Hitelfrász a működtetőknél. Nemcsak a lakosságnak, de azoknak a befektetőknek is komoly gondot okoz a forint gyengülése, amelyek a 2006-os kapacitástenderen győzedelmeskedve építettek szélerőművet hazánkban. Ennek oka, hogy a beruházások többsége euró- vagy svájcifrankalapú hitelből épült, a megnövekedett törlesztőrészletek pedig nem gazdálkodhatók ki a megtermelt áram árából. A jelenségnek már megvan az első áldozata is: a Gyulawind Kft. A törökszentmiklósi, jelenleg üzemen kívül lévő, 1,5 MW teljesítményű szélerőmű üzemeltetője ellen felszámolás indult, ezért az energiahivatal visszavonta a társaság kiserőművi engedélyét. A Greenfo.hu szakportál szerint az eset várhatóan nem lesz egyedi, és egyre több szélerőmű-üzemeltető kerül majd nehéz helyzetbe, ha a forint továbbra is gyenge marad az euróval és a svájci frankkal szemben.
Egyelőre nem tudni, mikor ír ki új tendert szélerőművek építésére a Magyar Energia Hivatal (MEH), azt azonban sejteni lehet, hogy a következő kiírásban csak azok nyerhetnek, akik vállalják, hogy erőművük igazodik majd a hálózati igényekhez, vagyis szabályozható lesz. A tavaly augusztusban közzétett, összesen 410 megawattnyi új kapacitás kiépítéséről szóló előző pályázatot ugyanis pont azért vonták vissza, mert a jelentkezőknek túl kis hányada vállalta, hogy szükség esetén a rendszerirányító kérésére alacsonyabb szintre vigyék le termelésüket. Igaz, a tender kiírásakor ez még nem is volt az elbírálásban nagy súllyal megjelenő követelmény, csakhogy az új kormány megalakulása után a szakminiszter közzétett egy rendeletet a szélerőművi kapacitás létesítésére irányuló pályázati kiírás új feltételeiről, s ebben kibővítette a tender célját. A „fejlesztéspolitikai célok elősegítése” kitételt egy mellékmondattal toldották meg, amely így hangzik: „a villamosenergia-rendszer szabályozhatóságának és biztonságos működésének fenntarthatósága mellett”.
A villamos energia az egyetlen olyan termék a világon, amelyet a megtermelése pillanatában értékesítenek is. Magyarán minden pillanatban annyit kell termelni belőle, amennyit a fogyasztók az adott pillanatban el is fogyasztanak. Az egyensúly fenntartása a Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító (Mavir) Zrt. feladata. Ha a termelés többnek bizonyul a pillanatnyi fogyasztásnál, a Mavir az úgynevezett kiegyenlítő erőművek – ezek többnyire rugalmas, gáztüzelésű blokkok – termelését csökkenti, ha pedig áramra van szükség, „felpörgeti” őket. Ezt a szaknyelvben fel-, illetve leszabályozásnak hívják. A rendszerirányító honlapján fellelhető adatok szerint a leszabályozás mértéke esetenként meghaladja, a felszabályozásé pedig alulról súrolja a kétszáz megawattot, ennyi kapacitást kell ki- vagy betenni a rendszerbe a termelés és a fogyasztás pillanatnyi alakulásának függvényében. Ennyivel megoldható a jelenleg körülbelül 200 megawatt összkapacitással működő hazai szélerőműpark ingadozó teljesítményének kiszabályozása is, még 410 megawattnyi hektikus termelésű, ráadásul szabályozhatatlan termelőkapacitás belépése azonban már súlyos gondokat okozhatna. A szélerőművekkel ugyanis az a legnagyobb probléma, hogy termelésük nem egyenletes, és alig tervezhető előre. Ha fúj a szél, termelnek, ha nem vagy kevésbé fúj, termelésük visszaesik.
Hazánkból nézve Ausztria a szélerőművek országának tűnik, hiszen már a határ magyar oldaláról is feltűnik a rengeteg lapátkerék. Joggal merülhet fel a kérdés, ott miért nem okoz problémát ezek rendszerbe állítása. A válasz egyszerű: a szomszédban a Dunára telepített rengeteg tározós-szivatytyús erőmű segítségével könnyedén simítják el a rendszer kilengéseit. Ha ott éppen többlet mutatkozik a termelésben, a felesleggel a folyó vizét egy magasabb helyen kialakított tározóba pumpálják, majd áramhiány esetén ráengedik egy turbinára, amely áramtermelésével helyreállítja a rendszer egyensúlyát. Hazánkban is terveztek hasonló erőművet a nagymarosi beruházással kapcsolatosan, de azóta már a tervek szintjén sem létezik. Ennek híján marad a hagyományos módszer, vagyis a gáztüzelésű erőművek termelésének időszakos visszafogása vagy emelése, ami meglehetősen drága mulatság. Pedig a szélenergia amúgy sem olcsó: a megújuló forrásokból termelt áramért tavaly összesen 23,3 milliárd forintot fizettünk, amiből 11,6 milliárd forintot tett ki az a támogatás, amelyet a tisztább termelési technológiák terjedésének elősegítésére áldoznak a fogyasztók.
A MEH honlapján közzétettek szerint a hivatal továbbra is kiemelten fontosnak tartja a megújulóenergia-termelés részarányának növelését, ami egyébként uniós kötelezettség is. A hivatalnak minden év végéig jelentést kell készítenie arról, hány megawattnyi szélerőművi kapacitás kerülhet a rendszerbe, s ha kiderül, hogy van mód a bővítésre, azt a jelentést követő harminc napon belül nyilvánosságra is kell hozni. Feltételezve, hogy az új pályázat alapvető követelménye lesz a szabályozhatóság, vagyis hogy pillanatnyi áramfelesleg esetén a szélerőművek teljesítményét is vissza lehessen venni, az új pályázat akár több kapacitást is a rendszerbe engedhet, mint amennyit az eredményhirdetés nélkül lezárt tender tartalmazott. A Magyar Energia Klub álláspontja szerint ugyanakkor az eddig történtek elriaszthatják az iparági befektetőket Magyarországtól, és több milliárd forintos kárt okozhatnak a korábbi pályázóknak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!