkapitányságon baleseti helyszínelőként. Egy évvel később elvégezte a Rendőtiszti Főiskolát, 1991-ben pedig jogászként is diplomázott. Beosztásaiban előbb vizsgáló, majd osztályvezető, később a közlekedésrendészet vezetőhelyettese, közrendvédelmi főosztályvezető lett. Hatala József 1996-tól a Készenléti Rendőrség helyettes parancsnoka, 1997. október 1-jétől a XX–XXIII. kerület rendőrkapitánya volt. 1998-ban, az első Orbán-kormány hivatalba lépése után ezredesi rendfokozatban az Országos Rendőr-főkapitányság közbiztonsági főigazgatójának nevezték ki. A 2001-ben vezérőrnaggyá előléptetett főkapitány-helyettest a Gyurcsány-kabinet megalakulása után Petrétei József akkori igazságügyi és rendészeti miniszter 2006. július 15-i hatállyal felmentette beosztásából. A tábornok nyugállományba vonult, altábornagyi kinevezést vehetett át az államfőtől, majd az akkor még Pintér Sándor jelenlegi belügyminiszter tulajdonában álló Civil Biztonsági Szolgálat vezérigazgató-helyettese lett. Hatala Józsefet Sólyom László köztársasági elnök június 15-ével ismét az aktív tábornokok közé emelte, Orbán Viktor miniszterelnök pedig július elsejétől országos rendőrfőkapitánnyá nevezte ki.

Szinte napra pontosan négy évvel azután, hogy az akkori miniszter különös körülmények között felmentette közbiztonsági főigazgatói tisztségéből, első számú vezetőként tért vissza a rendőrséghez. A szemébe nézett már azoknak, akik annak idején állítólag kaján mosollyal fogadták menesztését?
– Egy rendőri vezetőnek mindig tisztában kell lennie azzal, hogy az éppen betöltött beosztásából egyszer feláll, ezért a felmentésemen nem lepődtem meg. Sokkal inkább azon az otromba megoldáson, hogy azt a frissen kinevezett miniszter érkezése előtt tíz perccel hozták a tudomásomra, nem számítanak tovább a munkámra. Úgy mentem ki az ajtón, hogy az állomány nagy tisztelettel és megbecsüléssel búcsúztatott, és – a társszerveket is beleértve – nem találkoztam olyanokkal, akik örültek volna az eltávolításomnak.
– Amikor igent mondott Pintér Sándor belügyminiszter felkérésére, milyen feltételekkel vállalta, hogy megint felveszi az egyenruhát, és a szervezet élére áll?
– Bármennyire is meglepőnek tűnik, nem voltak feltételeim. Régóta dolgozom együtt Pintér Sándorral, aki pontosan ismeri a rendőrség működését, problémáit, és az ezzel kapcsolatos értékrendünk annyira megegyezik, hogy amikor eldőlt, ő lesz a belügyminiszter, nem gondolkodtam azon, elvállalom-e a felkínált beosztást.
– Milyen feladatokat szabott első főkapitányi értekezletén a parancsnokoknak?
– Azt mondtam nekik, hogy a munkájuk embert és családot próbáló hivatás, amelyet csak szakmai alázattal lehet űzni. Emberi és szakmai tisztességet és a törvények betartását várom el minden beosztottamtól. Senki sem véthet az emberi méltóság ellen, felelősséggel tartoznak azokért is, akik valamilyen okból őrizetbe kerülnek, és velük szemben is a törvények betartásával kell eljárniuk. Világossá tettem, hogy minden esetben a törvény teljes szigorát kell alkalmazni, akkor is, ha bárki támadólag lép fel bármely hatóság tagja ellen.
– Parlamenti bizottsági meghallgatásán a legfontosabb teendői között a parancsnoki tekintély visszaállítását említette. Hogyan képzeli ennek megvalósítását?
– Egy fegyveres testületben a parancsnoki tekintély nem egyik napról a másikra tűnik el, s ha ez bekövetkezik, nem is lehet ilyen rövid idő alatt helyreállítani. Végig kell gondolni, hogy milyen feltételek mellett lehet bekerülni a testületbe, milyen válogatást, előszűrést, oktatási rendszert kell alkalmazni a tiszthelyettes- és tisztképzésben. Azt vallom, már a tanintézetekben meg kell kezdeni a rendőri hivatásra történő nevelést, mert a jelentkezők jó része nem rendőrnek született, hanem a megfelelő képzés és a neki kínált egzisztenciális karrier lehetősége által válik azzá. Világos helyzetet kell teremteni azon a téren is, hogy a hivatást választók tisztában legyenek vele, ha megfelelő aktivitást mutatnak, és továbbképzik magukat, akkor komolyabb beosztásokba juthatnak, és tudják, hogy nyugdíjas korukban is megfelelő körülmények között élhetnek.
– Mi a dolga a parancsnokoknak?
– A parancsnokoknak elsősorban példát kell mutatniuk, és nem tehetnek olyat, amit nem tűrhetnek el a beosztottaktól. Úgy kell élniük, ahogy azt a rájuk bízott állománytól is el kell várniuk, törődniük kell a nekik alárendeltekkel, azokkal a rendszerbe bekerülő fiatal rendőrökkel, akik koruknál fogva nem is rendelkezhetnek megfelelő szakmai és élettapasztalattal. Az a dolguk, hogy segítsék a beosztottakat a pályakezdés buktatóinak elkerülésében, neveléssel, oktatással, és ha kell, fenyítéssel készítsék fel az állományt a feladatra.
– Arról van szó, hogy az elmúlt évek alatt semmivé vált a vezetők felelősségtudata, és az állomány magára maradt?
– A probléma kialakulásában olyan objektív körülmények is közrejátszottak, mint az a jelenség, hogy az állomány jelentősen megfiatalodott, ami lényegében örvendetes, ugyanakkor nem feltétlenül jó. Az elsőéves, pályakezdő rendőrnek az egy évvel korábban végzett társa már a járőrvezetője, vagy közel azonos korú tiszt az elöljárója a vele egyidős állománynak. A parancsnoki hierarchiában felfelé haladva a korból adódóan jelen kéne lennie a szakmai tapasztalatoknak, azonban az, hogy a beosztottak és a parancsnokok is fiatalok, és élettapasztalatok híján vannak, nem az ő hibájuk. A rendőrség 43 ezres állományából ma alig több mint 450-en dolgoznak azok, akik ötven évnél idősebbek, ugyanakkor 15 ezren kevesebb mint tíz éve szolgálnak a testületnél. A fiatal állomány nem tud megfelelően kezelni egyes konfliktusos helyzeteket, és ezek a kudarcok nem erősítik bennük a szakmai elhivatottság kialakulását. Ezzel együtt azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a tiszthelyettes-állomány egy része jelenleg napi, filléres gondokkal küzd.
– Mára szinte mindennaposak azok a hírek, hogy roma családok egymás közötti verekedéseit megakadályozni próbáló rendőrökre a rokonok fegyvernek minősülő eszközökkel is rátámadnak, szidalmazzák őket, és vitatják illetékességüket is. Hogyan lehet egy olyan településen visszaszerezni a rendőrség tekintélyét, ahol az is előfordulhat, hogy megkergetik a törvény nevében eljáró egyenruhásokat?
– Ehhez sem elég két hét, bár ezalatt is sokat lehet tenni a jelenség ellen. Nem véletlenül vezényeltük ezekre a helyekre a Készenléti Rendőrség egyes egységeit, miután voltak olyan települések, ahol az említett csoportok és a rendőrség között olyan mértékű konfliktusok alakultak ki, hogy azokat már csak külső, nem oda kötődő erők segítségével lehetett kezelni. Ez csak úgy elfogadható, ha a rendőrség kizárólag a törvény szerint jár el, de ha annak oka van, kemény és határozott fellépést mutat. Nem lehet kétséget hagyni afelől, hogy a rendőrség képes fenntartani a rendet, de ennek része az is, hogy a településeken szolgálók állandó kapcsolatot tartsanak a polgármesterrel, a tanítóval, a polgárőrséggel és a lakossággal is azért, hogy meg tudják oldani az ott lakók problémáit. Igen fontos a kilencvenezer fős polgárőrséggel való együttműködés, mert az ország felét lefedő szervezet nagy segítséget nyújt a bűnmegelőzésben, és kiegészítheti a helyenként még hiányos létszámban jelen lévő rendőrséget. Egyetlen rendőrség sem képes az ott élőktől elszakadva fenntartani a rendet, ezért meg kell hallgatni a lakosság igényeit.
– Ebben állna az ön által szintén kiemelt feladatként említett állampolgári bizalom visszaállítása?
– Részben igen, de a rendőrség tekintélyének az sem használ, ha az adófizetők azt hallják, olvassák, hogy a szervezet nem fizette ki a számláit, pénzügyi gondokkal küzd. Nem arról van szó, hogy bárki is felelőtlenül akar bánni az adóforintokkal, de az államnak a működés minden feltételét biztosítani kell. A bizalom része az is, hogy az állampolgárok tudják, a rendőrségnek nincsenek rendezetlen ügyei.
– Orbán Viktor miniszterelnök a Belügyminisztérium ünnepi állománygyűlésén azt mondta, lesz elegendő pénz a rendvédelmi szervek működésére. Számít arra, hogy záros időn belül sikerül felszámolni azt a több mint ötmilliárdos hiányt, amit a szervezet évek óta görget maga előtt?
– Nem akarok abba a hibába esni, hogy figyelmen kívül hagyom az ország gazdasági helyzetét, de a miniszterelnök úr kijelentése alapján ezt a helyzetet rendezettnek tekintem. Úgy gondolom, hogy amikor a rendőrség olyan kiemelt feladatokat teljesít, mint a természeti katasztrófák elhárítása, a nemzetközi kötelezettségeinkből adódó rendezvények biztosítása vagy az önkormányzati választások rendjének fenntartása, akkor is minden támogatást megkapunk ahhoz, hogy a tőlünk megszokott legmagasabb színvonalon teljesítsünk.
– Magyarország nemsokára átveszi az unió soros elnöki tisztségét. Várható, hogy többször is megbénul a főváros közlekedése?
– Ez az esemény az egész országnak nagy kihívás, ezzel együtt az események nagy része valóban a fővároshoz kötődik majd. A korlátozásokat és a lezárt városrészek elkerülésének lehetőségeit kellő időben a lakosság tudomásra hozzuk, és biztos vagyok benne, minden budapestitől nagy megértésre és segítségre számíthatunk.
– Mi a rendőrség sokat emlegetett közbiztonsági stratégiája?
– A stratégia kidolgozása július elsejével indult, és az a cél, hogy a parlamenti ciklus végére elérjük, az égető gondok vidéken, főleg a kistelepüléseken megszűnjenek, ne kelljen az embereknek attól félniük, hogy veszélyben a vagyonuk vagy fiatalkorú rablók áldozataivá válnak. Úgy gondolom, azok a büntetőpolitikai változások, amelyek most történtek, jó irányba mutatnak, és a kisebb súlyú lopások sem maradnak büntetlenül. Módszeresen kell megdolgozni az emberek bizalmáért, s minden törvénytelenségtől meg kell védenie a rendőrségnek azokat, akik tisztességesen élnek.
– Alig két hónappal azután, hogy felmentették, és jöttek a 2006. őszi tüntetések, a Gyurcsány-kormány azzal próbálkozott, hogy szakértőként vegye igénybe tapasztalatait. Mit kértek és mit ígértek önnek, mielőtt nemet mondott?
– A köztévé 2006. szeptember 18-i ostromának másnapján Petrétei József akkori igazságügyi és rendészeti miniszter hivatott, és főtanácsadónak akart felkérni, de úgy gondoltam, nem fogadhatom el az ajánlatát. Nem voltam sértődött, de úgy éreztem, hogy ebből a helyzetből kudarc nélkül nem tudnék kijönni, s abban az időben már – nem jószántamból, de – általam választott civil pályán dolgoztam, amivel ez a megbízatás nem fért volna össze. Az, hogy mit ajánlottak volna a tanácsaimért, ki sem derült, mert a tárgyalás nem jutott el eddig a pontig.
– Megtörtént az átadás-átvétel. Milyen állapotban vette át a rendőrséget az elődjétől?
– Bencze József volt főkapitány korrekt módon vezényelte le az átadást, s kollégáim jelenleg is tanulmányozzák a dokumentumokat. Az ismert költségvetési számokon túl háromezer fő hiányzik a hivatásos állományból, de ezzel együtt a határőrség integrációja után végrehajtott létszámelosztás következtében máig vannak súlyeltolódások a megyei főkapitányságok között. Nem tartom szerencsésnek, hogy egy rendvédelmi szerv költségvetésében tételként szerepel a kiszabott bírságokból származó bevétel is, mert ezt az állampolgárok keserű szájízzel veszik tudomásul. Úgy gondolom, a következő időszakban a rendezett, kiegyensúlyozott büdzsé segítségével javulnak a munkakörülmények, és végrehajthatjuk azokat a fejlesztéseket, épületfelújításokat, amelyek régóta váratnak magukra. Az állomány a vezetőváltás ideje alatt túl sokat foglalkozott a találgatásokkal, ám most minden rendőrnek és parancsnoknak vissza kell térnie az esküjében vállalt feladataihoz, a tisztességes munkához, amit nagyon következetesen fogok irányítani és számon kérni mindenkitől.
– Most az izgatja az állományt, hogy milyen változások várhatók a megyei főkapitányságok élén. Rendőri berkekben egyesek azt is tudni vélik, többen is lobbiznak önnél a „jobb fekvésű” megyékért. Mi várható?
– Az elmúlt négy évet kivéve a megyei vezetők jó részével együtt dolgoztam, ismerem emberi és szakmai képességeiket, és folyamatosan értékelem őket annak alapján, hogy miként állnak hozzá az új helyzethez, a feladatokhoz és az elvárásokhoz. Jelenleg nincs szó arról, hogy a megyék élén változások várhatók. Nálam senki sem próbált beosztásért lobbizni, azonban meghallgatom a tanácsokat, egyes esetekben pedig ki is kérem a munkatársaim véleményét. A vezető személyére a főkapitány tehet javaslatot, a kinevezés joga pedig a belügyminiszteré, azonban adott esetben én csak olyan jelölttel állok elő, akinek meggyőződtem a képességeiről, és méltónak tartom arra, hogy egy ilyen nagy létszámú egységet vezessen.
– Amikor kiderült, hogy Hatala József lehet a következő főkapitány, olyan hírek is napvilágot láttak, amelyek szerint súlyos műtéteken esett át, és nem dolgozhat teljes terheléssel, mert nem bírja a szíve. Milyen egészségi állapotban van az első számú vezető?
– A városi legenda részének tartom a többszöri műtétről szóló híreket. Átestem egy operáción, azonban ez nem járt semmiféle egészségügyi korlátozással. Sem az orvosok, sem a feleségem nem mondta, hogy kíméljem magam a munkában, és az ismerőseimnek sem az jut az eszükbe rólam, hogy pihennem kéne. Kiválóan érzem magam, jó erőben vagyok, kirándulni járok, nincsenek káros szenvedélyeim, és a kenuzás mellett gyakran teszek meg hosszabb távokat kerékpáron is.