Magyarországon nem divat, olyan műveket gyűjteni, amelyek hordozóanyaga nem vászon vagy időt álló fatábla, amelyet nem öntenek bronzba, faragnak kőbe vagy fába. A papírtól legtöbben ódzkodnak, de a XX. századi magyar műgyűjtés történetében szerencsére voltak kivételek is. Az egyik legjelentősebb Majovszky Pál, egykori minisztériumi főtisztviselő csodálatos rajzgyűjteménye volt, amelyet ő 1934-ben a nagyar államnak, a Szépművészeti Múzeumnak adományozott. E nagyszerű adományban szerepelt szinte valamennyi jelentős impresszionista és posztimpresszionista mester rajza, vízfestménye. Ahogyan Baán László fogalmazott a veszprémi kiállítás megnyitóján: miként egykor Majovszky Pálé, úgy ma Vass László gyűjteménye arra is példa, hogy a magángyűjtemények sokszor elvégzik a közgyűjtemények feladatait is, vagy kiegészítik azt. Sokan és régóta mondják, a magyarországi művészet igazán csak egyetemes összefüggéseiben értékelhető, becsülhető és szerethető – ezt bizonyítja a Vass-gyűjteményben őrzött papírmunkákból rendezett tárlat is.
Vass László nemzetközi hírű cipészmester majd négy évtizeddel ezelőtt egy Barcsay Jenővel való találkozás hatására vált műgyűjtővé, elsősorban a geometrikus, konstruktív törekvések vonzották, de nyitottságára jellemző, hogy gyűjteményének különös értékei között ott van például Tóth Menyhért számos alkotása is. A veszprémi tűztorony tövében hét évvel ezelőtt nyílt meg a gyűjteménye jelentős értékeit bemutató múzeum, miután az alkotásokat hosszú távú – huszonöt éves – letétbe adta a városnak. A 179 kép veszprémi kiállításához a város a tűztorony közvetlen szomszédságában álló épületekkel, illetve azok múzeumi célú átalakításával járult hozzá. A város adta a mintegy 130 millió forintot kitevő költségek hatvan százalékát, emellett 15 millióval járult hozzá a költségekhez a gyűjtő, támogatta az ügyet a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és majdnem 30 millió forintot a Széchenyi-terv-pályázaton nyertek el a múzeum létrehozására. Az épületegyüttest a Turányi Gábor Ybl-díjas építész vezette Turányi és Simon Építésziroda alakította át múzeumi célokra, mégpedig úgy, hogy az eredeti, XVIII– XIX. századi formák tökéletesen érvényesülnek, az új anyagok és terek belesimulnak az eredetiek által hordozott hangulatba.
A kilenc teremből álló múzeum bejárata előtt állították fel Pán Márta egyik szobrát, amelyet a gyűjtő a városnak adományozott. A termekben magyar – köztük Barcsay Jenő, Korniss Dezső, Lossonczy Tamás, Gyarmathy Tihamér – és nemzetközi – például Max Bill, Kenneth Martin, Francois Morellet – műveiből rendezett állandó kiállítás látható, amelyhez a gyűjtemény karakteréhez illeszkedő, a geometrikus, konstruktív, minimalista törekvések különböző szegmenseit bemutató időszaki tárlatok társulnak. Ezek közé tartozik A gondolat szépsége című bemutató is, amelynek nemzetközi anyaga a Bauhaus mestereként is számon tartott Johannes Itten (1888–1967) és generációja munkáival kezdődik, s az 1967-es születésű brit Sarah Morris műveivel zárul, olyan mesterek műveit sorakoztatva fel, mint Rupprecht Geiger, Sol LeWitt, Jiri Kolár, Jan Voss, Bridget Riley. A magyar művek sorát Barcsay „tájrajzai” indítják, s három generáció szobrászai és festői, Hetey Katalin, Pán Márta, Konok Tamás, Deim Pál, Csiky Tibor, Bak Imre, Megyik János, Haász István rajzai, nyomatai folytatják, vezetik el Nádler István 2010-es gesztusfestményének köszönhetően egészen a jelenig.
(A gondolat szépsége, Veszprém, Vass László Gyűjtemény, okt. 16-ig.)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
