Szabó Pál emlékezete Biharországban

Minket elhallgatni lehet, de kikerülni nem – ez a Szabó Páltól származó mondás lett a jelmondata azoknak az ugraiaknak, akik elhatározták, hogy e századba is áthozzák az életműből, ami érték.
Szülőföldem, Biharország – ezzel a címmel jelent meg idén a Napút harmadik számában az Égalj rovat, amelyet a biharugrai önkormányzat szponzorált. Az írás azt mutatja be, hogyan próbál egy gazdag hagyományú, ám a jelenben nehéz sorsú település emléket állítani ismert szülöttjének, a népi íróként jegyzett Szabó Pálnak. Szluka Mátyás helyszíni tudósításából és Szoboszlai Zoltán történeti bevezetőjéből megtudhatjuk, hogy ugyan a népi írók munkássága iránti érdeklődés gyérülni látszik, azért a kultúrát szerető ember, aki adott esetben szervezőként is felléphet, mindig tehet valami pozitívat az ügy érdekében.
Korábban irodalmi és prózamondó versenyt tartottak Szabó Pál emlékére Biharugrán – tudtuk meg Vígh Ilona polgármestertől. A térség közép- és általános iskolái tucatnyi csapattal képviseltették magukat a nemes versengésen, amelynek prózamondó része a könyvtárban, az irodalmi vetélkedő pedig a Madárvártán zajlott.
Biharország szélén úgy gondolják, hogy a Lakodalom, Keresztelő, Bölcső trilógia szerzője a magyar parasztság múlt századi sorsának egyik leghitelesebb ábrázolója volt, itt a munkájából készült film, a Talpalatnyi föld klaszszikus értéke a minta. Nemrégiben pályázaton nyert pénzből újították fel az íróról elnevezett irodalmi emlékházat, amelyet egyébként a rendszerváltás előtt alakítottak ki a szülőházból. A megyei és a helyi önkormányzat a jó gazda gondosságával igyekszik megőrizni a jövőnek a régmúlt e darabját. Ha kell, építőanyagot és gépeket adnak a karbantartáshoz, ha pedig arra van szükség, segítségül közmunkásokat irányítanak oda a legfontosabb teendők elvégzéséhez. Nem a véletlen műve tehát, hogy virágdíszben pompázik a belső kert és hófehéren világítanak az épületfalak.
Biharugrán a könyvtárat Szabó Pálról nevezték el, amely előtt ott díszeleg Kiss György alkotása, a kétszeres Kossuth-díjas és Baumgarten-díjas író szobra. A küzdelmes élet nyomait ugyan már egyre nehezebben eleveníti fel a közösségi emlékezet, ellenben az immáron digitálisan is rögzített szavakat megőrizhetjük: „Kedves jó falum, szülőföldem, te sokkal, de sokkal többet adtál, mint amenynyit én írhattam. Így természetes, hogy örökre adósod maradok. Nem rajtam múlik, hogy törlesztetlen az adósságom.”