Monaco nagy gondja a rengeteg pénz

II. Albert monacói herceg öt éve lépett trónra. Sok monacói polgár az idős és beteg, ám karizmatikus apa uralkodása után valóságos paradicsomot képzelt el a jó korban hatalomra lépő herceg irányítása alatt. A türelmi idő már rég lejárt, de az újabb aranykor még várat magára.

Átlagon felüli fizetések. Monaco lakossága 32 ezer fő, érdekesség, hogy ezek közül csak nyolcezer tekinthető született „sziklalakónak”. A hercegség területe mintegy kétszáz hektár, amelyből 34-et a tengertől zsákmányoltak el. Az egy főre eső össznemzeti termék meghaladja az 50 ezer eurót, amely a földrészen az egyik legmagasabb. A hercegségben egyébként naponta 44 ezer személy dolgozik, többnyire a szomszédos Franciaországból érkeznek. A havi átlagfizetés 2500 euró körül van, ez majd ezer euróval haladja meg a franciát. A monacói bankok 75 milliárd dolláros betétállományt kezelnek. (P. T.)

Bár feszült helyzetről azért nem kell a Földközi-tenger partján magasodó, két négyzetkilométeres „Sziklán” tartani, de azért a Franciaországtól körülvett piciny hercegségben is fogytán a türelem. Megannyi reménnyel övezve a napokban ünnepelte trónra kerülésének ötödik évfordulóját II. Albert, Monaco hercege. A díszes beiktatáson felejthetetlen beszédet mondott: mondandója teli volt a nagy klaszszikusok és a közelmúltban elhunyt államférfiak idézeteivel, mégis a XXI. századnak szóló valóságos programbeszéd hangzott el a szájából. Ereje teljében lévő, világos gondolatokat megfogalmazó, abszolút uralkodó jutott osztályrészül az eddig sem nélkülöző monacói polgároknak. Mire számíthattak még, hiszen ez a legjobb ajánlólevél, amelyet egy új herceg bemutathat.
És voltak ígéretek is tömegével. Elsősorban Monaco területének növelése. Na nem a szomszédos Franciaország annektálásával, hanem a tenger felé, ahol kis szigetekkel növelték volna meg Monaco beépíthetőségét. Öt év telt el, és a tervek még mindig csupán papíron léteznek. Ráadásul ott van Dubaj példája, ahol még a gazdasági válság hatása ellenére is sikeres a tengertől elvett terület értékesítése, és idegenforgalmat gerjesztenek.
A másik nagyszabású ígéretbe azonban jócskán beleszólt a gazdasági visszaesés. Öt évvel ezelőtt egyik mentsvára volt a nem éppen jogszerűen szerzett jövedelmeknek Monaco. Akkoriban II. Albert valóságos tengermelléki Genfet vizionált, amely banki szolgáltatásaival méltó versenytársa lesz a svájci városnak.
Azóta azonban megváltozott a helyzet. A nemzetközi nyomás és a saját jól felfogott érdek eredményeként fokozatosan le kellett mondania az országnak az ellenőrizetlenül a hercegségbe áramló tőkéről. Monaco a határozott rendszabályok alkalmazásával elkerülte azt, hogy a nemzetközi pénzügyi szervezetek a fekete vagy a szürke zónába sorolják, ami a jövőben tetemes károkat okozott volna a pénzügyi szektornak. Így megmaradt a tisztes haszon, de elmaradt a betétek számában és összegében remélt látványos növekedés. Azért ne sirassuk Monacót, továbbra is őrzi egyik vezető helyét a pénzvilágban.
Amiben a herceg nem hibázott uralkodói céljait számba véve, az a környezetvédelem zászlóra tűzése, ami számára korántsem divatos dolog. Az évszázad közepére Monaco megszabadul mindenfajta környezetet károsító anyagtól. Ezt komolyan is gondolják, ugyanis a herceg nevét viselő alapítvány ezért fáradozik. Nemcsak minden környezetvédelmi megállapodáshoz csatlakoztak, hanem határozott vitát vállaltak fel a nagyobb országokkal, amelyek hanyagolják a természet védelmét.
Külföldön jobb II. Albert megítélése, mint hazájában, ám ez a nagy szomszédban hatalmon lévő politikussal is előfordul. Érthetően fontos számára az amerikai gyökere, hiszen anyja, Grace Kelly nemcsak hollywoodi sztár volt, hanem egy neves philadelphiai család sarja. Albert az Egyesült Államokban végezte felsőfokú tanulmányait, ahol számtalan barátja van. Talán túlképzett ez a sportszerető, szerény férfi. Mint mondják róla, III. Rainier nem a monacói hercegségre, hanem a brit korona birtoklására készítette fel fiát. Mások véleménye szerint Albert még mindig nem nőtt fel, inkább érdeklődik hobbijai, mint az állam irányítása iránt.
De a külső körülményeket figyelembe véve, vajon mi lehet a döntő oka, hogy alattvalói inkább alacsonyabb osztályzattal értékelik uralkodásának eddig eltelt időszakát? – tette fel a kérdést az Express francia magazin. A helyiek válaszai közül egyet emeltek ki, ez a határozatlanság. Ám az újság hozzáfűzi: ez még megváltozhat a későbbiekben.
A monacói abszolút uralkodási rendszerben minden határozaton csak a herceg neve szerepel. Minden döntésért az övé a felelősség. Talán emiatt fél határozatot hozni Albert? Vagy a túl nagy számú ismerős miatt, akik így vagy úgy, de befolyásolni szeretnék az uralkodót? A megfigyelők szerint – jó monacói szokás szerint – a palotában túl sok az ármánykodás, cselvetés, egymás akadályozása, csak az ő javaslata találjon meghallgatásra.
A francia lapok megrökönyödve közölték, hogy az elmúlt másfél évben a hercegségben 54 tüntetés volt, ez már majdnem vetekszik a nyughatatlan franciák megmozdulásaival. Tudni kell, hogy Monte Carlóban csak a járdán lehet tüntetni, viszont ezt a rendőrség biztosítja. A közelmúltban nyolcan demonstráltak, mégpedig magasabb munkabért követelő, bakkarát felügyelő kaszinói alkalmazottak. Ők az elit, borravalóval együtt úgy havi húszezer eurót (körülbelül hatmillió forintot) kereshetnek. Forradalmi helyzetről beszélni azért túlzás.