Pálma teher alól

Ha azt nézzük, hogy a pekingi olimpián elért nyolcadik helye is egy újrakezdés után született meg, akkor Fazekas Róbert vasárnap bő egy évvel a gerincműtétje után már másodszor kapaszkodott vissza a diszkoszvetők elit társaságába. Az eredményeit tekintve kétségkívül újra itt van, a 35. születésnapja előtt is, kézzelfogható bizonyíték erre a barcelonai Eb-bronza. Bizonyos kapuk azonban hat évvel Athén után is zárva vannak előtte.

Nagyon izzadt a tenyere, amikor az utolsó sorozatban előbb a sydneyi és athéni olimpiai bajnok litván Alekna, majd a pekingi győztes Kanter dobott?
– Attól nem tartottam, hogy Alekna megelőz, látszott, hogy ő most nincs nagy formában. Kanter viszont tényleg veszélyes volt, miként be is bizonyosodott, hiszen hatodikra érte el a legjobbját. Szerencsére néhány centivel mögöttem maradt.
– Mekkora kő esett le a szívéről?
– Abban a percben fel se fogtam, hogy már biztosan dobogóra állhatok, hiszen én következtem, és jómagam is javítani szerettem volna. Szóval nem az járt a fejemben, hogy én vagyok a harmadik, és ez mekkora nagy dolog most az esetemben, hanem az, hogy ketten előttem vannak, és meg kellene őket előzni. Maximalistaként bennem volt, hogy milyen jó lenne nyerni. Sajnos az igazán nagy dobás nem jött össze, és reálisan nézve persze tudom, hogy az aranyéremre nem volt esélyem. Felpörgetett idegállapotban azonban az ember nem reálisan gondolkodik, hanem megy előre leszegett fejjel, és az dolgozik benne, hogy minél előrébb jusson.
– Nagyon messziről indult. Pontosan mikor volt a gerincműtétje?
– Tavaly június 14-én.
– Amikor lekerült a műtőasztalról, hitte volna, hogy akárcsak indulhat az Európa-bajnokságon?
– Elszánt voltam. Egy szombati napon engedtek ki a kórházból, de hétfőn már mentem edzeni, és száznegyven kilót nyomtam fekve.
– Ha ezt az orvosa megtudja, ő kap infarktust…
– Azért igyekeztem betartani az instrukciókat, és rengeteget köszönhetek az erőnléti edzőmnek, Füzy Gábornak, aki meggyorsította a rehabilitációmat. Napi szinten gyötört olyan gyakorlatokkal, amelyek nem hoznak ugyan látványos izomnövekedést, de a gerincoszlop melletti kisebb izmokat fejlesztik, hogy megerősödjenek, és később bírják majd a terhelést.
– Úgy néz ki, bírták.
– Azt azért elárulom, a két kezemen meg tudom számolni, hány olyan edzésem volt, ami után azt mondhattam, ez jólesett. Folyamatosan fájdalomcsillapítókat kellett szednem, naponta ötöt-hatot olyanból, amiből az átlagember egyet vesz be.
– Korábbi versenyzőtársa, jelenlegi edzője, Annus Adrián szerint ötezer dobás hiányzott ahhoz, hogy igazán felkészülten legyen ott az Eb-n. Tényleg ennyi?
– Ez már a felső határ, az is sokat jelenthetett volna, ha kétezer dobással több van mögöttem. Csak háromezer-ötszáz volt, és ez bizony kevés. A kívülállónak persze ez is soknak hat, ám megvan az a bizonyos dobásszám, ami szükséges ahhoz, hogy a versenyző felkészülten utazzon ki az év fő versenyére. Nekem ráadásul ott vannak a kimaradt évek is…
– Ha jól néztem utána, Varsóban második lett a most Eb-t nyert Malachowski mögött, Rethimnóban és Novo Mestóban nyert. Több versenyen nem indult?
– Még Zágrábban. Voltak versenyeim, a gond az, hogy csak B kategóriásak. És Varsót leszámítva, ahol ott volt Malachowski, a legjobbakkal nem találkoztam. Így a világbajnok Hartinggal, Kanterrel, Kővágó Zolival sem, holott ők lennének az igazi ellenfeleim. Anélkül, hogy bárkit is lebecsülnék, a kisebb versenyeken mégsem ugyanaz a motiváció. Ezt mindenki akkor találja meg, ha magával azonos képességbeliekkel versenyezhet. Én már nyertem Eb-t, voltam olimpiai bajnok is, ha nem is sokáig… S akinek valaha volt doppingesete, vagy akárcsak efféle ügybe keveredett, azt a nagy versenyeken nem látják szívesen. Óriási harcot kell folytatni a szervezőkkel.
– Mindenkinek? Dwain Chambers is csak B kategóriás versenyeken szedné a lábait?
– Ő azért nem, és akadnak más kivételek is. Nincs egyenlőség, s minden a versenyző menedzserén múlik. Korábban Babinyecz József csoportjába tartoztam, de a legnagyobb barátságban elváltunk, mert ő már nem akarta felvállalni a harcot, és ezt el is fogadtam. Azóta Knipl István szervezi a versenyeimet, aki jóval fiatalabb, agilis, és szívesen harcol értem.
– Most azért az Eb-bronz is növeli az ázsióját, nem?
– Reménykedem, jövőre majd kiderül.
– Addig is a hét végén Debrecenben ki nyeri a magyar bajnokságot?
– Kővágó Zoli.
– De gyorsan rávágta.
– Mert én nem indulok. Elfáradtam, fáj mindenem, és a hatvanhat méter fölötti eredményem aligha ismételném meg. Kicsit pedig most igazán nem szeretnék dobni.