Nő a felháborodás Duisburgban

A kórházban belehalt sérüléseibe az a 21 éves nő, akit a duisburgi technopartin bekövetkezett tragédia helyszínén még sikerült újraéleszteni. Ezzel húszra nőtt a halálos áldozatok száma. Közben kiderült, hogy az eddig hangoztatott állításokkal szemben nem háromszáznegyvenen, hanem több mint ötszázan sérültek meg a fesztiválon.

Duisburgban rohamosan csökken a város vezetősége iránti bizalom. A tragédiához vezető technofesztiválról számtalan új, mindeddig elhallgatott, vagy tudatosan elferdített információ lát napvilágot.
Negyvennyolc órán keresztül egyfolytában háromszáznegyven sebesültről beszéltek, holott számuk meghaladta az ötszázat. Közben tizenkilencről húszra emelkedett a halottak száma, mivel belehalt sérüléseibe az a 21 éves lány, akit a helyszínen még sikerült újraéleszteni.
A horrorrendezvényt biztosító rendőrök munkájának felülvizsgálatát az államügyészség átadta a kölni kapitányságnak, hogy valós képet tudjon alkotni az eseményekről. A duisburgi hatóságokkal szemben tanúsított bizalmatlanság egyik oka, hogy a Love Parade engedélyezési okmányát csak szombat reggel, röviddel a rendezvény kezdete előtt írták alá. Előzőleg ugyanis heves vita folyt a fesztivál biztonságos lebonyolítását veszélyeztető tényezőkről. A városi tanácsban azonban a főpolgármester, Adolf Sauerland akarata érvényesült. A kereszténydemokrata politikus semmiképpen sem akart lemondani a „RUHR2010 – kulturális világváros” műsorán is szereplő technopartiról, amelytől azt várta, hogy új fényt ad majd a súlyosan eladósodott, rekord-munkanélküliségtől sújtott, szürke iparvárosnak. A lehetséges előnyök, a sajtónyilvánosság lehetősége nagyobb súllyal esett latba, mint a látogatók biztonsága. E cél szolgálatában két esztendőn keresztül fokozódó nyomás nehezedett a város építési hivatalának munkatársaira, akiket rákényszerítettek arra, hogy feladják a fesztivállal kapcsolatos aggályaikat. A városi tanácsot Bochum példája sem tudta befolyásolni, ahol 2009-ben a nem megfelelő infrastruktúrára hivatkozva lemondták a mamutrendezvény lebonyolítását.
A tragédia nem mentes anyagi érdekektől sem. A város nem tudta vállalni a rá eső, 840 000 eurós költségeket és szponzorok után nézett. Ezek egyike annak a fitneszstúdió-láncolatnak a tulajdonosa, aki egyben a Love Parade-ot rendező vállalkozás üzletvezetője is. Ugyancsak bizonytalan lábakon áll a halottak rokonainak és a sebesülteknek nyújtandó kártérítés kérdése. A rendezvényt 7,5 millió euróra bebiztosították ugyan, de ez az összeg aligha lesz elegendő a jóvátételek és fájdalomdíjak kiegyenlítésére.
A technoparti színhelyéhez, a volt teherpályaudvarhoz vezető alagútban gyertyák lángja, virágcsokrok, a felelősség tisztázását követelő táblák és gyászoló polgárok emlékeztetnek Duisburg világháború utáni történetének legtragikusabb eseményére.
Ám hiába várják a polgárok, hogy a főpolgármester vállalja magára a szerencsétlenségért a politikai felelősséget, Adolf Sauerland ennek nem hajlandó eleget tenni.